Ahhoz, hogy érdemben növelni lehessen a foglalkoztatottságot, támogatni kellene a bevándorlást és a felsőoktatásban való részvételt, ami gyökeresen ellentmond az Orbán-kormány eddigi ténykedésének. A közfoglalkoztatás és a munkahelyvédelmi terv rendkívül drága. Az előbbi a problémát egyáltalán nem oldja meg, az utóbbi esetében pedig érthetetlen, hogy miért vonatkozik a meglévő munkahelyekre is - mondta a hvg.hu-nak Köllő János közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatási igazgatója.


Matolcsy György szerint trendforduló zajlik a foglalkoztatásban. Ön is így látja?

Köllő János: Azt, hogy trendforduló zajlik-e, talán majd 10 év múlva fogjuk látni, a kurrens adatokból ilyet nem lehet megállapítani. Egy válság idején a vállalatok általában elhalasztják a létszámfelvételeiket, és kivárnak a távozók pótlásával is. Természetes, hogy amikor a gazdaság már nem zuhan tovább, egy sor elhalasztott döntést végül meghoznak, és kis késéssel a foglalkoztatás is elkezd bővülni. Azt viszont nem lehet tudni, hogy regenerálódást látunk vagy trendfordulót.

A KSH negyedéves munkaerő-piaci statisztikája szerint Magyarországon 2012 második negyedévéig egy év alatt 68 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Sokan azt mondják, ennek a nagy része a közfoglalkoztatásnak köszönhető, és hogy ez nem tekinthető valódi trendfordulónak.

K. J.: A 68 ezres növekedésnek az egyik forrása nyilvánvalóan a közmunka, de nem olyan nagy mértékben, mint ahogy azt a sajtó emlegeti: nagyjából 33 ezerrel volt több idén nyáron a közfoglalkoztatott, mint egy évvel korábban. Ha a maradékkal el akarunk számolni, érdemes figyelni a statisztikán belül az életkori bontásra: egyértelműen a 40 év fölöttieknél nőtt a foglalkoztatás.

Ezt két dolog magyarázhatja. Egyrészt kezdenek bejönni ebbe a korsávba azok, akiknek az iskolázottsága sokkal jobb, mint a nyugdíjba menőknek, és ez minden beavatkozás nélkül elkezdi növelni a foglalkoztatást. A másik, hogy a rokkant- és korai nyugdíjazás megszigorítása szintén ebben a korcsoportban növelte a foglalkoztatást. A 40 év fölöttiek foglalkoztatásában is nagy a szóródás: messze a legnagyobb aktivitásnövekedés az 50-54 éveseknél (több mint öt százalékpont) és az 55-59 éveseknél (két százalékpont) mutatható ki, tehát a nyugdíj előtt állók között. Már az első Fidesz-kormány idején is alapvetően a nyugdíjkorhatár-emelés magyarázta a foglalkoztatás növekedését, amit persze még a Horn-kormány kezdeményezett. A rokkantnyugdíjazás gyakorlata is sokat szigorodott már az előző kormányok alatt is, de ez most, a második Orbán-kormány idején újabb lendületet kapott.

Hol mértek foglalkoztatásbővülést, amikor azt lehet tudni, hogy a forprofit szféra szinte minden területe stagnál vagy épp recesszióban van? Mi szívta fel azt a 35 ezer embert, aki nem közfoglalkoztatott?

K. J.: Ezt nehéz pontosan megválaszolni. Ha a KSH úgynevezett intézményi munkaügyi statisztikáit (IMS) nézzük, melyek az ötfős vagy annál több embert foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények, valamint az 50 fősnél nagyobb nonprofit vállalkozások foglalkoztatási adatait mérik, akkor ugyanezen időszak alatt nem növekedést, hanem 25 300 fős csökkenést látunk. Sőt, a helyzet eszerint a statisztika szerint valójában még sokkal rosszabb: a versenyszférában eltűnt 41 ezer, a költségvetési körben pedig 16 ezer munkahely, amit csak a közmunkások számának a növekedése ellensúlyoz az említett mértékig. Így ahonnan a növekedés eredhet, az az ötfősnél kisebb vállalkozások alkalmazottainak, az egyéni és társas vállalkozóknak és az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató nonprofit cégeknek a köre. Ezen kívül forrása lehet a feketegazdaság, mivel azt több kutatásból is tudjuk, hogy a KSH Munkaerő-felmérésének adatai 10-15 százalékban olyan foglalkoztatottakat is lefednek, akik nincsenek bejelentve. Az kevéssé valószínű, hogy a kisvállalatok vettek fel több alkalmazottat: egy stagnáló gazdaságban, ahol a ténylegesen dolgozó vállalkozóknak a száma több mint tízezerrel csökkent, az alkalmazotti létszámbővítés nem valószínű. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a nem közfoglalkoztatottak körében mért növekedés a nonprofitoktól ered-e, vagy a feketegazdaság nőtt meg.

