Az emlősök egyik furcsa családja a föld alatt élt, és sikeresen túlélte a 65 millió évvel ezelőtti tömeges kihalást, amely eltörölte a világ nem madárszerű dinoszauruszait.
Mindezt egy új kutatás derítette ki, mely a Necrolestes patagonensis emlősfosszíliára fókuszált. A név „sírrablót” jelent, amely az állat üregásó és föld alatti életvitelére utal. A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban leírt állatnak fitos orra, zömök teste és rövid, széles lába volt. Az állat maradványát 1891-ben találták meg Patagóniában.
Mintegy 16 millió évvel ezelőtt élt, jóval a dinoszauruszok pusztulása után. Kiderült, hogy egy másik megkövesedett emlőssel, a Cronopióval van rokonságban, amely a Meridiolestida csoporthoz tartozott. A kihalt emlősök eme kevéssé ismert csoportja a kései kréta és a korai paleocén időszakban él (100-60 millió évvel előtt) Dél-Amerikában.
A Cronopio és a Necrolestes számos jellegzetességen osztozik, többek között azon, hogy az ismert emlősök közül az egyedüliek, amelyek egygyökerű őrlőfogakat hordoztak. (A legtöbb emlős őrlőfogainak két gyökere van.) Az állatok olyan furcsák és rejtélyesek a modern szemnek, hogy éveken át zavarba ejtették a kutatókat.
„A Necrolestes egyike a tankönyvek azon állatainak, melyek ábrája alatt ez állhatna: nem tudjuk, mi ez" – mondja John Wible, a vizsgálat társszerzője. Sokáig azt hitték, hogy a „sírrabló” erszényes volt. A további kutatások azonban kimutatták, hogy a Necrolestes valójában az evolúciós fa egy teljesen váratlan ágához tartozott, amelyről azt hitték, már 45 millió évvel a Necrolestes előtt kihalt.
Mindez a Lázár-hatás példája, melynek során az élőlények egy csoportja sokkal tovább életben maradt, mint eredetileg hitték. Wible szerint nagyon érdekes hogyan maradt ez az állat ilyen hosszú ideig fenn anélkül, hogy bárki tudott volna róla. A Lázár-hatás egyik jó példája a páfrányfenyők törzsébe tartozó gingko fa, melyről azt hitték, hogy kihalt, mígnem a 17. században újra felfedezték Kínában.
A szakemberek úgy hiszik, éppen a Necrolestes páratlan üregásó adaptációi azok a tulajdonságok, melyek lehetővé tették, hogy 45 millió évvel hosszabb ideig maradjon fenn, mint rokonai. "Nincs még egy emlős a harmadkori Dél-Amerika területén, mely akár csak megközelíti a Necrolestes üregásó és föld alatti életvitelre fejlődött adaptációit - mondja Wible. - Valószínűleg egy olyan ökológiai fülkét töltött be, mely lehetővé tette túlélését."
A kutatók rámutatnak, hogy más kihalt üregásó fajokat számos leletből ismernek, míg a Necrolestest csak egy szűk földrajzi terület néhány lelete alapján írták le. Ez azt jelenti, hogy saját korában nem volt nagy populációja, ami megfelel egy marginális környezetben élő életforma modelljének. A kutatók szerint, bár nem rokona, némileg mégis hasonlít napjaink kacsacsőrű emlőséhez. Abból sincsen sok, és csak Ausztráliában található meg, ahol különleges fülkét tölt be a modern emlősök között, ahogyan a Necrolestes is elszigetelt családfát képviselt, mely csak Dél-Amerikában élt, rendkívül kevés egyedszámban, a nagy számú erszényes között.
Mintegy 16 millió évvel ezelőtt élt, jóval a dinoszauruszok pusztulása után. Kiderült, hogy egy másik megkövesedett emlőssel, a Cronopióval van rokonságban, amely a Meridiolestida csoporthoz tartozott. A kihalt emlősök eme kevéssé ismert csoportja a kései kréta és a korai paleocén időszakban él (100-60 millió évvel előtt) Dél-Amerikában.
A Cronopio és a Necrolestes számos jellegzetességen osztozik, többek között azon, hogy az ismert emlősök közül az egyedüliek, amelyek egygyökerű őrlőfogakat hordoztak. (A legtöbb emlős őrlőfogainak két gyökere van.) Az állatok olyan furcsák és rejtélyesek a modern szemnek, hogy éveken át zavarba ejtették a kutatókat.
„A Necrolestes egyike a tankönyvek azon állatainak, melyek ábrája alatt ez állhatna: nem tudjuk, mi ez" – mondja John Wible, a vizsgálat társszerzője. Sokáig azt hitték, hogy a „sírrabló” erszényes volt. A további kutatások azonban kimutatták, hogy a Necrolestes valójában az evolúciós fa egy teljesen váratlan ágához tartozott, amelyről azt hitték, már 45 millió évvel a Necrolestes előtt kihalt.
Mindez a Lázár-hatás példája, melynek során az élőlények egy csoportja sokkal tovább életben maradt, mint eredetileg hitték. Wible szerint nagyon érdekes hogyan maradt ez az állat ilyen hosszú ideig fenn anélkül, hogy bárki tudott volna róla. A Lázár-hatás egyik jó példája a páfrányfenyők törzsébe tartozó gingko fa, melyről azt hitték, hogy kihalt, mígnem a 17. században újra felfedezték Kínában.
A szakemberek úgy hiszik, éppen a Necrolestes páratlan üregásó adaptációi azok a tulajdonságok, melyek lehetővé tették, hogy 45 millió évvel hosszabb ideig maradjon fenn, mint rokonai. "Nincs még egy emlős a harmadkori Dél-Amerika területén, mely akár csak megközelíti a Necrolestes üregásó és föld alatti életvitelre fejlődött adaptációit - mondja Wible. - Valószínűleg egy olyan ökológiai fülkét töltött be, mely lehetővé tette túlélését."
A kutatók rámutatnak, hogy más kihalt üregásó fajokat számos leletből ismernek, míg a Necrolestest csak egy szűk földrajzi terület néhány lelete alapján írták le. Ez azt jelenti, hogy saját korában nem volt nagy populációja, ami megfelel egy marginális környezetben élő életforma modelljének. A kutatók szerint, bár nem rokona, némileg mégis hasonlít napjaink kacsacsőrű emlőséhez. Abból sincsen sok, és csak Ausztráliában található meg, ahol különleges fülkét tölt be a modern emlősök között, ahogyan a Necrolestes is elszigetelt családfát képviselt, mely csak Dél-Amerikában élt, rendkívül kevés egyedszámban, a nagy számú erszényes között.
0 Megjegyzések