Jó fejőstehén az állam, sokan forognak sajtárukkal a közelében. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) megállapította, s időközben eljárást indított, hogy a mi tulipános megyei tanácsosunk – akit az állítólagos cégeinek alkalmazottai kivétel nélkül évek óta Főnöknek szólítanak – túl sokat merített vállalkozásain keresztül az állami megrendelésekből. Túlnyerte magát a közbeszerzésekből. Összeférhetetlenség? Tiltakozik a Főnök: a vádak alaptalanok, és óvást nyújt be a vagyonosodást vizsgáló intézmény döntése ellen. Neki nincs semmije. Hiába ismerik a környék leggazdagabb emberének, a mi megyei tanácsosunk a vagyonnyilatkozat alapján olyan szegény, mint a templom egere. Vállalkozása nincs. Területe nincs. Háza nincs. Személygépkocsija nincs. Pénz a bankszámláin nincs. A feleségének háromszor nagyobb a jövedelme, előfordult már, hogy tőle kért kölcsön egy üveg sörre. Hogy cégei lennének? Valamikor voltak, de időközben mindenikből kilépett. Olyan tiszta a lelkiismerete, mint a tavaly kitöltött vagyonnyilatkozata. Nem érdekelt anyagilag a megyei közszállítás ügyeiben, nem az ő cége aszfaltoz, nem az ő cége végzi az útkarbantartási munkálatokat, nem az ő cége volt a csatornázási munkálatok kivitelezője a községben. Mese, kérem! Ki beszél itt korrupcióról? Megszólalt a nagyobb Főnök is, hogy a megyei önkormányzat által kötött összes közbeszerzési szerződés az aláírás előtt szigorú ellenőrzésen megy át. Az érintettek tisztázzák magukat! De mit tisztázzon a mi Főnökünk, akinek semmije nincs? Az ANI története a képzelet szüleménye, minden hasonlóság valós alakokkal, történettel csakis a véletlen műve lehet.
Megjelent a Székely Újságban