A mai modern labdarúgásban szinte már elképzelhetetlen, hogy egy mérkőzésen kétszámjegyű eredmény szülessen.
www.licium.hu - Sajnos, ez nem csak a hazai bajnokságban szokatlan, de világ vagy európai rendezvényeken sem szoktunk hozzá eme jelenséghez, pedig valljuk be: a focit a gólok miatt nézzük.
Kevés figyelmet kapott a médiában az a világraszóló siker, amit honfitársaink értek el 30 évvel ezelőtt, a festői Spanyolországban. Rég volt, talán igaz sem volt…
Az említett esemény, vagy más néven büszke diadal, 1982. június 15-én született: a magyar labdarúgó-válogatott 10-et vágott be Salvador együttesének. Kérdezhetnénk: egy ilyen ország, amiről alig hallunk valamit, mit keres világbajnokságon? Egyszerű a válasz: mivel kijutottak. Bár nem hinném, hogy a kvalifikációjuk rögös útja érdekes is volna valakinek.
A meccs helyszínét adó, Estadio Manuel Martínez Valero Stadion az akkori focidrukkerek emlékezetében örökre megmarad. Valamivel több, mint 20 ezer néző volt szem- és fültanúja annak a győzelemnek, amely a mai napig, immáron 30 éve rekord. A világbajnokságok történelmében is egyedülálló eredmény, amit bizonyára nem mostanában fognak megdönteni.
Ma már eltaktikázzák a csapatok a mérkőzéseket, az önfeledt játék egyre ritkább. Jogos az állítás, hogy a futball észjáték is, de ma már annyira túlzásba viszik ezt a részét, hogy akár tudósok is űzhetnék ezt a sportágat.
De ne kanyarodjunk el lényegtől! Örüljünk, hogy ez a csúcs a miénk, magyaroké. Akinek volt szerencséje, és élőben látta, annak örök élmény marad, aki tévén nézte, annak a sok ismételt gól mellett, Vitray Tamás nagy „bumm"-jai kelthetnek még szép emlékeket.
Egyetlen kis szépséghiba van a történetben: kaptunk 1 gólt is. Nagyvonalúan legyintsünk rá! Az Aranycsapat hírneve és önmagáért beszélő eredményei mellett a 10–1 is a magyar labdarúgás büszkeségei közt lesz, míg világ a világ!
www.licium.hu - Sajnos, ez nem csak a hazai bajnokságban szokatlan, de világ vagy európai rendezvényeken sem szoktunk hozzá eme jelenséghez, pedig valljuk be: a focit a gólok miatt nézzük.
Kevés figyelmet kapott a médiában az a világraszóló siker, amit honfitársaink értek el 30 évvel ezelőtt, a festői Spanyolországban. Rég volt, talán igaz sem volt…
Az említett esemény, vagy más néven büszke diadal, 1982. június 15-én született: a magyar labdarúgó-válogatott 10-et vágott be Salvador együttesének. Kérdezhetnénk: egy ilyen ország, amiről alig hallunk valamit, mit keres világbajnokságon? Egyszerű a válasz: mivel kijutottak. Bár nem hinném, hogy a kvalifikációjuk rögös útja érdekes is volna valakinek.
A meccs helyszínét adó, Estadio Manuel Martínez Valero Stadion az akkori focidrukkerek emlékezetében örökre megmarad. Valamivel több, mint 20 ezer néző volt szem- és fültanúja annak a győzelemnek, amely a mai napig, immáron 30 éve rekord. A világbajnokságok történelmében is egyedülálló eredmény, amit bizonyára nem mostanában fognak megdönteni.
Ma már eltaktikázzák a csapatok a mérkőzéseket, az önfeledt játék egyre ritkább. Jogos az állítás, hogy a futball észjáték is, de ma már annyira túlzásba viszik ezt a részét, hogy akár tudósok is űzhetnék ezt a sportágat.
De ne kanyarodjunk el lényegtől! Örüljünk, hogy ez a csúcs a miénk, magyaroké. Akinek volt szerencséje, és élőben látta, annak örök élmény marad, aki tévén nézte, annak a sok ismételt gól mellett, Vitray Tamás nagy „bumm"-jai kelthetnek még szép emlékeket.
Egyetlen kis szépséghiba van a történetben: kaptunk 1 gólt is. Nagyvonalúan legyintsünk rá! Az Aranycsapat hírneve és önmagáért beszélő eredményei mellett a 10–1 is a magyar labdarúgás büszkeségei közt lesz, míg világ a világ!
Szénási László
0 Megjegyzések