Az összetevőkről nem írok nagy részletességgel. Nem tudományos értekezést, hanem mindenki számára érthető formában a leglényegesebb dolgokat kívánom itt leírni. Egyszerű definíció: a méhek szorgos munkával a virágok nektárját összegyűjtik, saját "gyomrukban" többször megforgatva átalakítják és a lépek sejtjeiben raktározzák. A végeredmény a jótékony hatású csodálatos méz.
A méznek természetes összetevői az emberi szervezet számára létfontosságúak. Lehetne hosszasan sorolni az alkotórészeket, meg hogy mi minden mire van hatással. Egy mondatban összefoglalva: 11 féle vitamint (pl. C, B, H, P, D), kb. 30-féle ásványi anyagot, 19 féle aminosavakat és enzimeket tartalmaz.
A fajtaméz döntően annak az egy növénynek a virágjának a nektárjából készül, ami az adott területen abban az adott időszakban virágzik. Ennek következtében ugyanannak a virágnak a gyógyhatását tudjuk kihasználni a méz fogyasztásával, mintha mi gyűjtöttük volna a virágot és abból mondjuk teát főzünk.
Különbség viszont van, mert a méhek gyomrában megindult folyamatok eredményeként az adott virág gyógyhatását sokkal jobban hozzáférhetővé teszik az ember számára. Hozzáférhetőbbé válik annál, mintha teát készítenénk belőle, vagy esetleg alkoholos tinktúra formájában kivonnánk a virág hasznos alkotórészeit.
Ezekből következően érdemes mindenkinek utánanézni a különböző mézfajták különböző hatásainak. A különböző gyógyteákat is akkor alkalmazzuk,amikor a hatásait tekintve szükségét gondoljuk. Tegyen ugyanígy a mézekkel is! A különböző mézek fogyasztását mindenki igazítsa a saját szükségleteihez! Így lesz a leghatásosabb a betegségek megelőzésében, karbantartásában és akár gyógyításában is, meglepő és csodálatos eredményeket tapasztalhat.
De mézekből nem kell egyszerre sokat fogyasztani, mint ahogy a gyógyteákat sem szabad literszámra inni. A méz nagy energiatartalmú és könnyen felszívódó táplálék, étrendkiegészítő és orvosság egyben. Nem is tudunk belőle sokat enni, gyorsan megtelünk tőle.
Okulásul egy kis történelem...
Az emberiség történetét akár a méz is keretbe foglalhatná. A méhek ajándéka szinte minden kultúrában jelen volt, és nemcsak élelmiszerként és gyógyanyagként, hanem a kultikus szertartások részeként is fontos szerepet játszott. Első ábrázolása mintegy 10...15 ezer éves lehet, a rajzot egy spanyolországi barlang falán találták.
III. Ramszesz egyiptomi fáraó az i. e. XII. században 15 t mézet ajánlott fel Hápinak, a Nílus istenének. Az aranyló nedű a zsidóknál és keresztényeknél is nagy becsben állt: Mózes egy „tejjel és mézzel folyó" országba vezette népét. Tudjuk, hogy a vikingek roborálószerként mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, a rómaiak pedig csata előtt mézzel erősítették testüket. A méhek munkájának eredményét azonban halak és gyümölcsök tartósítására is felhasználták, a mézbe mártott birsalmát „mézalmának" nevezték.
A görögök árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették kükeon nevű erősítő ételüket. Egyiptomban mézkenyeret, mézsört és mézbort állítottak elő az aranyló nedű felhasználásával. A germánok is kedvelték ezt az édes szubsztanciát: vízből és mézből főzetet készítettek, és erjesztéssel mézsört nyertek belőle. Évszázadokig ez volt legkedveltebb italuk, csak a középkorban ütötte ki a nyeregből a bor.
