Gigantikus méretű ókori római csontvázat fedeztek fel régészek Róma közelében. Az i. sz. 3. században élt, 202 centiméter magas római férfi jócskán kitűnhetett társai közül, hiszen a császári Rómában az átlagmagasság mindössze 167 centiméter volt.
Az ilyesfajta csontvázak felfedezése igen ritka eseménynek számít, hiszen az extrém magasságú emberek aránya az átlagos termetűekhez viszonyítva még ma is csak három az egymillióhoz. Ez a fajta abnormalitás már gyermekkorban elkezdődik, amikor egy hibás agyalapi mirigy túlzott növekedést okoz.
Korábban két részlegesen fennmaradt csontváz esetében – amelyek Lengyelországban és Egyiptomban kerültek elő – véltek úgy a tudósok, hogy az elhunytak esetleg gigantizmusban szenvedtek. A római ifjú a gigantizmus bizonyítottan első ismert ókori esete, magyarázta Simona Minozzi, a leletről készített tanulmány vezetője, a Pisai Egyetem paleoantropológusa. Szokatlan, abnormálisan hosszú csontvázat találtak 1991-ben a római közigazgatás alá eső Fidenae-i nekropoliszban is.
Annak eldöntésére, hogy a csontváznál az óriásnövés, másképpen a gigantizmus esete áll-e fenn, a kutatócsapat egy esetleges koponyasérülés nyomait kereste, amely összhangban állhatott egy az emberi növekedési hormon túltermelődését okozó agyalapi mirigydaganattal. Az aránytalanul hosszú végtagok is az óriásnövekedés tipikus példái.
„Az óriás római férfi korai – valószínűleg 16 és 20 év közötti – halála is a gigantizmus diagnózisát erősíti meg, amely összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel és a légzőszervi problémákkal” – magyarázta Minozzi, aki kiemelte, hogy a férfi halálának tényleges oka még mindig ismeretlen.
„Nem tudunk semmit az óriások társadalmi szerepéről vagy jelentőségéről a római világban” – mondta a kutató. „Azt azonban például igen, hogy az i. sz. 235 és 238 között regnáló Maximinus Thrax császárt 'hegyomlásként' emlegették a történeti irodalomban” – tette hozzá. Valószínűleg a nyilvánvaló fizikai elváltozásokat elszenvedők – a törpék vagy például a púposok – széles körben a gúny tárgyaivá válhattak a birodalomban, de feltehetően egy az átlag római fölé több mint 30 centiméterrel magasodó óriás is nagy érdeklődést válthatott ki az emberekből.
Korábban két részlegesen fennmaradt csontváz esetében – amelyek Lengyelországban és Egyiptomban kerültek elő – véltek úgy a tudósok, hogy az elhunytak esetleg gigantizmusban szenvedtek. A római ifjú a gigantizmus bizonyítottan első ismert ókori esete, magyarázta Simona Minozzi, a leletről készített tanulmány vezetője, a Pisai Egyetem paleoantropológusa. Szokatlan, abnormálisan hosszú csontvázat találtak 1991-ben a római közigazgatás alá eső Fidenae-i nekropoliszban is.
Annak eldöntésére, hogy a csontváznál az óriásnövés, másképpen a gigantizmus esete áll-e fenn, a kutatócsapat egy esetleges koponyasérülés nyomait kereste, amely összhangban állhatott egy az emberi növekedési hormon túltermelődését okozó agyalapi mirigydaganattal. Az aránytalanul hosszú végtagok is az óriásnövekedés tipikus példái.
„Az óriás római férfi korai – valószínűleg 16 és 20 év közötti – halála is a gigantizmus diagnózisát erősíti meg, amely összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel és a légzőszervi problémákkal” – magyarázta Minozzi, aki kiemelte, hogy a férfi halálának tényleges oka még mindig ismeretlen.
„Nem tudunk semmit az óriások társadalmi szerepéről vagy jelentőségéről a római világban” – mondta a kutató. „Azt azonban például igen, hogy az i. sz. 235 és 238 között regnáló Maximinus Thrax császárt 'hegyomlásként' emlegették a történeti irodalomban” – tette hozzá. Valószínűleg a nyilvánvaló fizikai elváltozásokat elszenvedők – a törpék vagy például a púposok – széles körben a gúny tárgyaivá válhattak a birodalomban, de feltehetően egy az átlag római fölé több mint 30 centiméterrel magasodó óriás is nagy érdeklődést válthatott ki az emberekből.
0 Megjegyzések