Maci tévé címmel kibővült mesesáv indult az m2 csatornán, az ehhez készült új főcím a tévémacik fél évszázados hagyományába illeszkedik. 

Legutóbb a 80-as években módosította a főcímet a televízió, az új változat a bábfigura ötödik generációja. Egy híján ötven évvel ezelőtt, 1963 húsvétján mutatkozott be az első tévémaci a Magyar Televízió képernyőjén. Az alapötlet, hogy legyen egy „bábképviselője” a televíziónak, Bálint Ágnes írótól, a gyermekműsorok első szerkesztőjétől származik. Az első mackót később számos másik követte, mert a főcímek alkotói mindig arra törekedtek, hogy a tévémaci teljes környezete, azaz öltözete, játékai, búrtorai is lehetőség szerint tükrözzék az adott korszakot. Az utóbbi évtizedekben vetített főcímekben már a mackó negyedik generációja, Foky Ottó bábtervező munkája volt látható.


Az eredeti figura megalkotóit persze némi népnevelői szándék is hajtotta, hiszen a mackó este fogat mos, és a mese után jó gyerek módjára ágyba bújik. Ma már nehéz volna megmondani, hogy ez a nevelői célzat mekkora sikert aratott, az viszont biztos, hogy maga a mackó annyira jól sikerült, hogy mesefiguraként önálló életre kelt, generációk kedvencévé vált, és ezzel együtt a köztévé korszakokon átívelő jelképe, kabalafigurája lett. A köztelevízió az utóbbi egy-két évtizedben megfeledkezni látszott a gyerekközönségről, a Magyar Televízió Zrt. és az MTVA vezetősége ezért tavaly úgy döntött, hogy régi adósságot törlesztve gyerekeknek és kamaszoknak szóló műsorokat fog indítani az m2 csatornán. 

A korábbi Esti mese helyén nemrég kibővült mesesávot indított a csatorna Maci tévé címmel. Ehhez a mesesávhoz készült a megújult főcím is az új bábfigurákkal, amelyek pontosan illeszkednek a tévémacik hagyományába. Az új főcím alkotói, Fischer Ferenc animátor és Berkes Gábor zeneszerző annyiban rugaszkodtak csak el a korábbi tradíciótól, hogy megújították a főcímzenét is, és az új változatban a tévémaci már nem egyedül ül le esténként a képernyő elé. Húsvéthétfőn tehát egyszerre két mackó, azaz egy testvérpár fogja köszönteni a gyerekeket az m2-n. A Maci tévé új főcímét elsőként április 9-én, 17.35-kor láthatják a nézők. Egy órával később, a Rejtélyek Tesz-Vesz városban és a Vuk hétfői epizódjai után már a közmédia honlapján, a www.mtva.hu/tvmaci oldalon is újranézhetik a főcímet az érdeklődők.

A tévémaci története: Az első maci Az első maci születésekor a hétfő és a péntek adásszüneti nap volt, de ismétléseket néha ekkor is adtak. Népszerű műsor volt az „Iskolatévé”, amelyben iskolai órákat közvetítettek, segítséget adva a gyerekeknek a tanulásban (ezt a műsort is egy bábfigurával, Repkával fémjelezték, aki az orosz nyelvórák kabalája volt). Ekkor már létezett az „Önök kérték!” őse is, a „Tessék választani!”, sőt a „Ki mit tud?” és a „Ki miben tudós?” (a kettő nem ugyanaz!), illetve a „Riporter kerestetik!” első szériája is műsoron volt. 

A „Hétről hétre” és a „Zenekedvelő gyerekek klubja” is sokakat érdekelt, nem beszélve a havonta egyszer, szombat esténként futó, félórás „Cicavízióról”. A legelső macit még 1960-ban Kende Márta grafikus és Bálint Ágnes író, a tévé gyermekműsorainak első szerkesztője kísérletezte ki a tévészékház pincéjében, ám ezt sosem láthatták a nézők, mivel csak próbaszériának készült. Sajnos még fénykép sem maradt fenn róla, így ezt a változatot nem tudtam tanulmányozni. A próbaszérián kívül még négy macit ismerünk, amelyek közül egyértelműen az utolsó a legkidolgozottabb, mind részleteiben, mind mozgásában. A maci minden változata 10–15 cm magas volt, bútorai pedig gyufaskatulyányi méretűek. 