A krónikák tanúsága szerint i. sz. 1000 körül a mézsör mellett a mézes tej, a mézes sajt és a lépes méz is népszerű eledel volt Európában. A középkorban a méz ára a sóéval vetekedett, és évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi cikknek számított. Sok helyen méz formájában szedték az adót. A mézbegyűjtők céhbe tömörülnek, vámmentességet élveztek, és külön bíróság előtt feleltek jogszerű működésükért. Méz - az istenek eledele Bár a régi idők embere sokáig nem tudta pontosan megmagyarázni, honnan is származik a méz, a méheket ennek ellenére tisztelte, és az édes nedűt számos nép az istenek eledelének tartotta.
A méz sok mítosz és szokás forrása és kelléke. A maják például szertartásaikon a lándzsahüvelyfa kérgéből és mézből készült főzetet fogyasztottak, a görögök pedig Artemisz és Szeléné tiszteletére lisztből és mézből sütöttek holdsarló alakú édes kifliket. Rómában mézeskalács volt az ünnepi játékok győzteseinek díja, és a lakodalmas ház vendégei is ezt kapták emlékbe. Újév napján az emberek fehér csuprokban mézet ajándékoztak egymásnak, február 21-én, a halottak napján pedig tej -és mézáldozatot mutattak be a síroknál.
A méz más népeknél is fontos áldozati tárgy volt, a kereszténységben pedig a II. és a VI. század között tejet és mézet kaptak a keresztelendők. A legfontosabb szerepet a méz mégis a népi gyógyászatban játszotta. Már i. e. 2500 körül használták ezt az anyagot a sebek gyógyításában. A fennmaradt egyiptomi írások között olyan, i. e. 1530-ból származó mézes receptek találhatók, amelyeket epebántalmak, testi erőtlenség és székrekedés esetén alkalmaztak. A görög Hippokratész (i. e. 460...377) mézet ajánl a lázas betegeknek, és a gennyező sebeket mézes kenőccsel kezeli.
A cukor kiszorítja a mézet Európában egészen a késő középkorig a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer. A változás a keresztes hadjáratok korában kezdődött, amikor a portyázó harcosok először
találkoztak az arab országok és India édes étkeivel és italaival. A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a keleti fűszerek mellett cukrot is portékáik sorába iktatták, ám tízszer annyiba került, mint a méz, és így sokáig rendkívüli értéknek, orvosságnak tekintették.
A keresett édesítőszer akkor terjedhetett csak el nagyobb mértékben, amikor az európaiaknak több gyarmati ültetvényükön is sikerült cukornádat termeszteniük. A cukor azonban továbbra is olyan drága volt, hogy fogyasztása elsősorban a nemesség és a gazdagabb polgárság kiváltságai közé tartozott.
A cukor tehát a XII. századtól szép lassan kiszorította a mézet és "átvette a hatalmat" az édesítőszerek piacán. Sajnos...
Mai világunkban a méz szerepe – nyugodtan mondhatjuk - a gyógyításban elhanyagolható (!!). Tömegcikké vált. A fajtamézek - néhány kivételtől eltekintve - szinte ismeretlenek: alig ismernek más fajtát, mint az akácméz, hársméz és a vegyes virágméz. Tehát kevesen ismerik a különfajta mézeket, azoknak a hatásait. Van vagy 30 különböző magyar fajtaméz (!), de a vásárló nagyközönséghez vajmi kevés jut el ezekből.
Miért egyek mézet?
A mézet legtöbben alkalmanként használják. Leginkább téli időszakban kerül elő, a baktériumokat elpusztító, a szervezet ellenálló képességét helyreállító hatása miatt, megfázáskor, torokfájásos időszakban. Főképpen teába keverve, pedig ideálisabb lenne cukor helyett naponta 2-5 teáskanálnyi mézet elfogyasztani. Az előzőekben olvashatta, hogy a mézben található gyógyerőt már a régi időkben
kitapasztalták az emberek és használták is gyógyhatásai miatt.
Különféle hatóanyagainak köszönhetően -körülbelül 180 különféle szubsztancia van benne-, nemcsak közvetlenül elfogyasztva hasznos. Ma már a hozzáértők tudják azt is, hogy mik azok az anyagok és összetevők, amelyek miatt a például a szépségápolás sem mondhat le a mézről. A kozmetikumoktól kezdve a mézes masszázsig bezáróan.
