Szakértők szerint Leonardo Da Vinci tíz évvel korábban befejezte a párizsi Louvre falán lógó eredeti Mona Lisa egyik változatát. Az isleworthi Mona Lisa autenticitásáról régóta folyik a vita tudósberkekben.
Az eredeti, a Louvre-ban őrzött híres festménynél valamivel nagyobb az isleworthi Mona Lisa, amelynek eredetisége régóta vita tárgya. Ezért is döntött úgy a Mona Lisa Foundation, hogy kutatást indít, amelynek célja, hogy a bemutatott „történelmi, összehasonlító tudományos bizonyítékokkal” egyszer és mindenkorra minden kétséget eloszlassanak, hogy a festmény valóban a reneszánsz mester műve.
A svájci alapítvány állítását Alessandro Vezzosi, az olaszországi Vinciben saját művészeti múzeumot működtető professzor is osztja. Vezzosi erről a héten fog előadást tartani Carlo Pedrettivel, a Kaliforniai Egyetem (Armand Hammer Központ, Leonardo-tanulmányok) kutatójával együtt, s arra készül, hogy a nagyközönség előtt tisztázza a kép eredetiségét.
Az isleworthi Mona Lisát röviddel az első világháború előtt fedezte fel egy angol műgyűjtő, Hugh Blaker, miközben egy somerseti arisztokrata házát kutatta át. Miután megtalálta, fogta és a londoni isleworthi műtermébe vitte az alkotást – innen kapta a mű a nevét.
A művészettörténészek úgy sejtik, hogy Leonardo valóban két portrét festett a titokzatos modellről, Lisa del Giocondóról: az egyiket Párizsban, a Louvre-ban őrzik, míg a kevésbé ismert másik alkotás Blake tulajdonában volt. Ő ezt továbbadta Henry F. Pulitzer amerikai műgyűjtőnek, akitől a kép a barátnőjéhez került, majd annak halála után ismeretlen civilek egy csoportja vette meg és helyezte egy svájci bank trezorjába a sokat vitatott alkotást.
Nem mindenki osztja a Leonardo szerzőségével kapcsolatos véleményt. Így van ezzel Martin Kemp oxfordi művészettörténész professzor is. „Sok minden nem stimmel” – közölte Kemp. „A haj, a ruha, a háttérben a tájkép. Ráadásul vászonra festették, Leonardo ritkán csinált ilyet” – fűzte hozzá. Az „eredeti” Mona Lisát valóban fára festette a művész, bár az isleworthi változaton szereplő nő tényleg hasonít Lisa del Giocondóra. Kemp szerint ez még nem bizonyít semmit, minden bizonnyal a másoló néhány évvel később festette le a maga szája íze szerint a Mona Lisát.
A svájci alapítvány állítását Alessandro Vezzosi, az olaszországi Vinciben saját művészeti múzeumot működtető professzor is osztja. Vezzosi erről a héten fog előadást tartani Carlo Pedrettivel, a Kaliforniai Egyetem (Armand Hammer Központ, Leonardo-tanulmányok) kutatójával együtt, s arra készül, hogy a nagyközönség előtt tisztázza a kép eredetiségét.
Az isleworthi Mona Lisát röviddel az első világháború előtt fedezte fel egy angol műgyűjtő, Hugh Blaker, miközben egy somerseti arisztokrata házát kutatta át. Miután megtalálta, fogta és a londoni isleworthi műtermébe vitte az alkotást – innen kapta a mű a nevét.
A művészettörténészek úgy sejtik, hogy Leonardo valóban két portrét festett a titokzatos modellről, Lisa del Giocondóról: az egyiket Párizsban, a Louvre-ban őrzik, míg a kevésbé ismert másik alkotás Blake tulajdonában volt. Ő ezt továbbadta Henry F. Pulitzer amerikai műgyűjtőnek, akitől a kép a barátnőjéhez került, majd annak halála után ismeretlen civilek egy csoportja vette meg és helyezte egy svájci bank trezorjába a sokat vitatott alkotást.
Nem mindenki osztja a Leonardo szerzőségével kapcsolatos véleményt. Így van ezzel Martin Kemp oxfordi művészettörténész professzor is. „Sok minden nem stimmel” – közölte Kemp. „A haj, a ruha, a háttérben a tájkép. Ráadásul vászonra festették, Leonardo ritkán csinált ilyet” – fűzte hozzá. Az „eredeti” Mona Lisát valóban fára festette a művész, bár az isleworthi változaton szereplő nő tényleg hasonít Lisa del Giocondóra. Kemp szerint ez még nem bizonyít semmit, minden bizonnyal a másoló néhány évvel később festette le a maga szája íze szerint a Mona Lisát.
0 Megjegyzések