Leginkább azt mondhatnánk rá: „nagyon régi film tavalyról”. Az Oscar-díj tavalyi büszke győztese, a Némafilmes című film kortalannak látszik.
www.licium.hu - Sajnos vagy nem sajnos hajlamosak vagyunk az Oscar-díjazások alapján filmet nézni. Úgy esett az eset, hogy idén a legtöbb rangos Oscart A Némafilmes (eredeti címén: The Artist) érdemelte ki. De hogy megérdemelte-e mind az öt aranyszobrocskát a mű? Nagyon is!
A cselekmény valamelyest idézi az Ének az esőben sztoriját, de a megoldása egészen más lett. A film varázsa abban rejlik, ahogy a hangosfilmváltást mutatják be egy némafilmben. Merthogy igen: ebben a filmben nem beszélnek, csak a némafilmekből már megszokott zenét élvezhetjük. A rendező, Michel Hazanavicius és a technikai személyzet olyan szintű profizmussal készített egy némafilm-atmoszférájú alkotást 2011-ben, hogy elhisszük: ez egy '20-as, '30-as évekbeli mozi. Színben, zenében, jelenetváltásban, feliratozásban, megoldásokban, sőt, mindenben követi a chaplini korszakot.
Jean Dujardin abszolút megérdemelte a főszereplői Oscart: ő a mimikát, a mozgáskultúrát és a feledhetetlen bájmosolyt adta a filmhez. Nem is beszélve a film női főszereplőjéről Bérénice Bejoról, aki angyali megjelenésével és hebrencs stílusával csavarja ujjai köré a nézőket. Dujardin egyébként az első francia színész, aki Oscar-díjat rakhat ki otthon a polcra.
A történet egy némafilmes színészről szól, aki korának legnagyobb filmcsillaga, egészen addig, míg a vele dolgozó rendező el nem kezd áttérni a hangosfilmre. George Valentin (Jean Dujardin) hű akar maradni a némafilmekhez, ami később egyre nagyobb nehézségeket okoz számára. Közben természetesen feltűnik „a nő” a semmiből. Ha folytatnám a sztorit lelőnék vele pár dolgot, ami nem volna szép dolog.
Ahogy múlik az idő, egyre nehezebb egy filmben valami új dologgal előlépni, akár sztoriban, akár megoldásban. A Némafilmesnek mégis sikerült valami újat bemutatni, ráadásul valami régi köré csavarva azt. Tipikusan olyanra sikeredett, amit ha az ember elkezd nézni, egyszerűen ottragad a képernyő vagy a mozivászon előtt és nem nézi az óráját azt kutatva, vajon mennyi idő van még hátra a filmből.
www.licium.hu - Sajnos vagy nem sajnos hajlamosak vagyunk az Oscar-díjazások alapján filmet nézni. Úgy esett az eset, hogy idén a legtöbb rangos Oscart A Némafilmes (eredeti címén: The Artist) érdemelte ki. De hogy megérdemelte-e mind az öt aranyszobrocskát a mű? Nagyon is!
A cselekmény valamelyest idézi az Ének az esőben sztoriját, de a megoldása egészen más lett. A film varázsa abban rejlik, ahogy a hangosfilmváltást mutatják be egy némafilmben. Merthogy igen: ebben a filmben nem beszélnek, csak a némafilmekből már megszokott zenét élvezhetjük. A rendező, Michel Hazanavicius és a technikai személyzet olyan szintű profizmussal készített egy némafilm-atmoszférájú alkotást 2011-ben, hogy elhisszük: ez egy '20-as, '30-as évekbeli mozi. Színben, zenében, jelenetváltásban, feliratozásban, megoldásokban, sőt, mindenben követi a chaplini korszakot.
Jean Dujardin abszolút megérdemelte a főszereplői Oscart: ő a mimikát, a mozgáskultúrát és a feledhetetlen bájmosolyt adta a filmhez. Nem is beszélve a film női főszereplőjéről Bérénice Bejoról, aki angyali megjelenésével és hebrencs stílusával csavarja ujjai köré a nézőket. Dujardin egyébként az első francia színész, aki Oscar-díjat rakhat ki otthon a polcra.
A történet egy némafilmes színészről szól, aki korának legnagyobb filmcsillaga, egészen addig, míg a vele dolgozó rendező el nem kezd áttérni a hangosfilmre. George Valentin (Jean Dujardin) hű akar maradni a némafilmekhez, ami később egyre nagyobb nehézségeket okoz számára. Közben természetesen feltűnik „a nő” a semmiből. Ha folytatnám a sztorit lelőnék vele pár dolgot, ami nem volna szép dolog.
Ahogy múlik az idő, egyre nehezebb egy filmben valami új dologgal előlépni, akár sztoriban, akár megoldásban. A Némafilmesnek mégis sikerült valami újat bemutatni, ráadásul valami régi köré csavarva azt. Tipikusan olyanra sikeredett, amit ha az ember elkezd nézni, egyszerűen ottragad a képernyő vagy a mozivászon előtt és nem nézi az óráját azt kutatva, vajon mennyi idő van még hátra a filmből.
Labancz László
0 Megjegyzések