Meglepő!
Felméréseink szerint az "igazi" mézfogyasztók egyenletesen az egész évben fogyasztanak mézet. Sőt! Vannak, akik nyáron fogyasztanak többet, előkészítve a szervezetet a "nehezebb" téli időszakra. A méz többet jelent mint édesség. Manapság, amikor sok szó esik a természetes táplálkozásról, a méz és a mézzel készült ételek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A méz pozitív természetes hatásainak tárháza szinte kimeríthetetlen.
Az egyes mézek és méhészeti termékek hatásairól bővebbet lejjebb, a kiválasztott mézfajták oldalán olvashat, de néhány általános élettani hatást itt felsorolok. Ezek minden mézre igazak, persze vannak olyan mézek, amelyek fokozottabban hatnak az itt felsoroltakra is.
• A méz rendszeres fogyasztása szellemi és testi teljesítménynövekedést, az egész
szervezet jó kondícióját, betegségekkel szembeni ellenállóságát eredményezi.
• A méz cukortartalmának több mint 80%-a azonnal felszívódik ezért nem terheli a
hasnyálmirigyet.
• Tudományos bizonyítékokkal is alátámasztották kutatók, hogy a méz lelassítja a
kórokozók fejlődését, még olyan baktériumtörzsek esetében is, amelyek ellenállóvá
váltak egyes modern antibiotikumokkal szemben.
• A méz hatására a sejtek jobban használják fel az oxigént.
• A méz erősíti az idegeket és az immunrendszert.
• Méregteleníti, tisztítja a szervezetet.
• Jótékonyan hat a fiatal szervezetre, gyermekeknek ideális.
• A folyékony tiszta méz eredményesen használható nagyobb felületű (horzsolt, zúzott) sebek gyógyítására is. Fertőtleníti, kiöblíti a sebet, gyorsítja a gyógyulást.
Kristályosodás
Erről azért írok külön, mert tévhitek keringenek erről a témáról. Legfőképpen a cukrozott mézre és a cukoroldatos mézetetésre vezetik vissza az alulinformált "tudatlan" emberek. Ez egyik sem igaz! A kristályosodás a méz esetében természetes jelenség. A méz egy túltelített cukoroldat, ahol a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) aránya határozza meg a kristályosodás mértékét.
A magas szőlőcukor tartalom gyorsítja, a magas gyümölcscukor tartalom lassítja a kristályosodás folyamatát. A mézben leggyakrabban a fruktóz van túlsúlyban. És ami lényeges: kristályosodással a méz összetevői, hatása nem változik, csupán fizikai megjelenése. Meg ráadásul bizonyos esetekben könnyebb kezelni, mint folyós állapotában.
Ezért nyugaton sokkal elterjedtebb a kristályos(krém)-méz. A kristályosodás 14°C-on a legintenzívebb, a folyamat a hőmérséklet emelésével lassítható. Lényeges viszont, hogy 40°C fölött a méz bizonyos alkotórészei elkezdenek károsodni, csökken a gyógyhatása. Ezért forró teába, tejbe stb. lehetőleg ne tegyük, várjuk meg, míg kicsit kihűl. , Persze azért nyugodtan süthetünk-főzhetünk mézzel, hatásainak egy része még így is megmarad. És persze nem csak üres, zsírrá átalakuló kalória, mint a cukor.
A méz víztartalma
A magas víztartalmú nektárból a méhek egy viszonylag kis víztartalmú (17-20 %) mézet készítenek az érlelés során. Mivel a méz egy higroszkópos (vízmegkötő) anyag, a tárolás során a környező levegőből vizet vesz fel, így a nyitott edényben tárolt méz felső nrétegeiben a víztartalom megnő. Ebben, a 20 %-os víztartalomnál hígabb mézben már életben maradhatnak bizonyos mikroorganizmusok (baktériumok, élesztők), ami a méz minőségromlásához vezet. Ezért a mézet célszerű száraz helyiségben, zárt edényben tárolni.
