Emlékülést tartottak a magyar nyelv napján Budapesten: a Petőfi Irodalmi Múzeumban a meghívottak arról beszéltek, hogy mit jelent számunkra a magyar nyelv. Az eszmecserét az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és az Anyanyelvápolók Szövetsége szervezte.
L. Simon László kultúráért felelős államtitkár előadásában arról beszélt, hogy a szép beszéd kultúrájának terjesztéséhez a példamutatás és a figyelemfelhívás a legfontosabb, egy törvény önmagában nem képes megvédeni a nyelvet.
Szerinte a legnagyobb probléma a tudományos nyelvhasználattal van, noha ma még valamennyi tudomány művelhető magyar nyelven. Kitért arra is, hogy a magyar tudományos nyelvhasználat elősegítésére 2013-ban 100 millió forint keretösszegben könyvkiadási programot indít az Emmi. Elmondta azt is, hogy elkészült a tárca felkérésére a magyar nyelv állapotáról szóló jelentés, amely reményei szerint nagy vitákat fog gerjeszteni.
Fekete György, az MMA elnöke kiemelte, hogy a testület "a nyelv kimeríthetetlen trezorját kívánja gazdagítani". "A beszélt magyar nyelv kutatása, eredményeinek felmutatása, befogadása nagyszerű példát adhat a többi művészeti ág sajátságainak felismeréséhez" - mutatott rá az elnök, aki szerint az MMA-n belül művészetelméleti kutatóintézetet kell alapítani.
Kiss Jenő nyelvész, akadémikus arról beszélt, hogy az egynyelvű ember számára az anyanyelv a nyelvi létezés egyetlen lehetősége. Kiemelte ugyanakkor, hogy a magyar nyelvet nem beszélők is vallhatják magukat magyarnak. A kutató egy felmérésre hivatkozva arra is kitért, hogy növekszik a magyar anyanyelvű, de nem magyar identitású emberek száma a határokon túl, ami szerinte az "asszimiláció biztos jele". Mint fogalmazott, a magyar nyelv egyszerre közösségegyesítő tényező, a nemzethez tartozás legfőbb kritériuma, a magyar nemzeti lét folyamatosságának jele.
Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke arra a kérdésre kereste a választ, hogy van-e kapcsolat "az életet adó vér" és az anyanyelvünk között, ahogy arra annyi magyar író utalt. "Miféle összekötő kapocs ez?" - tette fel a kérdést a nyelvész, aki arra biztatott, hogy a november 27-i véradók napján emlékeztessék az embereket a magyar nyelvre, valamint a magyar nyelv napján tartsanak véradást.
"A magyar nyelv használatán túl van további jelentősége a magyar nyelvnek?" - tette fel a kérdést Duray Miklós író, politikus, aki felidézte, hogy Szlovákiában hosszú ideig üldözték a magyar nyelv használatát. Az író-politikus szerint a nyelv a nemzetté szerveződés alapvető eszköze. Felidézte, hogy a nemzetté válás fontos állomása volt a reformáció, hiszen akkor "a nemzet nyelve lett az istentisztelet nyelve".
"Úgy tartjuk, nem elég magyarul beszélni, gondolkodni, érezni kell magyarul" - szögezte le, hozzátéve, hogy aki nem így tesz, azt idegen lelkületűnek gondolja. "Aki az anyanyelvet a politika és a hatalom eszközeként kezeli, az nemcsak idegen lelkületű, hanem ellenséges is" - tette hozzá.
A halotti beszéd - első írásos nyelvemlékünk az 1100-as évekből
November 13. a magyar nyelv napja
Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án egyhangúan, 339 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre.
November 13. – amely a magyart államnyelvvé tevő törvény 1844-es elfogadásának időpontja – ezután alkalmat ad az oktatási, a tudományos és a kulturális intézményeknek, a médiának, az anyanyelvápolással foglalkozó civil szervezeteknek, közösségeknek a magyar nyelv közös megünneplésére, a hagyományőrzéssel, a nyelvvédelemmel és -fejlesztéssel kapcsolatos tudásuk és szándékaik megjelenítésére, kezdeményezések elindítására. A minisztérium eddig is számos, az anyanyelvünk ápolását szolgáló programot támogatott: többek között a Kazinczy-gálát, az Édes anyanyelvünk országos nyelvhasználati versenyt, a Lőrincze-díjat, a Magyar Nyelv Múzeuma rendezvényeit.
Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke beszédében felidézte, A magyar nyelv napja szervezetük kezdeményezésére jött létre mintegy három és fél év alatt. Az ötlet a Magyar Nyelv Múzeumának megnyitóján 2008. április 23-án hangzott el először, az Anyanyelvápolók Szövetsége eredetileg ezt a napot szerette volna A magyar nyelv napjának nyilvánítani, ám az Országgyűlés végül máshogy döntött. Megjegyezte: nem egyedülálló, hogy egy ország ünnepnapot szentel az anyanyelvnek, Törökország ezt már 1936-ban megtette. Kiemelte, szeretnék, ha ez a nap nemcsak az emlékezés napja lenne, hanem ünneppé válna minden magyar ember számára.
Az országgyűlés 1790-től 1844-ig lépésről lépésre elérte, hogy a magyar legyen a hivatalos élet és a politika nyelve. 1805-től a törvényeket már kéthasábosan készítették (magyarul és latinul), és a megyék saját hatáskörükben bevezethették a magyar nyelv használatát. 1830-ban törvény kötelezte a Helytartótanácsot, hogy a magyar nyelvű megyéknek e nyelven válaszoljon, és a felső bíróságok ettől kezdve magyarul hoztak ítéletet, és e nyelv tudását a hivatalviselés és ügyvédi vizsga feltételéül szabták. 1836-ban és 1840-ben az anyakönyvezést magyarosították, ezzel összefüggésben a lelkészek magyar nyelvtudását írta elő a törvény.
Lezárásképpen az 1844. évi II. törvénycikk a magyart államnyelvvé nyilvánította. Ennek értemében az országgyűlés kizárólagos nyelve a magyar lett, csupán a horvátországi követek kaptak hat évig felmentést ez alól. A király az országgyűléssel, a Kancellária a magyar hivatalokkal ezen a nyelven értekezett. A törvényeket ezt követően kizárólag magyar nyelven hozták. Az ország határain belül ez lett az oktatás nyelve is, a kapcsolt részekben pedig kötelező nyelvként oktatták a középiskoláktól felfelé.
VIDEO:
Szerinte a legnagyobb probléma a tudományos nyelvhasználattal van, noha ma még valamennyi tudomány művelhető magyar nyelven. Kitért arra is, hogy a magyar tudományos nyelvhasználat elősegítésére 2013-ban 100 millió forint keretösszegben könyvkiadási programot indít az Emmi. Elmondta azt is, hogy elkészült a tárca felkérésére a magyar nyelv állapotáról szóló jelentés, amely reményei szerint nagy vitákat fog gerjeszteni.
Fekete György, az MMA elnöke kiemelte, hogy a testület "a nyelv kimeríthetetlen trezorját kívánja gazdagítani". "A beszélt magyar nyelv kutatása, eredményeinek felmutatása, befogadása nagyszerű példát adhat a többi művészeti ág sajátságainak felismeréséhez" - mutatott rá az elnök, aki szerint az MMA-n belül művészetelméleti kutatóintézetet kell alapítani.
Kiss Jenő nyelvész, akadémikus arról beszélt, hogy az egynyelvű ember számára az anyanyelv a nyelvi létezés egyetlen lehetősége. Kiemelte ugyanakkor, hogy a magyar nyelvet nem beszélők is vallhatják magukat magyarnak. A kutató egy felmérésre hivatkozva arra is kitért, hogy növekszik a magyar anyanyelvű, de nem magyar identitású emberek száma a határokon túl, ami szerinte az "asszimiláció biztos jele". Mint fogalmazott, a magyar nyelv egyszerre közösségegyesítő tényező, a nemzethez tartozás legfőbb kritériuma, a magyar nemzeti lét folyamatosságának jele.
Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke arra a kérdésre kereste a választ, hogy van-e kapcsolat "az életet adó vér" és az anyanyelvünk között, ahogy arra annyi magyar író utalt. "Miféle összekötő kapocs ez?" - tette fel a kérdést a nyelvész, aki arra biztatott, hogy a november 27-i véradók napján emlékeztessék az embereket a magyar nyelvre, valamint a magyar nyelv napján tartsanak véradást.
"A magyar nyelv használatán túl van további jelentősége a magyar nyelvnek?" - tette fel a kérdést Duray Miklós író, politikus, aki felidézte, hogy Szlovákiában hosszú ideig üldözték a magyar nyelv használatát. Az író-politikus szerint a nyelv a nemzetté szerveződés alapvető eszköze. Felidézte, hogy a nemzetté válás fontos állomása volt a reformáció, hiszen akkor "a nemzet nyelve lett az istentisztelet nyelve".
"Úgy tartjuk, nem elég magyarul beszélni, gondolkodni, érezni kell magyarul" - szögezte le, hozzátéve, hogy aki nem így tesz, azt idegen lelkületűnek gondolja. "Aki az anyanyelvet a politika és a hatalom eszközeként kezeli, az nemcsak idegen lelkületű, hanem ellenséges is" - tette hozzá.
A halotti beszéd - első írásos nyelvemlékünk az 1100-as évekből
November 13. a magyar nyelv napja
Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án egyhangúan, 339 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre.
November 13. – amely a magyart államnyelvvé tevő törvény 1844-es elfogadásának időpontja – ezután alkalmat ad az oktatási, a tudományos és a kulturális intézményeknek, a médiának, az anyanyelvápolással foglalkozó civil szervezeteknek, közösségeknek a magyar nyelv közös megünneplésére, a hagyományőrzéssel, a nyelvvédelemmel és -fejlesztéssel kapcsolatos tudásuk és szándékaik megjelenítésére, kezdeményezések elindítására. A minisztérium eddig is számos, az anyanyelvünk ápolását szolgáló programot támogatott: többek között a Kazinczy-gálát, az Édes anyanyelvünk országos nyelvhasználati versenyt, a Lőrincze-díjat, a Magyar Nyelv Múzeuma rendezvényeit.
Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke beszédében felidézte, A magyar nyelv napja szervezetük kezdeményezésére jött létre mintegy három és fél év alatt. Az ötlet a Magyar Nyelv Múzeumának megnyitóján 2008. április 23-án hangzott el először, az Anyanyelvápolók Szövetsége eredetileg ezt a napot szerette volna A magyar nyelv napjának nyilvánítani, ám az Országgyűlés végül máshogy döntött. Megjegyezte: nem egyedülálló, hogy egy ország ünnepnapot szentel az anyanyelvnek, Törökország ezt már 1936-ban megtette. Kiemelte, szeretnék, ha ez a nap nemcsak az emlékezés napja lenne, hanem ünneppé válna minden magyar ember számára.
Az országgyűlés 1790-től 1844-ig lépésről lépésre elérte, hogy a magyar legyen a hivatalos élet és a politika nyelve. 1805-től a törvényeket már kéthasábosan készítették (magyarul és latinul), és a megyék saját hatáskörükben bevezethették a magyar nyelv használatát. 1830-ban törvény kötelezte a Helytartótanácsot, hogy a magyar nyelvű megyéknek e nyelven válaszoljon, és a felső bíróságok ettől kezdve magyarul hoztak ítéletet, és e nyelv tudását a hivatalviselés és ügyvédi vizsga feltételéül szabták. 1836-ban és 1840-ben az anyakönyvezést magyarosították, ezzel összefüggésben a lelkészek magyar nyelvtudását írta elő a törvény.
Lezárásképpen az 1844. évi II. törvénycikk a magyart államnyelvvé nyilvánította. Ennek értemében az országgyűlés kizárólagos nyelve a magyar lett, csupán a horvátországi követek kaptak hat évig felmentést ez alól. A király az országgyűléssel, a Kancellária a magyar hivatalokkal ezen a nyelven értekezett. A törvényeket ezt követően kizárólag magyar nyelven hozták. Az ország határain belül ez lett az oktatás nyelve is, a kapcsolt részekben pedig kötelező nyelvként oktatták a középiskoláktól felfelé.
VIDEO:
0 Megjegyzések