Oláh János Száműzött történetek című novelláskötetének bemutatója a
DRHE Péterfia utcai Kölcsey termében volt. Az íróval, költővel Dr.
Vitéz Ferenc író, főiskolai docens beszélgetett.
www.licium.hu - Oláh János írói pályája az Elérhetetlen föld című antológiával 1969-ben indult. Az antológia szerzői, az úgynevezett Kilencek költő csoport nemcsak alkalmi társulás volt: a nemzeti hagyományokat őrző világnézet is összetartotta őket. Mára már a Kilencek Rózsa Endre és Utassy József halálával heten maradtak: Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Péntek Imre valamint Oláh János, aki elmondta: új prózakötete tulajdonképpen egy mozaik-regény, amelynek azonban nem egy személy, hanem a közösség a főhőse, tere pedig a történelmi idő. Ezért nem lett a könyvből hagyományos értelemben vett családregény vagy személyes sorstörténet. Az egymás mellé sorakozó lírai pillanatfelvételeket, prózaballadákat, drámai vagy oknyomozó történeteket a helyszín és a közösségi sors kapcsolja össze.
A kötet magja az 1988-ban megjelent Örvényes partján, a 2002-es Vérszerződésből is átvett a szerző novellákat, a Kutyakomédia című befejező írás azonban ebben a könyvben jelent meg először. Az írások a második világháború és a rendszerváltozás közötti időszak történelmi sorsfordulóival foglalkoznak, de nem szociografikus, inkább szimbolikus, balladai stílusban. A kötet címe – Száműzött történetek – arra utal: kibeszéletlen események, sérelmek, bűnök kelnek életre ebben a könyvben, az elmúlt évtizedeknek olyan mozzanatai, amelyeket a ránk kényszerített felejtés juttatott száműzetésbe.
A szerző a könyvbemutatón arról is beszélt, honnan merítette kötetének anyagát. A gyerekkorában hallott, pár mondatossá fojtott történeteket évtizedekig hordozta magában, és csak óvatosan bontotta ki, kísérelte meg egy restaurátor gondosságával és beleérző hajlamával újraéleszteni őket. Oláh János nem csak saját könyvéről, hanem az Írószövetség lapjáról és könyvkiadójáról, a Magyar Naplóról is beszélt, amelynek már tizennyolc éve a főszerkesztője. „A Napló, talán nem csak én gondolom így, a mai magyar irodalom egyik meghatározó műhelyévé vált. Olyan műhellyé, amely a huszadik század végi és a huszonegyedik századi modern népiséget képviseli az irodalomban. A szerkesztőség profilja időközben kibővült a könyvkiadással is. Az év versei, Az év novellái, Az év esszéi sorozatunk több mint negyven irodalmi periodikát szemlézve nyújt áttekintést egy-egy esztendő terméséből, az eligazodáshoz segíti azokat az irodalombarátokat is, akik nem olvassák rendszeresen ezeket a folyóiratokat. Német László tanulmányainak gyűjteménye mellett olyan meghatározó, mai alkotók műveit adjuk ki, mint Alföldy Jenő, Csender Levente, Csontos János, Dobozi Eszter, Ferenczes István, Ferdinandy György, Iancu Laura, Kontra Ferenc, Kovács István, Marosi Gyula, Mezey Katalin, Nagy Zoltán Mihály, Salamon Konrád, Szentmártoni János vagy Utassy József” – mondta el Oláh János.
Vitéz Ferenc befejezésül arra hívta fel a figyelmet, sem az egyén, sem a nemzet nem gyógyulhat ki a kommunizmus, a gyarmatiság betegségéből, nem képes a ma csapdáit elkerülni, kihívásaira megfelelő választ adni, ha nem néz szembe őszintén a múltjával. Ezért kell elolvasni a Száműzött történeteket, mert ez a könyv az emlékezés és a szembenézés megkerülhetetlen alkotása.
www.licium.hu - Oláh János írói pályája az Elérhetetlen föld című antológiával 1969-ben indult. Az antológia szerzői, az úgynevezett Kilencek költő csoport nemcsak alkalmi társulás volt: a nemzeti hagyományokat őrző világnézet is összetartotta őket. Mára már a Kilencek Rózsa Endre és Utassy József halálával heten maradtak: Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Péntek Imre valamint Oláh János, aki elmondta: új prózakötete tulajdonképpen egy mozaik-regény, amelynek azonban nem egy személy, hanem a közösség a főhőse, tere pedig a történelmi idő. Ezért nem lett a könyvből hagyományos értelemben vett családregény vagy személyes sorstörténet. Az egymás mellé sorakozó lírai pillanatfelvételeket, prózaballadákat, drámai vagy oknyomozó történeteket a helyszín és a közösségi sors kapcsolja össze.
A kötet magja az 1988-ban megjelent Örvényes partján, a 2002-es Vérszerződésből is átvett a szerző novellákat, a Kutyakomédia című befejező írás azonban ebben a könyvben jelent meg először. Az írások a második világháború és a rendszerváltozás közötti időszak történelmi sorsfordulóival foglalkoznak, de nem szociografikus, inkább szimbolikus, balladai stílusban. A kötet címe – Száműzött történetek – arra utal: kibeszéletlen események, sérelmek, bűnök kelnek életre ebben a könyvben, az elmúlt évtizedeknek olyan mozzanatai, amelyeket a ránk kényszerített felejtés juttatott száműzetésbe.
A szerző a könyvbemutatón arról is beszélt, honnan merítette kötetének anyagát. A gyerekkorában hallott, pár mondatossá fojtott történeteket évtizedekig hordozta magában, és csak óvatosan bontotta ki, kísérelte meg egy restaurátor gondosságával és beleérző hajlamával újraéleszteni őket. Oláh János nem csak saját könyvéről, hanem az Írószövetség lapjáról és könyvkiadójáról, a Magyar Naplóról is beszélt, amelynek már tizennyolc éve a főszerkesztője. „A Napló, talán nem csak én gondolom így, a mai magyar irodalom egyik meghatározó műhelyévé vált. Olyan műhellyé, amely a huszadik század végi és a huszonegyedik századi modern népiséget képviseli az irodalomban. A szerkesztőség profilja időközben kibővült a könyvkiadással is. Az év versei, Az év novellái, Az év esszéi sorozatunk több mint negyven irodalmi periodikát szemlézve nyújt áttekintést egy-egy esztendő terméséből, az eligazodáshoz segíti azokat az irodalombarátokat is, akik nem olvassák rendszeresen ezeket a folyóiratokat. Német László tanulmányainak gyűjteménye mellett olyan meghatározó, mai alkotók műveit adjuk ki, mint Alföldy Jenő, Csender Levente, Csontos János, Dobozi Eszter, Ferenczes István, Ferdinandy György, Iancu Laura, Kontra Ferenc, Kovács István, Marosi Gyula, Mezey Katalin, Nagy Zoltán Mihály, Salamon Konrád, Szentmártoni János vagy Utassy József” – mondta el Oláh János.
Vitéz Ferenc befejezésül arra hívta fel a figyelmet, sem az egyén, sem a nemzet nem gyógyulhat ki a kommunizmus, a gyarmatiság betegségéből, nem képes a ma csapdáit elkerülni, kihívásaira megfelelő választ adni, ha nem néz szembe őszintén a múltjával. Ezért kell elolvasni a Száműzött történeteket, mert ez a könyv az emlékezés és a szembenézés megkerülhetetlen alkotása.
Ménes Henriett
0 Megjegyzések