A ravasz róka általánosságban kedves, szeretnivaló állatként él a köztudatban, ami jelentősen köszönhető a számtalan mesének, rajzfilmnek és filmnek. 

Sokaknak gyermekkori kedvence Vuk története, vagy a Kis Herceg rókája, de könnyekig megható a Helen, a rókabébi című film és a Fantasztikus Róka Úr című bábfilm is. A róka mindezek ellenére nem egyértelműen kedvelt állat, a helyzetet pedig árnyalja, hogy ravaszdi őkelme gyakran kalandozik lakott területeken is.

Ha máshol nem, állatkertben mindannyian láttunk már rókát élőben, így különösebb bemutatásra nem szorul. A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legelterjedtebb ragadozó, az ázsiai sztyeppéktől Közép-Amerikáig mindenhol előfordul. Ausztráliába a kártékony üregi nyulak ritkítása miatt telepítették be, ami később rossz ötletnek bizonyult, mert a rókák több erszényes fajt a kihalás szélére sodortak. A rókák elterjedésének, és az egyedszám növekedésének több oka van. Egyrészt nálunk nem élnek, vagy csak elenyésző számban találhatóak természetes ellenségei (medve, hiúz, farkas), másrészt az új almot az anyaállat az előző évi kölykökkel (nagytestvérekkel) közösen neveli, igen hatékonyan.

Az is előfordul, hogy a rókákat az aranysakálok (toportyán), vagy maga az ember szorítják ki területükről. Ragadozóként tartjuk számon, ám nem válogatós vad, dögöt is fogyaszt, de madártojást, gyümölcsöt, sáskát, gilisztát is eszik, ha a szükség úgy hozza. A rókák alkalmazkodó képessége legendás, élelem hiányában bemerészkednek lakott településekre, és ott keresnek táplálékot, kertekben, kukákban, vagy épp a baromfiólakban, utóbbi eset főleg a kölykes anyaállatoknál fordul elő. Gyakran a háziállatok számára kihelyezett eledelt dézsmálják meg. Természetvédelmi és vadgazdálkodási károkat is a róka számlájára írhatunk, ugyanis étlapjukon veszélyeztetett fajok is szerepelnek, például az ürge, a túzok, a fogoly, vagy a haris.

A rókát régebben prémjéért is vadászták, ám a divat később más irányba fordult, a rókaprém keresettsége visszaesett, ráadásul a tenyésztett ezüstrókák bundája szebb, és értékesebb, így a hazai rókaállomány az elmúlt másfél évtizedben gyarapodásnak indult. A legfőbb gond a rókákkal közegészségügyi, mert a veszettség terjesztői lehetnek, ezért bájos imidzsük ellenére mégsem szívesen látott vendégek a kertek közelében, de sok esetben még kert sem szükséges a megjelenésükhöz. Az urbanizálódott rókák ritkásan lakott településrészeken, parkokban, ipari létesítmények közelében is letáboroznak, de akár beljebb is merészkednek. Az emberre közvetlenül nem veszélyesek, ha összefutunk eggyel, elég pár hangos kiáltás, vagy az állat felé dobott tárgy, és máris elszaladnak.

A veszettséggel fertőzött róka azonban kezes és simulékony, hagyja magát megsimogatni, nem riad meg az ember közelségétől. Amennyiben olyan rókával találkozunk, mely láthatóan cél nélkül lődörög, nekimegy tereptárgyaknak, nyáladzik, esetleg látszólag barátságosan közelít felénk, semmiképp se lépjünk vele fizikai kontaktusba, és értesítsük a hatóságokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a barátságosan viselkedő róka nem feltétlen veszett, az urbanizáció, és az ember közelségének megszokása a rókákat kezesebbé, bátrabbá tették. Egyes egészséges példányok is egészen közel engedhetik magukhoz az embert.

Ha a környékünkön már láttunk rókát, tegyünk pár óvintézkedést. A szemetet, hulladékot lezárt, összecsomózott zsákban helyezzük a gyűjtőbe, amit szintén csukjunk le. A kutya-, és macskaeledelt éjszakára ne hagyjuk kint, és a gyermekeknek tanítsuk meg, hogy még az aranyos kölyökrókákhoz se közeledjenek.

Érdemes a kerítés átjárhatatlanságát biztosítani, és ha fennáll a veszély a rókák beköltözésére, akkor a nagyobb udvarokban ajánlott a kotoréknak alkalmas sűrű, eldugott, bozótos részeket kitisztítani. Fontos a házi kedvencek oltásainak beadatása is!

A rókák által is terjesztett veszettség ellen a hatóságok vakcinát tartalmazó eleség kihelyezésével védekeznek (orális immunizáció). Ennek köszönhetően a hazai állomány fertőzöttsége minimálisra csökkent, 2009-ben egy, 2010-ben 8 regisztrált eset fordult elő, a tavalyi év első felében pedig egy veszett állatot sem derítettek fel, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a veszély nem áll fenn. Csak óvatosan a ravaszdiakkal!