A költségvetés sokkal több közmunkást eltartani nem tud. A nyugdíjkorhatár emelésében vagy a rokkantnyugdíjazásban sem lehet már túl sok muníció. Honnan lesz itt több százezerrel több foglalkoztatott 2020-ig, a Matolcsy által megjelölt másfél millióval többről nem is beszélve?

K. J.: Érdemes megnézni, hogy ahol hosszabb idő alatt sikerült nagyobb növekedést elérni a foglalkoztatásban, az milyen szerkezetben zajlott. Egy nemrég befejezett összehasonlító kutatásunk szerint, melyben a magyar mellett a finn, a holland, az ír, a spanyol, az olasz és a bolgár foglalkoztatásnövekedést vizsgáltuk, azt állapítottuk meg, hogy a hosszabb távú növekedésnek három fontos forrása volt. Az egyik az iskolázottsági szerkezet javulása: az, hogy gyors ütemben tolódik el a munkaerő-összetétel a diplomások felé, akik könnyebben találnak munkát, miközben a középfokon végzettek helyzete sem romlik. A második az idősebb generációk javuló munkavállalása: ebben a nyugdíjkorhatár emelése mellett az iskolázottsági szint, valamint az egészségi állapot javulása játszik szerepet.

A harmadik a bevándorlás: Olaszországban 66, Írországban 57, Spanyolországban 47 százalékban, sőt még Finnországban is közel 20 százalékban a migrációnak köszönhetően nőtt a foglalkoztatás 1998 és 2008 között. Ezekben az országokban a bevándorlók száma is nőtt és az iskolázottsági és aktivitási összetételük is javult. A kutatás eredményei abból a szempontból különösen fontosak, hogy rámutatnak: ami ezeken a tényezőkön kívül esik, annak sokkal kisebb volt a hatása. A 25-49 évesek körében csak ott nőtt lényegesen a foglalkoztatás, ahol megelőzően kirívóan magas – a magyarnál sokkal magasabb – volt a munkanélküliség. Az aktivitási rátaváltozások hatása pedig mindenütt elhanyagolható, kivéve Bulgáriát, ahol a kivándorlók rengeteg üres munkahelyet hagytak hátra, és ez sokakat visszavonzott a munkaerőpiacra.

Tehát azon agyalni, hogy egy negyven fölötti tartós munkanélkülinek hogyan lehet a foglalkoztatási esélyét radikálisan javítani, nem érdemes?

K. J.: Érdemes, de tudni kell, hogy ebből a forrásból nem fog kikerülni sok százezer új munkavállaló. Van még keresnivalónk a korai nyugdíjazás és a rokkantnyugdíjazás visszaszorításával, de hosszú távon már ebben sincs komoly potenciál, mert ahhoz nagyot kellene javulnia az egészségi állapotnak. Többet remélhetnénk a bevándorlástól és az iskolázottsági szerkezet javításától.

Nem látni, hogy az Orbán-kormánynak lenne bevándorlási politikája, és a felsőoktatási keretszámok radikális csökkentése sem kedvez az iskolázottsági szerkezet javításának.

K. J.: Az biztos, hogy a jelenlegi, rendőri szemléletű bevándorlási és menekültpolitikával a harmadik világból nem tudunk tömegeket idevonzani. Pedig aki szeretne foglalkoztatásnövekedést látni, annak szeretnie kéne bevándorlókat is látni. Ami az iskolázottsági szerkezetet illeti, itt nagyon is vannak elképzelései a kormányzatnak, csak azok szerintem mélyen elhibázottak. Téves az az elgondolás, ami az ágazati szerkezet változásából, vagy az erre vonatkozó vágyakból vezeti le a gazdaság „munkaerőigényét”. Ez a folyamatok meg nem értéséről tanúskodik. A képzett munkaerő és különösen a diplomások arányának a növekedése ugyanis javarészt a foglalkozásokon belüli változásokból adódik: ugyanahhoz a foglalkozáshoz kell egyre magasabb végzettség.