A kristályosodás nem befolyásolja a víztartalmat, ugyanazon folyékony és kristályos méz víztartalma nem különbözik.
A méznek természetes összetevői az emberi szervezet számára létfontosságúak. Lehetne hosszasan sorolni az alkotórészeket, meg hogy mi minden mire van hatással. Egy mondatban összefoglalva: 11 féle vitamint (pl. C, B, H, P, D), kb. 30-féle ásványi anyagot, 19 féle aminosavakat és enzimeket tartalmaz.
A fajtaméz döntően annak az egy növénynek a virágjának a nektárjából készül, ami az adott területen abban az adott időszakban virágzik. Ennek következtében ugyanannak a virágnak a gyógyhatását tudjuk kihasználni a méz fogyasztásával, mintha mi gyűjtöttük volna a virágot és abból mondjuk teát főzünk.
Különbség viszont van, mert a méhek gyomrában megindult folyamatok eredményeként az adott virág gyógyhatását sokkal jobban hozzáférhetővé teszik az ember számára. Hozzáférhetőbbé válik annál, mintha teát készítenénk belőle, vagy esetleg alkoholos tinktúra formájában kivonnánk a virág hasznos alkotórészeit.
Ezekből következően érdemes mindenkinek utánanézni a különböző mézfajták különböző hatásainak. A különböző gyógyteákat is akkor alkalmazzuk,amikor a hatásait tekintve szükségét gondoljuk. Tegyen ugyanígy a mézekkel is! A különböző mézek fogyasztását mindenki igazítsa a saját szükségleteihez! Így lesz a leghatásosabb a betegségek megelőzésében, karbantartásában és akár gyógyításában is, meglepő és csodálatos eredményeket tapasztalhat.
De mézekből nem kell egyszerre sokat fogyasztani, mint ahogy a gyógyteákat sem szabad literszámra inni. A méz nagy energiatartalmú és könnyen felszívódó táplálék, étrendkiegészítő és orvosság egyben. Nem is tudunk belőle sokat enni, gyorsan megtelünk tőle.
Okulásul egy kis történelem...
Az emberiség történetét akár a méz is keretbe foglalhatná. A méhek ajándéka szinte minden kultúrában jelen volt, és nemcsak élelmiszerként és gyógyanyagként, hanem a kultikus szertartások részeként is fontos szerepet játszott. Első ábrázolása mintegy 10...15 ezer éves lehet, a rajzot egy spanyolországi barlang falán találták.
III. Ramszesz egyiptomi fáraó az i. e. XII. században 15 t mézet ajánlott fel Hápinak, a Nílus istenének. Az aranyló nedű a zsidóknál és keresztényeknél is nagy becsben állt: Mózes egy „tejjel és mézzel folyó" országba vezette népét. Tudjuk, hogy a vikingek roborálószerként mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, a rómaiak pedig csata előtt mézzel erősítették testüket. A méhek munkájának eredményét azonban halak és gyümölcsök tartósítására is felhasználták, a mézbe mártott birsalmát „mézalmának" nevezték.
A görögök árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették kükeon nevű erősítő ételüket. Egyiptomban mézkenyeret, mézsört és mézbort állítottak elő az aranyló nedű felhasználásával. A germánok is kedvelték ezt az édes szubsztanciát: vízből és mézből főzetet készítettek, és erjesztéssel mézsört nyertek belőle. Évszázadokig ez volt legkedveltebb italuk, csak a középkorban ütötte ki a nyeregből a bor.
A krónikák tanúsága szerint i. sz. 1000 körül a mézsör mellett a mézes tej, a mézes sajt és a lépes méz is népszerű eledel volt Európában. A középkorban a méz ára a sóéval vetekedett, és évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi cikknek számított. Sok helyen méz formájában szedték az adót. A mézbegyűjtők céhbe tömörülnek, vámmentességet élveztek, és külön bíróság előtt feleltek jogszerű működésükért. Méz - az istenek eledele Bár a régi idők embere sokáig nem tudta pontosan megmagyarázni, honnan is származik a méz, a méheket ennek ellenére tisztelte, és az édes nedűt számos nép az istenek eledelének tartotta.
