Gundel Károly, a messze földön híres magyar gasztro-dinasztia tagja, 129 éve ezen a napon született. Gundelék vendégszeretete, precizitása nemcsak száz éve volt legendás, nevük és specialitásaik ma is ismerősen csengenek a magyar füleknek. 

A dinasztia alapítója, Károly édesapja még Johannes Gundelként vágott neki a nagyvilágnak, mindössze tizenhárom esztendősen. 1857-et írtak akkoriban, amikor a kisfiú hátrahagyta bajorországi otthonát, hogy magyar rokona szárnyai alatt megállja helyét a nagybetűs Életben. 

Zsebében harminc márkával érkezett meg Gartner Györgyhöz, egyből elszegődött pikolófiúnak egy pesti vendéglőbe. A kis Johann sikeresen vette az akadályokat, egyre feljebb került a ranglétrán. Az Utolsó Fillér nevű fogadóból a Téli Sörházba, majd a nagy presztízsű Arany Sasba került, ahol idővel – 18 esztendősen – már főpincérként dolgozott. 1869-ben feleségül vette a tulajdonos lányát és egyben tulajdon unokahúgát, Kommer Annát. Sora jól ment, még abban az évben megvásárolta a Bécsi Sörházat. 

Gundel Jánosként saját lábára állt, családi vállalkozása, melynek kezdete innentől datálható, mesés hírnévre tett szert. Nem telt bele sok idő, hamarosan a Virágbokor vendéglő, majd az Erzsébet Királyné Szálloda, aztán az István Főherceg Szálloda is felkerült a palettára. Gundel János nem elégedett meg az egyszerű vendéglátós szerepével, hosszas és kitartó munkája gyümölcseként éttermei hírnevet és kiemelkedő elismertséget szereztek. Törzsvendégei a kor közéleti személyiségei közül kerültek ki. 

Asztalainál foglalt helyet többek között Tisza Kálmán, Jókai Mór, Liszt Ferenc, Lotz Károly és még sokan mások. Mikszáth Kálmánnal baráti viszonyt ápolt, az író kérésére vált a repertoár részévé a palóc leves, amely az eredeti recept szerint ürühússal, krumplival és zöldbabbal készül tejfölös habarással, friss kaporral megszórva. János öt gyermeke közül Károlyban volt meg az a véna, amely az örök klasszikusok sorába emelte őt és a Gundel-házat. Édesapja ragaszkodott ahhoz, hogy Károly már kisgyermekként besegítsen az étterem körüli munkálatokban, ne pedig elkényeztetett, gazdag ifiúrként üljön a babérjain. 

Károly nagy kedvvel és szorgalommal tette, amit rábíztak: piacra járt, Jánoshoz hasonlóan először ő is pikolófiúként kezdte. 1907-ben nősült meg, arája az egyik vendég, az ifjabbik Marchal József sógornője, Blasutig Margit volt. Tizenhárom gyermekük született, egy percig sem kellett azon aggódnia, vajon lesz-e, aki továbbviszi a jól csengő Gundel nevet. Károly 1910-ben vette bérbe a városligeti Wampetics vendéglőt, ez az épület ad otthont mai napig a Gundel Étteremnek. Itt születtek azok a fogások, melyek már étlapra kerülésükkor klasszikusokká váltak: a Gundel-saláta, Gundel-fogas, Gundel-tokány, Gundel-palacsinta… 

Mindegyik fogásnak története van, a rumos-diós-csokis palacsinta például Márai Sándorhoz köthető. Az eredeti recept az ő feleségétől, Lolától származik, Gundel Károly tőle kérte „kölcsön” – a repertoárban akkoriban még Márai-palacsintaként szerepelt, a kommunista rezsim alatt azonban nem viselhette az emigrált, tiltólistára tett író nevét. A Gundel gyarapodását az első világháború szakította félbe. Károly is bevonult katonának, 1918-ban szerelt le századosként, hogy aztán újabb lendülettel lásson neki a vendéglátásnak. Kibérelte a Royal Szálloda és a Gellért Szálló éttermeit, saját bort palackozott, sertéstelepet, kertészetet és gombapincét tartott fenn. A Gundel fénykorából több kedves kis anekdota maradt fenn. 

Károly egy ízben például nem volt rest, az egyik banketten ötszáz fő részére készíttetett libamájfelfújtat, holott a fogást percre pontosan kellett kivenni a sütőből és minden résztvevőnek egyszerre feltálalni, hogy a hőmérsékletük és az állaguk egyforma legyen. Előszeretettel nevezte el ételkülönlegességeit köztiszteletben álló vendégeiről, akikkel személyesen foglalkozott. Magát nem vendéglősnek, hanem vendéglátónak tartotta, tapasztalatait, szakértelmét irodalmi munkássága őrzi. A Gundel… A második világháború alig hagyott valamicskét Gundelék vagyonából, 1947 után pedig, az államosítás idején még az is évekig kérdéses volt, nem tűnik-e el az étteremlánc a történelem süllyesztőjében. A privatizáció után a Gundel név ismét a minőség és a hagyományok szimbóluma lett.