A maci „szülőanyjának” Bálint Ágnes tekinthető – több okból is. Először is ő volt az, aki a forgatókönyvet kitalálta – azóta sem változtattak rajta, csak kibővítették életképekkel. Másodsorban ő volt az is, aki a macifigurát választotta a szignál főszereplőjéül, mert úgy gondolta, hogy a legtöbb gyerek mackóval alszik el. Ezen kívül minden családban található legalább egy maci, és így a gyerekek közel érzik majd magukhoz a figurát. Az első, már a közönség által is ismert maci 1963. április 15-e óta van adásban. Elkészültét már hetekkel bemutatása előtt beharangozták a Rádió- és Televízióújságban (ez a későbbiekben is jellemző lesz). Az új mesék mellé a cikk szerint meglepetés is készül: „Nemcsak a gyerekek hallgatják vagy nézik majd a mesét, hanem a képernyőn Gombóc tündér és a rendszerető Mackó Muki is! Példásan viselkednek mindketten: mire eljön esténként a mese ideje, már megmosdottak, fogat mostak, pizsamába bújtak – úgy ülnek a tv-készülék elé…” 

 Az osztály jelentésében ez olvasható: „Bár ez az első, saját készítésű kockázott bábfilm inkább csak kísérletnek tekintendő, máris igen nagy népszerűségnek örvend: a mackó fogmosásának sercegésére egész játszóutcák néptelenednek el ma már a fővárosban.” A macit húsvét hétfőn mutatták be a nagyközönségnek. A Rádió- és Televízióújság ezen a napon a következőt írta az Esti meséhez: „20:00: Szép álmokat gyerekek! Ettől a naptól fogva egy kis mackó is hallgatja az esti mesét (Képe a hátsó címoldalon…)” Az ominózus kép mellett pedig: „A lefekvés előtt szorgalmasan fogat mosó Mackó, az esti meseműsor új hallgatója…” A Fogmosó mackó a Televízió makettműhelyében készült, Kende Márta rendezésében. Drótos ólomvázra épült, a feje fagolyóból volt. A hasát kitömték anyaggal, majd filccel borították. A drótváz nagyon fontos volt, mert hajlítani lehetett; így a maci mozgását kockáról kockára tudták változtatni. 

A készítők – a tervező Lengyel Zsolt és a kivitelező-animátor Köber Tibor – bábszínházi és Pannónia filmstúdióbeli dolgozók voltak. „A kicsit bumfordi, zömök, szelíd képű macit egy ország szerette.” A készítőket alkotói prémiumra terjesztették fel. A következőkkel indokolták: „Ez volt az első kísérlet a megszokott esti mese képes megoldására. Ez a kis jelenet pedagógiai célzattal készült a gyerekek kedvenc játékfigurájával, a mackóval. Mind szórakoztatási, mind nevelési célját elérte, a gyerekek követik a kis mackó példáját és minden este várják megjelenését. A felnőttek körében is osztatlan elismerést keltett. A kisfilm értékét növeli, hogy a Televízióban még nem alkalmazott módszerrel, a kockázott bábfilm módszerével készült.” Bálint Ágnes pedig még ebben az évben megkapta a „Szocialista Kultúráért minisztériumi kitüntető jelvény”-t. 

Ennek ellenére a legelső figurából semmi sem maradt. Se báb, se díszlet, se egyetlen filmkocka, pedig egy-egy forgatáshoz öt-hat darabot is készítettek. Hogy miért? Egyrészt, mert azóta többször is lecserélték, másrészt, mert mindenki hazavitt belőle valamit emlékbe, és így végül elfogyott. A második maci 1968-ban elindult a hatodik adásnap. A tévéseket két dolog tartotta lázban: a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulójára készítendő műsorok és a színes tévé bevezetése.Ebben az évben az emberek a leginkább a „Táncdalfesztivál”-t, a „Nótacsokor”-t, a „Halló fiúk! Halló lányok!”-at, a „Fáklyá”-t, az „Irodalmi képeskönyv”-et, a „Péntek esti TV-színház”-at, a „Riporter kerestetik”-et, a „Kék fény”-t, a „Találkozás a stúdióban”-t és „A TV-jelenti”-t nézték; a gyermekműsorok közül pedig a „Zseb-TV”-t, a „Rajzolj velünk!”-et és a „Csipogó001”-et. 1968-ban „újrafazonírozták” a tévémacit. Erről így írnak a fennmaradt anyagokban: „1968-ban megújítjuk az esti mese főcímét. A tervek szerint Maci többféle módon zárja majd le az estét, nemcsak fogmosással.” 