A méz sok mítosz és szokás forrása és kelléke. A maják például szertartásaikon a lándzsahüvelyfa kérgéből és mézből készült főzetet fogyasztottak, a görögök pedig Artemisz és Szeléné tiszteletére lisztből és mézből sütöttek holdsarló alakú édes kifliket. Rómában mézeskalács volt az ünnepi játékok győzteseinek díja, és a lakodalmas ház vendégei is ezt kapták emlékbe. Újév napján az emberek fehér csuprokban mézet ajándékoztak egymásnak, február 21-én, a halottak napján pedig tej -és mézáldozatot mutattak be a síroknál.
A méz más népeknél is fontos áldozati tárgy volt, a kereszténységben pedig a II. és a VI. század között tejet és mézet kaptak a keresztelendők. A legfontosabb szerepet a méz mégis a népi gyógyászatban játszotta. Már i. e. 2500 körül használták ezt az anyagot a sebek gyógyításában. A fennmaradt egyiptomi írások között olyan, i. e. 1530-ból származó mézes receptek találhatók, amelyeket epebántalmak, testi erőtlenség és székrekedés esetén alkalmaztak. A görög Hippokratész (i. e. 460...377) mézet ajánl a lázas betegeknek, és a gennyező sebeket mézes kenőccsel kezeli.
A cukor kiszorítja a mézet Európában egészen a késő középkorig a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer. A változás a keresztes hadjáratok korában kezdődött, amikor a portyázó harcosok először
találkoztak az arab országok és India édes étkeivel és italaival. A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a keleti fűszerek mellett cukrot is portékáik sorába iktatták, ám tízszer annyiba került, mint a méz, és így sokáig rendkívüli értéknek, orvosságnak tekintették.
A keresett édesítőszer akkor terjedhetett csak el nagyobb mértékben, amikor az európaiaknak több gyarmati ültetvényükön is sikerült cukornádat termeszteniük. A cukor azonban továbbra is olyan drága volt, hogy fogyasztása elsősorban a nemesség és a gazdagabb polgárság kiváltságai közé tartozott.
A cukor tehát a XII. századtól szép lassan kiszorította a mézet és "átvette a hatalmat" az édesítőszerek piacán. Sajnos...
Mai világunkban a méz szerepe – nyugodtan mondhatjuk - a gyógyításban elhanyagolható (!!). Tömegcikké vált. A fajtamézek - néhány kivételtől eltekintve - szinte ismeretlenek: alig ismernek más fajtát, mint az akácméz, hársméz és a vegyes virágméz. Tehát kevesen ismerik a különfajta mézeket, azoknak a hatásait. Van vagy 30 különböző magyar fajtaméz (!), de a vásárló nagyközönséghez vajmi kevés jut el ezekből.
Miért egyek mézet?
A mézet legtöbben alkalmanként használják. Leginkább téli időszakban kerül elő, a baktériumokat elpusztító, a szervezet ellenálló képességét helyreállító hatása miatt, megfázáskor, torokfájásos időszakban. Főképpen teába keverve, pedig ideálisabb lenne cukor helyett naponta 2-5 teáskanálnyi mézet elfogyasztani. Az előzőekben olvashatta, hogy a mézben található gyógyerőt már a régi időkben
kitapasztalták az emberek és használták is gyógyhatásai miatt.
Különféle hatóanyagainak köszönhetően -körülbelül 180 különféle szubsztancia van benne-, nemcsak közvetlenül elfogyasztva hasznos. Ma már a hozzáértők tudják azt is, hogy mik azok az anyagok és összetevők, amelyek miatt a például a szépségápolás sem mondhat le a mézről. A kozmetikumoktól kezdve a mézes masszázsig bezáróan.
Meglepő!
