Kiemelkedő jelentőségű kutatási eredményeiért Radnóczi György, az MTA Természettudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet (MTA TTK MFA) tudományos tanácsadója vehette át az MTA Fizikai Tudományok Osztálya által adományozott Fizikai Fődíjat. Az elismerést az Akadémia 183. közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ülésen adták át a fizikusnak.
(MTA) Több mint 250 cikk, 1500-nál több hivatkozás, az elmúlt 10 évben 11 európai pályázatban való részvétel, közülük háromban témavezetőként – néhány címszó Radnóczi György tevékenységének méltatásából, amellyel az MTA Fizikai Tudományok Osztálya a Fizikai Fődíj odaítéléséről szóló döntését indokolta. "Az MTA intézetének elektronmikroszkópiai laboratóriuma nem csak hazánkban tartozik a legjobbak közé, de – annak ellenére, hogy a műszerállománya finoman szólva is igen elavult – az egész világon ismert, sőt elismert, mert az évtizedek alatt felhalmozott vékonyréteg- és elektronmikroszkópos tudás még ilyen feltételek mellett is jelentős eredmények elérését teszi lehetővé. Ezt a tudást jelenleg Barna Péter mellett Radnóczi György reprezentálja" – olvasható a laudációban.
Megosztva kapta a Fizikai Díjat Kövér Ákos, az MTA doktora, az MTA Atommagkutató Intézet főosztályvezetője, tudományos tanácsadója, valamint Ricz Sándor, a fizikai tudomány kandidátusa, az MTA Atommagkutató Intézet tudományos főmunkatársa.
A két kutató a fotoionizáció vizsgálata során elért kiemelkedő eredményeiért részesült az elismerésben. Elsők között mutatták ki kísérletileg, hogy a fotoionizáció különösen érzékeny lehet az atombeli elektron-elektron kölcsönhatásokra, és ez a fotoelektronok szögeloszlásában mutatkozik meg legélesebben. Speciális elektronspektrométer-rendszert terveztek és építettek, amellyel a lundi MAX-II szinkrotronnál és a hamburgi DORIS III tárológyűrűnél foton-nemesgáz ütközésekből származó fotoelektronok szögeloszlásait mérték. Eredményeiket nemzetközi együttműködésben érték el, de a kutatási témát ők kezdeményezték, és a kísérleti technika hazai bázison, elsősorban az ő fejlesztéseiken alapul. Eredményeikre eddig 846 független hivatkozás érkezett.
Fizikai Díjat vehetett át Bajnok Zoltán, az MTA doktora, az MTA-ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport tudományos tanácsadója is. "A magyar elméleti fizikai kutatás új generációjának egyik fontos alakja. Fő kutatási területe az integrálható és konform térelméletek. Eredményeire eddig több mint 400 független hivatkozás érkezett" – szól a fizikus méltatása.
Ugyancsak Fizikai Díjat kapott Pusztai Tamás PhD, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, aki meghatározó szerepet játszott a polikristályos megszilárdulás térelméleti módszerének kidolgozásában. Munkái több alkalommal kerültek nemzetközi tudományos folyóiratok, köztük a Nature Materials címlapjára. Eddig megjelent 68 publikációjára körülbelül 1000 független hivatkozás érkezett.
A hazai fizikai kutatások fejlesztésére és támogatására 1988-ban létrehozott díjakat az MTA Fizikai Tudományok Osztálya saját hatáskörében évente egy alkalommal ítéli oda. Évente egy Fizikai Fődíj és három Fizikai Díj ítélhető oda. A fődíjat kiemelkedő jelentőségű kutatási eredményért, iskolateremtő munkásságért vagy kiemelkedő életműért lehet odaítélni. Fődíj adományozható a díjazást megelőző öt évben elért és már értékelhető tudományos visszhangot kiváltó, konkrét tudományos teljesítményért is.
A Fizikai Díjak egyikét lehetőség szerint akadémiai kutatóintézetek, másikát egyetemi tanszékek, intézetek oktatói, kutatói, a harmadikat pedig a profitérdekelt kutatási-fejlesztési területen dolgozók részére ítélik oda.
Megosztva kapta a Fizikai Díjat Kövér Ákos, az MTA doktora, az MTA Atommagkutató Intézet főosztályvezetője, tudományos tanácsadója, valamint Ricz Sándor, a fizikai tudomány kandidátusa, az MTA Atommagkutató Intézet tudományos főmunkatársa.
A két kutató a fotoionizáció vizsgálata során elért kiemelkedő eredményeiért részesült az elismerésben. Elsők között mutatták ki kísérletileg, hogy a fotoionizáció különösen érzékeny lehet az atombeli elektron-elektron kölcsönhatásokra, és ez a fotoelektronok szögeloszlásában mutatkozik meg legélesebben. Speciális elektronspektrométer-rendszert terveztek és építettek, amellyel a lundi MAX-II szinkrotronnál és a hamburgi DORIS III tárológyűrűnél foton-nemesgáz ütközésekből származó fotoelektronok szögeloszlásait mérték. Eredményeiket nemzetközi együttműködésben érték el, de a kutatási témát ők kezdeményezték, és a kísérleti technika hazai bázison, elsősorban az ő fejlesztéseiken alapul. Eredményeikre eddig 846 független hivatkozás érkezett.
Fizikai Díjat vehetett át Bajnok Zoltán, az MTA doktora, az MTA-ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport tudományos tanácsadója is. "A magyar elméleti fizikai kutatás új generációjának egyik fontos alakja. Fő kutatási területe az integrálható és konform térelméletek. Eredményeire eddig több mint 400 független hivatkozás érkezett" – szól a fizikus méltatása.
Ugyancsak Fizikai Díjat kapott Pusztai Tamás PhD, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, aki meghatározó szerepet játszott a polikristályos megszilárdulás térelméleti módszerének kidolgozásában. Munkái több alkalommal kerültek nemzetközi tudományos folyóiratok, köztük a Nature Materials címlapjára. Eddig megjelent 68 publikációjára körülbelül 1000 független hivatkozás érkezett.
A hazai fizikai kutatások fejlesztésére és támogatására 1988-ban létrehozott díjakat az MTA Fizikai Tudományok Osztálya saját hatáskörében évente egy alkalommal ítéli oda. Évente egy Fizikai Fődíj és három Fizikai Díj ítélhető oda. A fődíjat kiemelkedő jelentőségű kutatási eredményért, iskolateremtő munkásságért vagy kiemelkedő életműért lehet odaítélni. Fődíj adományozható a díjazást megelőző öt évben elért és már értékelhető tudományos visszhangot kiváltó, konkrét tudományos teljesítményért is.
A Fizikai Díjak egyikét lehetőség szerint akadémiai kutatóintézetek, másikát egyetemi tanszékek, intézetek oktatói, kutatói, a harmadikat pedig a profitérdekelt kutatási-fejlesztési területen dolgozók részére ítélik oda.
0 Megjegyzések