Megvalósulhat a Sci-Fi-be illő tiszta energia-termelés. Ha sikerül, egy megoldás lehet energiaproblémáinkra. A napokban figyeltem fel egy hírre, miszerint egy kaliforniai társaság folyamatos napenergiával látnál el Indiát, ráadásul 10 centért kWh-ként. Két dolog miatt is érdekes a téma: a folyamatossága miatt és az ajánlott ár miatt.
A Space Island Group az amerikai légiipar nagyobb vállalatait tömörítő csoport elhatározta, hogy egy profitábilis vállalkozás keretében Föld körüli pályára állít egy energiatermelő berendezést, aminek az energiáját a Föld felszínére juttatva és ott szétosztva értékesítené. Elég futurisztikus gondolat, bár ha jobban belegondolunk, megvan a technikai fejlettségünk és elegendő tapasztalatunk a megvalósításhoz.
Az elképzelésnek több nagy akadályt kell leküzdenie. Az egyik: legyártani és pályára állítani (űr)napenergiát előállító műholdakat /Space Solar Power (SSP) satellite/. Ezek nagyon hasonlítanak a távközlési műholdakra, csak méretüket tekintve extrém nagyok, kb. 2,58 km2 (1 négyzetmérföld) felületűek. A háztetőkön is használt (persze a bolygóközi térbe adaptált verzióját) fotovoltaikus cellákat használnának, ami előállítaná a villamos energiát.
A légkör külső határához 1360 – 1400 W/m2 fajlagos energia érkezik, amiből kb. 500 W/m2 lenne előállítható villamos energiaként. A fedélzeten mindezt átalakítanák gyenge mikrohullámú fókuszált sugárzássá, ami leszállítaná az energiát a földön kialakított fogadó (visszaalakító) állomáshoz. Az éjszaka/nappal ciklusok, homok és csapadék viharok, a különböző beérkezési szögek és más rontó tényezők miatt kb. 250 W/m2 érné el a földi bázist 0-24 óráig. Ez így is négyszer több energia, mint amit egy hagyományos napcellás rendszer be tudna táplálni a hálózatba. A Földön a visszaalakítás egyenáramra történne, amit vagy helyben használnak el vagy inverterek segítségével váltó árammá alakítanak át, betáplálva a hálózatba.
Az átalakítással további 10 % veszteség adódik, így 225 W/m2 azaz egy 580,5 MW teljesítményű erőművel kell számolni (összehasonlításképp: Paks idénre tervezett leállítandó blokkja 470 MW-os).
Egyébként a leszállító, mikrohullámú sugárzás sávszélessége 2,45 – 5,8 Ghz- ig terjedne, ami alacsony energiaszintű, hasonlóan a mobiltelefon rendszerek által használt szinthez. Így az életre ártalmatlan. A pillanatnyi teljesítmény alacsony, viszont a hét 24 órájában szállít, ráadásul nagy felületen, több csatornában, párhuzamosan. Így időben nagy energiamennyiséget lehet átvinni. Azért mondjuk, megnézném mi történne egy madárral ha odafészkelne az egyik antenna közepébe. Ugyanis tesztek bizonyítják, hogy a folyamatos mobiltelefonálás, -kis mértékben igaz- , de felmelegíti az agyat. Itt szerintem kihasználják majd azt ami a (egészségügyi határérték) csövön kifér.
Egy másik probléma: tömeggyártással előállított szállítójárművek legyártása, hiszen valahogy fel kell juttatni ezeket. Itt megjegyezném, hogy elég korlátozottak jelenleg a lehetőségek. Az amerikaiak kukába dobták a Space Shuttle-t, kiöregedett, és az új technológia még nem hadra fogható. Az oroszok és az ESA nem bírnák kapacitással, a japánok, kínaiak és indiaiak meg még csak most élik újra az űrkutatás hajnalát. A tervekben a Shuttle továbbfejlesztett másolatát lehet látni, távirányítású verzióban. Az óriási üzemanyag tartályokat viszont nem hoznák vissza, illetve nem űrszemétté válna, hanem átalakítanák huzamosabb emberi alkalmazkodásra alkalmas konténerekké. Ezeket összekapcsolva, kiadva, eladva behozná a fellövések költségeit 1 év alatt, így a naperőmű kvázi ingyen kerülne pályára.
Érdekes vállalkozás és úgy néz ki jövedelmező is lenne. A 7/24-es rendelkezésre állása miatt is alaperőműként (minimális ingadozással, nagy teljesítményt termel a hálózatba) funkcionálna, továbbá kb. 23 Ft/kWh eladási áron szolgáltatna villamos energiát. Ezt az árat Indiának ajánlották és 2030-ig. Valójában mennyibe kerülne a cégnek 1 kWh előállítása? Üzleti titok.
A megoldás, ha már termel, akkor tényleg tiszta energiaforrás lesz. Nincs nukleáris hulladék. Nincs légköri emisszió. Csupán egy dolog zavar és az, hogy amíg feljuttatják azt a töménytelen sok napelemet, tartószerkezetet (az űrben nem is kell tartani, inkább csak összefogni ne repüljön szerteszét) a még mindig kémiai alapokon nyugvó rakétameghajtás igen szennyező megoldás. Amennyiben az 580,5 MW teljesítményt teljesen le tudják kötni, akkor napi szinten 13 932 MWh-t, éves szinten pedig 5,08*106 MWh-t, azaz 5,08 TWh/év-t (1012 Wh) termelne. Mindez 4,74 millió tonna szén-dioxiddal ekvivalens üvegházhatású gáz kibocsátását küszöbölné ki, a magyar villamosenergia-rendszer viszonyait figyelembe véve.