Júliusban már megjelentek a kedvcsináló képkockák az új maciról a Rádió- és Televízióújságban, és 1968. augusztus 19-étől ő búcsúzott esténként a gyerekektől. Ennek a macinak sötét bundája frottírszerű anyagból készült, hajat is kapott, és napi rutinjába tartozott nemcsak a fogmosás, hanem a papucsába való belebújás is. Pöttyös hálóinget hordott, de fiúhangon köpött – emiatt sok megjegyzést kapott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg pizsamában képzelték el, és ehhez képest kerestek fiúhangot, amely szinkronizálja. „A férfias ruhadarabot annak idején a rendező vetette el, attól félvén, hogy a nadrágszár elfedi a mackó esetlen mozgásának esetleges báját...” A stáb ugyanaz volt, mint amelyik az első macit is készítette. A színes tévé megjelenésével kiderült, hogy az eddig csak fekete-fehérben látott maci valójában színes. A harmadik maci Ha új maci került a képernyőre, akkor bemutatkozását a készítők megpróbálták mindig valamilyen különleges alkalomhoz igazítani. 

Míg az első macit húsvétkor, a másodikat pedig az augusztus 20-a előtti napon mutatták be, a harmadiknál 1981. június 12-ére időzítették a cserét. Ez volt a tanév utolsó napja, és úgy gondolhatták, hogy a maci a vakáció kezdetekor újuljon meg. A tévéújság erről az eseményről is tudósít: „Június 12-én nemcsak a gyerekek búcsúztak néhány hónapra a tanulástól, ezen a napon bújt utoljára ágyba a jó öreg Maci is. Szia, Maci! Te voltál az esti mese leghűségesebb nézője. Tizenöt éven át napról napra ott ültél a képernyő előtt, mindig időben kapcsoltad be a készüléket, ráadásul egyetlenegyszer nem »bliccelted« el a fogmosást. Köszöntünk új Maci, szia! Ügyes voltál, hiszen 24 óra alatt új lakásba költöztél, új ruhákat kaptál. Közben lefogytál egy kicsit – de ez jól is áll neked. 

Fürgébb is lettél, a gyerekek már biztosan örömmel nyugtázták, mennyi mindennel foglalkozol. Sőt – hiszen vakáció van – a tévézés után jut időd arra is, hogy megöntözd a virágokat vagy tornázzál. De ugye, ha szeptemberben a gyerekeknek újra iskolába, óvodába kell menniük, jó éjszakát kívánsz majd nekik, és jó példát mutatva te időben lefekszel?! Kis nézőid közül sokan sürgettek minket, mikor láthatnak színesben. Most teljesült ez a kívánságuk! (A Televízió bábműhelye munkatársainak jóvoltából.) Kellemes szórakozást, új Maci, az esti meséhez! Reméljük, nem haragszol majd, ha olykor egy-egy kedves, régebbi mesét fekete-fehérben látsz!” A tervező itt már Koch Aurél, az operatőr-rendező pedig Tóth A. Pál volt. 

Az új maci karaktere lényegében nem változott, csak öltözéke és környezete egészült ki és „színesült” (a korabeli műsorok olykor-olykor még fekete-fehérben jelentek meg, de ekkorra azért már dominált a színes). Férfias, aprókockás pizsamát kapott lenge, baby-dollszerű pöttyös ruhája helyett, ruhatára kibővült. Sötétbarna bundáját nemezből készítették, így bolyhosabb volt, mint elődjéé. Lakásának teljes berendezését kicserélték, és újabb cselekvésekkel bővült esti rutinja. Ez a maci csupán két évig volt látható a tévében. Kópia ebből a változatból sem maradt fenn, de a Móra Ferenc Könyvkiadó Én vagyok a tévé-maci című könyve képanyagául a főcím kikockázott képei szolgálnak. 