Felméréseink szerint az "igazi" mézfogyasztók egyenletesen az egész évben fogyasztanak mézet. Sőt! Vannak, akik nyáron fogyasztanak többet, előkészítve a szervezetet a "nehezebb" téli időszakra. A méz többet jelent mint édesség. Manapság, amikor sok szó esik a természetes táplálkozásról, a méz és a mézzel készült ételek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A méz pozitív természetes hatásainak tárháza szinte kimeríthetetlen.
Az egyes mézek és méhészeti termékek hatásairól bővebbet lejjebb, a kiválasztott mézfajták oldalán olvashat, de néhány általános élettani hatást itt felsorolok. Ezek minden mézre igazak, persze vannak olyan mézek, amelyek fokozottabban hatnak az itt felsoroltakra is.
• A méz rendszeres fogyasztása szellemi és testi teljesítménynövekedést, az egész
szervezet jó kondícióját, betegségekkel szembeni ellenállóságát eredményezi.
• A méz cukortartalmának több mint 80%-a azonnal felszívódik ezért nem terheli a
hasnyálmirigyet.
• Tudományos bizonyítékokkal is alátámasztották kutatók, hogy a méz lelassítja a
kórokozók fejlődését, még olyan baktériumtörzsek esetében is, amelyek ellenállóvá
váltak egyes modern antibiotikumokkal szemben.
• A méz hatására a sejtek jobban használják fel az oxigént.
• A méz erősíti az idegeket és az immunrendszert.
• Méregteleníti, tisztítja a szervezetet.
• Jótékonyan hat a fiatal szervezetre, gyermekeknek ideális.
• A folyékony tiszta méz eredményesen használható nagyobb felületű (horzsolt, zúzott) sebek gyógyítására is. Fertőtleníti, kiöblíti a sebet, gyorsítja a gyógyulást.
Kristályosodás
Erről azért írok külön, mert tévhitek keringenek erről a témáról. Legfőképpen a cukrozott mézre és a cukoroldatos mézetetésre vezetik vissza az alulinformált "tudatlan" emberek. Ez egyik sem igaz! A kristályosodás a méz esetében természetes jelenség. A méz egy túltelített cukoroldat, ahol a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) aránya határozza meg a kristályosodás mértékét.
A magas szőlőcukor tartalom gyorsítja, a magas gyümölcscukor tartalom lassítja a kristályosodás folyamatát. A mézben leggyakrabban a fruktóz van túlsúlyban. És ami lényeges: kristályosodással a méz összetevői, hatása nem változik, csupán fizikai megjelenése. Meg ráadásul bizonyos esetekben könnyebb kezelni, mint folyós állapotában.
Ezért nyugaton sokkal elterjedtebb a kristályos(krém)-méz. A kristályosodás 14°C-on a legintenzívebb, a folyamat a hőmérséklet emelésével lassítható. Lényeges viszont, hogy 40°C fölött a méz bizonyos alkotórészei elkezdenek károsodni, csökken a gyógyhatása. Ezért forró teába, tejbe stb. lehetőleg ne tegyük, várjuk meg, míg kicsit kihűl. , Persze azért nyugodtan süthetünk-főzhetünk mézzel, hatásainak egy része még így is megmarad. És persze nem csak üres, zsírrá átalakuló kalória, mint a cukor.
A méz víztartalma
A magas víztartalmú nektárból a méhek egy viszonylag kis víztartalmú (17-20 %) mézet készítenek az érlelés során. Mivel a méz egy higroszkópos (vízmegkötő) anyag, a tárolás során a környező levegőből vizet vesz fel, így a nyitott edényben tárolt méz felső nrétegeiben a víztartalom megnő. Ebben, a 20 %-os víztartalomnál hígabb mézben már életben maradhatnak bizonyos mikroorganizmusok (baktériumok, élesztők), ami a méz minőségromlásához vezet. Ezért a mézet célszerű száraz helyiségben, zárt edényben tárolni.
A kristályosodás nem befolyásolja a víztartalmat, ugyanazon folyékony és kristályos méz víztartalma nem különbözik.
Folyt.köv....
0 Megjegyzések