A Space Island Group az amerikai légiipar nagyobb vállalatait tömörítő csoport elhatározta, hogy egy profitábilis vállalkozás keretében Föld körüli pályára állít egy energiatermelő berendezést, aminek az energiáját a Föld felszínére juttatva és ott szétosztva értékesítené. Elég futurisztikus gondolat, bár ha jobban belegondolunk, megvan a technikai fejlettségünk és elegendő tapasztalatunk a megvalósításhoz.
Az elképzelésnek több nagy akadályt kell leküzdenie. Az egyik: legyártani és pályára állítani (űr)napenergiát előállító műholdakat /Space Solar Power (SSP) satellite/. Ezek nagyon hasonlítanak a távközlési műholdakra, csak méretüket tekintve extrém nagyok, kb. 2,58 km2 (1 négyzetmérföld) felületűek. A háztetőkön is használt (persze a bolygóközi térbe adaptált verzióját) fotovoltaikus cellákat használnának, ami előállítaná a villamos energiát.
A légkör külső határához 1360 – 1400 W/m2 fajlagos energia érkezik, amiből kb. 500 W/m2 lenne előállítható villamos energiaként. A fedélzeten mindezt átalakítanák gyenge mikrohullámú fókuszált sugárzássá, ami leszállítaná az energiát a földön kialakított fogadó (visszaalakító) állomáshoz. Az éjszaka/nappal ciklusok, homok és csapadék viharok, a különböző beérkezési szögek és más rontó tényezők miatt kb. 250 W/m2 érné el a földi bázist 0-24 óráig. Ez így is négyszer több energia, mint amit egy hagyományos napcellás rendszer be tudna táplálni a hálózatba. A Földön a visszaalakítás egyenáramra történne, amit vagy helyben használnak el vagy inverterek segítségével váltó árammá alakítanak át, betáplálva a hálózatba.
Az átalakítással további 10 % veszteség adódik, így 225 W/m2 azaz egy 580,5 MW teljesítményű erőművel kell számolni (összehasonlításképp: Paks idénre tervezett leállítandó blokkja 470 MW-os).
Egyébként a leszállító, mikrohullámú sugárzás sávszélessége 2,45 – 5,8 Ghz- ig terjedne, ami alacsony energiaszintű, hasonlóan a mobiltelefon rendszerek által használt szinthez. Így az életre ártalmatlan. A pillanatnyi teljesítmény alacsony, viszont a hét 24 órájában szállít, ráadásul nagy felületen, több csatornában, párhuzamosan. Így időben nagy energiamennyiséget lehet átvinni. Azért mondjuk, megnézném mi történne egy madárral ha odafészkelne az egyik antenna közepébe. Ugyanis tesztek bizonyítják, hogy a folyamatos mobiltelefonálás, -kis mértékben igaz- , de felmelegíti az agyat. Itt szerintem kihasználják majd azt ami a (egészségügyi határérték) csövön kifér.
Egy másik probléma: tömeggyártással előállított szállítójárművek legyártása, hiszen valahogy fel kell juttatni ezeket. Itt megjegyezném, hogy elég korlátozottak jelenleg a lehetőségek. Az amerikaiak kukába dobták a Space Shuttle-t, kiöregedett, és az új technológia még nem hadra fogható. Az oroszok és az ESA nem bírnák kapacitással, a japánok, kínaiak és indiaiak meg még csak most élik újra az űrkutatás hajnalát. A tervekben a Shuttle továbbfejlesztett másolatát lehet látni, távirányítású verzióban. Az óriási üzemanyag tartályokat viszont nem hoznák vissza, illetve nem űrszemétté válna, hanem átalakítanák huzamosabb emberi alkalmazkodásra alkalmas konténerekké. Ezeket összekapcsolva, kiadva, eladva behozná a fellövések költségeit 1 év alatt, így a naperőmű kvázi ingyen kerülne pályára.
Érdekes vállalkozás és úgy néz ki jövedelmező is lenne. A 7/24-es rendelkezésre állása miatt is alaperőműként (minimális ingadozással, nagy teljesítményt termel a hálózatba) funkcionálna, továbbá kb. 23 Ft/kWh eladási áron szolgáltatna villamos energiát. Ezt az árat Indiának ajánlották és 2030-ig. Valójában mennyibe kerülne a cégnek 1 kWh előállítása? Üzleti titok.
A megoldás, ha már termel, akkor tényleg tiszta energiaforrás lesz. Nincs nukleáris hulladék. Nincs légköri emisszió. Csupán egy dolog zavar és az, hogy amíg feljuttatják azt a töménytelen sok napelemet, tartószerkezetet (az űrben nem is kell tartani, inkább csak összefogni ne repüljön szerteszét) a még mindig kémiai alapokon nyugvó rakétameghajtás igen szennyező megoldás. Amennyiben az 580,5 MW teljesítményt teljesen le tudják kötni, akkor napi szinten 13 932 MWh-t, éves szinten pedig 5,08*106 MWh-t, azaz 5,08 TWh/év-t (1012 Wh) termelne. Mindez 4,74 millió tonna szén-dioxiddal ekvivalens üvegházhatású gáz kibocsátását küszöbölné ki, a magyar villamosenergia-rendszer viszonyait figyelembe véve.
Bartha Zoltán
0 Megjegyzések