Ezt 2008-ban utánnyomták, így ma újra kapható. A negyedik maci „Panaszos hangú levél érkezett hozzánk: a Tévémaci írta. Kissé megbántottnak érzi magát, mivel régi alakját senki el nem búcsúztatta, s újjászületésén ugyancsak nem örvendeztek” Ez az egyetlen olyan utalás, amelyet a maciváltásról találtam. Pedig a negyedik maci megjelenéséig hetekkel előre jelezték a nézőknek, ha változtattak kedvencükön. Az egyetlen cikk, amelyből fentebb idéztem, csak 1983 októberének végén íródott, a nézőktől érkezett hatalmas mennyiségű reklamáló levélre reagálva. Hogy mi volt a gyors csere oka? 

Erre a kérdésre dokumentumok hiányában nehéz felelni. Egyes források szerint az előző maci készítője „nem volt jó káder”. A még élő alkotók szerint viszont egyszerűen csak újítani akartak a főcímen. Információ­k alapján annyi biztos, hogy a Magyar Televízió 1982. október 20-án kötött szerződést új főcímek elkészítésére az akkor már ismert bábtervezővel, Foky Ottóval, de hogy mi okból, az ma már nem deríthető ki. Fokynak nemcsak a macit köszönhetjük, hanem Mirr-murr, Makk Marci, Misi mókus, Ugrifüles, Brekkencs, Oriza Triznyák és Süsüke bábfiguráit is. Az új macit Szabó László faragómester készítette el. A bábu anyagául a „marhavér” parafa szolgált. 

Ez a természetes marhavérből készült parafa ugyanis könnyen faragható – ezt borították be frottírral. A tévémaci előző „önmagához” képest nagyon megváltozott. Frottírbundájának színe világosabb lett, lábaira és kezeire ujjakat formáztak, ruhatára jelentősen bővült. Napközben zöld kertésznadrágot viselt, este zöld pizsamát, amelyhez sárga sálat hordott. A lakása is megváltozott. A filmet megint a kockázás módszerével készítették, amire azért volt szükség, hogy a maci szem- és szájmozgását hitelesen tudják reprodukálni. A szignálokat ugyan a Magyar Televízió megbízásából, de már a Pannónia Filmstúdióban készítették. 

A maci társa Bálint Ágnes meséiben mindig törekedett rá, hogy a főszereplő mellé kerüljön egy társ is („Mazsola és Tádé”, „Futrinka utca” stb.). Saját bevallása szerint azért volt ez így, mert érzékeltetni akarta azt a folyamatot, amikor egy család első gyermeke mellé megérkezik a kistestvér, és az addigi „főhősnek” társa lesz. A macinak pályafutása során több társa volt. Először a kicsi, és – egyelőre – élettelen Paprikajancsival ment el lefeküdni. Egyes források ezt a bábut Valérkaként emlegetik. 

 Az 1980 és 1982 közötti macinak Csutkababája volt, de ez csak a könyvéből ismerhető meg, a tévében sosem mutatták. A Foky-féle macinál megelevenedik az eddig csak játékszerként funkcionáló Paprikajancsi. „Ezt a macit azért terveztem egy jellegzetes magyar mesefigurával, Paprikajancsival, hogy legyen kivel eljátszania az esti mesét." A nagy orrú, szalmahajú, piros ruhát viselő, sapkás, pirospozsgás Paprikajancsi így lett állandó társa a macinak. Rajta kívül pedig felbukkannak egyes „epizódszereplők” is Foky más meséiből, mint például Ugrifüles és Mirr-Murr. Ők általában az ablakból nézik álmélkodva az Esti mesét. A gyermeknap alkalmából négy új szereplő jelent meg a szignálban: Misi Mókus, Mirr-Murr, Misi testvére, és Ugrifüles, a nyúl.