Naponta bújtat az élet álruhába, amikor szembesülnünk kell önmagunkkal. Amikor az arcunkat egészen más profilból mutatjuk, mint akik valójában vagyunk. Csépányi Balázs novelláinak és jegyzeteinek szereplői is ugyanilyen emberek: a maguk hibáikkal, örömeikkel, bánataikkal vagy éppen drámai élethelyzeteikkel.
Ez a könyv szemelvényeket mutat és tükröt tart elénk a hétköznapokban. És teszi ezt olyan nemes egyszerűséggel, hogy élvezet olvasni ezt a könyvet.
Akár buszon, villamoson: nyugatitól a keletiig, Moszkva-tértől a Nagyvárad-térig, Sepsiszentgyörgytől Sopronig.
Önmagunk álmait, félelmeit vagy éppen fájdalmait fogalmazzák meg ezek a rövid és velős írások, néhol annyira megdöbbentve és pszichikai mélységekbe nyomva le az ember lelkét, hogy onnan csak a tisztítótűz energiái képesek a felszínre hozni azt.
Az „arcok álruhában” fogalom nem csupán preventív módon értendő, a könyvet végigkísérő mély mondanivaló, hanem szubjektivitásában is organikus egységbe fogja össze, a gondolatiság, a periferiális lét és lelkiség pilléreit. Mely pillérekből koncepciózusan jól felépített művekké formálódnak a gondolatok (novellák és jegyzetek).
A könyv szerkesztésében is fenomenális, hiszen teret ad a gondolatoknak. Egy olyan teret, ami méltán szolgálhat az önfelismerés jegyzetfüzetéül is, hogy azt majd újra és újra elővéve szembesülni tudjunk a belső valónkkal.
Ez a könyv szemelvényeket mutat és tükröt tart elénk a hétköznapokban. És teszi ezt olyan nemes egyszerűséggel, hogy élvezet olvasni ezt a könyvet.
Akár buszon, villamoson: nyugatitól a keletiig, Moszkva-tértől a Nagyvárad-térig, Sepsiszentgyörgytől Sopronig.
Önmagunk álmait, félelmeit vagy éppen fájdalmait fogalmazzák meg ezek a rövid és velős írások, néhol annyira megdöbbentve és pszichikai mélységekbe nyomva le az ember lelkét, hogy onnan csak a tisztítótűz energiái képesek a felszínre hozni azt.
Az „arcok álruhában” fogalom nem csupán preventív módon értendő, a könyvet végigkísérő mély mondanivaló, hanem szubjektivitásában is organikus egységbe fogja össze, a gondolatiság, a periferiális lét és lelkiség pilléreit. Mely pillérekből koncepciózusan jól felépített művekké formálódnak a gondolatok (novellák és jegyzetek).
A könyv szerkesztésében is fenomenális, hiszen teret ad a gondolatoknak. Egy olyan teret, ami méltán szolgálhat az önfelismerés jegyzetfüzetéül is, hogy azt majd újra és újra elővéve szembesülni tudjunk a belső valónkkal.
Bencze Attila
író, költő, felelősszerkesztő
író, költő, felelősszerkesztő
0 Megjegyzések