Eldöntötte már, mi szeretne lenni? Szeretné, ha a buszon egy szép napon majd néninek, bácsinak szólítaná egy idegen felnőtt?
De ha ez nem megy, gondoljon a nagymamájára! Mit szólna, ha nagyinak, mamának vagy maminak szólítaná őt egy eladó, egy könyvtáros vagy éppen egy reklámfilm baritonja? Papának, tatának a nagyapját, amikor végre sorra kerül a vérvételen vagy a színházjegyét veszi át a pénztárban?

Néhány megfontolandó szemponttal segíthetek.

A nénik-bácsik a sztereotíp kép szerint inkább falusiak mint városiak, és a sajtóban általában  alacsonyabb presztízsű szerepekben találkozunk velük, gyakran idősotthonokról, kórházakról szóló cikkekben. Okvetlenül néni-bácsi a hagyományápoló is, noha csak hatvanegynehány éves és láthatóan frissebben táncol, mint mondjuk a lelkes riporter. Tudóst, sztárügyvédet, országgyűlési képviselőt viszont általában nem szólít néninek vagy vagy bácsinak a magyar sajtó.

Öregekről már alig-alig esik szó, idősek megintcsak szociális és egészségügyi témájú összefüggésekben szerepelnek. A szépkorúak viszont legtöbbször jubileumi jutalmat, elismerést vagy ingyenes üdülést kapnak. Üdülést vagy legalább egy kirándulást, operettestet a kisnyugdíjasok is kapnak. Far-hátért vagy akciós fenyőfáért azonban csaknem kizárólag ők állnak sorban,  szépkorúak soha. Dönthet úgy is, hogy kisöreg lesz, akkor bizton számíthat rá, hogy édesnek találják, amint számítógéphez ül, nyuggerként viszont ez senkit nem hat meg, sőt, némi tiszteletlenségben is részesülhet. Ha egyszerűen csak nyugdíjas, kaphat nyugdíjasbérletet, lehet egy nyugdíjasklub tagja, de ha testi-lelki állapota romlik, könnyen egy idősek klubjában vagy otthonában találhatja magát, ezek ugyanis szociális szolgáltatások.  Ha a klubba a délelőtti teniszezésből megy, vagy utána este úszóedzése van, szeniorként tartják nyilván.
Megkönnyíti tehát a döntést, hogy ezek között a pozíciók között van átjárás.

Az életkorra utalás akkor a leggyakoribb, ha valami baj van. (Vö: ne fogdosd össze a vitrint öcsi, mondja a cukrász a magáról megfeledkezett kiskorúnak, de  öcsikévé avanzsálhat, ha a szülő is ugyanabban a sorban áll, hovatovább még fiatalúrrá is előléphet az óvodás, ha asztalnál ülve, kehelyben rendeli a család a fagylaltot.)
Örök optimizmusomat szolgálja az a meccsközvetítés, aminek szünetében egy úgynevezett idős bácsit elvittek az elsősegélyhelyre, de alig kezdődött a második félidő, a riporter közölte, hogy máris jobban van, és visszatért a lelátóra a szurkoló.

A nyugdíjas szó használata egyértelmű preferenciát mutat, pedig nem életkort jelez, csupán annyit, az illető nyugdíjban részesül. Paradox módon ez fordul elő legtöbbször akkor, ha az idős ember "fogyasztó", (mint bank, üdülőszövetkezet, stb. ügyfele, mint vásárló, mint művészeti produkció nézője) vagyis a társadalom gazdasági értelemben is "értékes", megbecsült tagja.

Azonban ezzel a kifejezéssel is találkozhatunk pejoratív értelemben, a visszavonulás, a „fősodorból való kilépés” szinonimájaként. Jó példa erre a Metro(pol) újság 2007 nyarán megjelent cikke: "Jagger holnap lesz hatvannégy éves". "Búcsúra készül, de kérdés, hogy a mostani turné sikere láttán elképzelhető-e a nyugdíjba vonulás?" Képzeljék csak el Jaggert, ahogy utolsó napon még megsimogatja hangszerét, meghatottan vesz részt a búcsúztatón, házi tiramisut és mézespálinkát kínál.

Mick Jagger jövőre lesz 70 éves, Paul McCartney már idén is az.
Lehet, hogy nincs is nyugdíjuk.
Lehet, hogy Önnek sem lesz, vagy nem úgy fogják hívni...
Mi legyen a megszólítás?
Ön tehát mi szeretne lenni?