Hogyan hatnak a hoffmanni oktatási reformok a munkaerő minőségére? A szándék szerint mind szerkezetében, mind tartalmában a gazdaság igényeit veszik figyelembe.

K. J.: A most végbemenő reformok rontani fogják a munkakínálat minőségét. Kezdjük azzal, hogy az iskolakötelezettség lecsökkentésével kevesebb ember fogja elvégezni az általános iskolát, többen lesznek, akik korábban kibuknak. Az igazi dráma azonban a középfokon zajlik, ahol a szakképzés súlyát óriási mértékben megnövelik, a közismereti és készségfejlesztő órák számát pedig radikálisan csökkentik. Ahol négyéves volt a szakképzés, ott most hároméves lesz. Aki érettségit akar szerezni, annak külön még rá kell húznia két évet. Viszont a szakiskolai érettségi nem lesz jó bármire, hanem csak szakirányú felsőfokú továbbtanulásra. Még a szakközépiskolákban is csökkentik a közismereti és készségfejlesztő tárgyak óraszámát, miközben tudjuk, hogy a szakközépiskolánál sikeresebb iskolatípus nincs Magyarországon, az ott végzettek majdnem olyan arányban dolgoznak, mint a diplomások, lényegesen többet keresve az általános iskolát végzetteknél, ami nem mondható el a hagyományos szakiskolát végzettekről.

De a gazdaság szereplői és túlnyomórészt maguk az oktatásban részt vevők is azt tapasztalják, hogy az iskolában szerzett tudás nem megfelelő ahhoz, hogy később helyt tudjanak állni a munkában.

K. J.: Valójában azok a vállalatok panaszkodnak, ahol változik a technológia, és arra panaszkodnak, hogy rossz a munkaerő alkalmazkodóképessége. Jól látható, hogy a vállalatok nem csak a szakirányú képzettséget várják el, hanem ennél is nagyobb mértékben az általános készségek meglétét: ennek világos jele, hogy egy-egy foglalkozáson belül is lényegesen többet fizetnek azoknak, akik szakközépiskolákból jöttek. A visszatérés valamilyen állítólagos német rendszerű duális képzéshez – valójában az államszocialista szakképzéshez – merénylet egy egész generáció ellen.

Nem az első, volt már ilyen a hetvenes évek elején és a nyolcvanas évek végén. A hivatkozás a németekre és skandinávokra teljesen alaptalan, miután ott lényegesen hosszabb és kimutathatóan jobb minőségű általános képzést kapnak a diákok. Ha nem megy a közismeretei tárgyak oktatása – márpedig tényleg nem ment – azt nem ennek az elhagyásával kéne orvosolni, hanem olyan pedagógiai megújulásra lenne szükség, ami a szükséges változáskészségekhez hozzájuttatja a gyerekeket.

Matolcsy másik taktikai atomfegyvere a közmunka mellett a munkahelyvédelmi akcióban leírt járulékcsökkentés.

K. J.: Engem már a program neve is zavarba ejt, mert azt sugallja, mintha valami nagy veszedelem fenyegetné a meglévő munkahelyeket, amiket százezrével számolnának fel a vállalkozók, ha a kormány nem segítene. Az adatok nem utalnak semmi ilyesmire, meglepő is lenne egy stagnáló gazdaságban. Ezért aztán nehezen érthető, hogy miért vonatkozik a járulékcsökkentés a meglévő munkahelyekre is. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen programnak óriási a holttehervesztesége, olyan munkahelyeket támogat tömegével, amiket a munkáltatóknak eszük ágában sincs megszüntetni. Nagy mértékű járulékkedvezménynek inkább csak a létszámfelvételnél és olyan részpiacok esetében van létjogosultsága, ahol valami – például a minimálbér – akadályozza a piac működését. A képzetlen, tartós munkanélkülieké például egy ilyen részpiac, de esetükben már régóta létezik ilyen jellegű kedvezmény.

A magyarok kivándorlásának már van a foglalkoztatottságra vonatkozó mérhető hatása?

K. J.: Egyelőre minimális. Az EU-országoknak az ott tartózkodó magyarokra vonatkozó statisztikái szerint az ezredfordulón nagyjából 90 ezer, 2008-ban pedig 120 ezer magyar állampolgár élt – és zömmel dolgozott – tartósan külföldön. Úgy tűnik, hogy ez a szám most növekedésnek indult, de még sokáig nem fogja olyan mértékben befolyásolni a piacot, mint Lengyelországban, Bulgáriában vagy Romániában.