Indiában a gyermekmunka és a gyermekkereskedelem a szegénység egyik biztos kísérő jelensége. Hogy pénzre tegyenek szert, a szegény családok munkaközvetítőknek adják el gyermekeiket, akik közül sokan prostituáltként vagy kiszolgáltatott alkalmazottként végzik.

(MTI) A magasból elhaló, kétségbeesett sikolyok hallatszottak. Az indiai külvárosi lakótelepen élő szomszédok felnézve egy emeleti balkonon kihajló kislányt pillantottak meg, amint éppen segítségért kiáltozott. A 13 éves lány egy olyan házaspárnál szolgált, amely éppen Thaiföldre utazott vakációzni, őt pedig a távollét idejére bezárta a lakásba.

Miután a tűzoltók kimentették, a lány elmondta a gyámhatóság illetékeseinek, hogy valóságos rabszolgasorban élt. Nagybátyja eladta egy munkaközvetítő irodának, amely továbbadta egy orvos házaspárnak. Fizetést nem kapott, a házaspár éheztette, és ha elégedetlenek voltak a munkájával, megverték. Gazdái videokamerákkal ellenőrizték, hogy nem fogyaszt-e több ételt az engedélyezettnél.
Indiában több a gyermekmunkás, mint bármely más országban

Indiában a gyermekmunka és a gyermekkereskedelem a szegénység egyik biztos kísérő jelensége. Hogy pénzre tegyenek szert, a szegény családok munkaközvetítőknek adják el gyermekeiket, akik közül sokan prostituáltként vagy kiszolgáltatott alkalmazottként végzik. A 13 éves cselédlány esete azonban arra is figyelmeztet, hogy a gyermekek kizsákmányolása egyben India növekvő gazdagságának is kísérő jelensége. Az ország terebélyesedő középosztálya mind több háztartási alkalmazottra tart igényt, és az "állásokat" gyakran gyerekekkel tölti be.

A kislány ügye nagy felháborodást keltett a sajtóban, amely általában a középosztály szócsövének számít, de korántsem volt egyedi eset. Egy 11 éves nepáli kislány a közelmúltban arról számolt be, hogy gazdája sodrófával csépelte. Az indiai törvény csak csekély védelmet nyújt ezeknek a gyerekeknek, a közvélemény pedig elnéző, hiszen még a középosztály alsó rétegeihez tartozó családoknál is él legalább egy bentlakó szolgáló.

Ravi Kánt ügyvéd egy olyan csoport aktivistája, amely a gyerekkereskedelem ellen küzd. Mint a The New York Times című lapnak feltárta, a kereslet az ilyen gyerekszolgálók iránt olyan óriási, hogy a kormány inkább szabályozni szeretné helyzetüket, semmint hogy kereken leszögezze: a gyermekeket tilos munkára fogni, mert iskolába kell járniuk.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai alapján Indiában 12,6 millió 5 és 14 év közötti gyerek dolgozik, nagyjából 20 százalékuk háztartási alkalmazottként. Más jogvédő csoportok szerint a valóságban számuk eléri a 45 milliót vagy még annál is többet. Az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja megállapította, hogy Indiában több a gyermekmunkás, mint bármely más országban. Sokan az ország legszegényebb részeiből érkeznek kétes munkaközvetítők vagy emberrablók révén. A bűnügyi statisztikák szerint tavaly 32 ezer gyerek tűnt el Indiában.
Senki sem tudja, hogy mi történik a négy fal között

Mála Bhandári, a Childline nevű, a gyerekmunkások megsegítésére létrehozott kormányzati szervezet vezetője úgy véli, hogy főleg India urbanizációja, a két keresővel rendelkező családok számának gyarapodása fokozta az igényt a házi segítségre, a gyerekek pedig feleannyiba sem kerülnek, mint a felnőttek (mintegy kilencezer forintnak megfelelő összeget kaphatnak havonta, ha egyáltalán fizetnek nekik), és engedelmesebbek.

Az indiai törvény szerint a 18 éven aluliak kiskorúak, ám egy 2000 évi törvény kibúvót kínál: a 14-18 éves gyerekek maximum napi 6 órán át végezhetnek veszélyesnek nem minősülő munkát (a 14 év alattiak nem lehetnek szolgálók), alkalmazóiknak napi oktatást kell biztosítaniuk számukra, és dokumentálniuk kell, hogyan töltik a gyerekek a pihenőidőt. A törvény végrehajtásának ellenőrzésére azonban nincs apparátus.

Bhandári szerint azonban senki sem tudja, hogy mi történik a négy fal között. Mint hangsúlyozza, a gyermekek helyzetével való visszaélés nem tekinthető általánosnak, de nem is megy ritkaságszámba.

Az indiai gazdagok gyakran valóságos szolgasereget alkalmaznak. Mukes Ambáni milliárdos indiai gyáros hírek szerint több száz házi munkást foglalkoztat felhőkarcolóban lévő rezidenciáján Mumbaiban, az ország pénzügyi fővárosában. Külföldön élő indiaiak is gyakran alkalmaznak szolgát: egy indiai cselédlány nemrég pert nyert New Yorkban egy indiai diplomatanő és férje ellen, akik kihasználták, és visszaéltek helyzetével.
Úgy érzik, hogy magasabb rendűek

A szolgálók iránti magatartást gyakran befolyásolják a kasztelőítéletek. Sok gyerekcseléd India szegény rétegeiből kerül ki, alsóbb hindu kasztok tagja vagy a szegényebb indiai államokból érkezett törzsi csoportokhoz tartozik.

Szantos Deszáj, az angol nyelvű The Times of India kommentátora nemrég arra figyelmeztetett, hogy India közép- és felsőosztályának tagjai az olcsó háztartási segítségnek köszönhetően enerválttá és pökhendivé válnak, úgy érzik, hogy magasabb rendűek, mint a többiek, és hogy természetes joguk mások fölött uralkodni. "Pedig gyermekkorában senki sem álmodik arról, hogy ha majd felnő, mások gyerekeit fuvarozza az iskolába vagy mások szennyesét mossa" - húzta alá.

A 13 éves lány szomszédjai a Dvarka nevű városkában megdöbbentek azon, hogy miként bántak gazdái a kis cseléddel. A lány most egy nők számára berendezett kormányzati menedékhelyre került. Elmondta megmentőinek, hogy még a pár orvosi rendelőjét is neki kellett takarítania, napi tápláléka pedig két szelet üres kenyér volt. A házaspár néha megnézte a videokamerák felvételeit, és ha azt látta, hogy a szolgáló kivett valamilyen élelmiszert a hűtőből, megverte.

Rádzs Mangál Praszád, egy Újdelhiben működő gyermekgondozó tisztviselője elismerte, hogy a kormánynak nincs elég embere ahhoz, hogy leleplezhesse azokat, akik kijátsszák a szabályokat. Ha lenne, becslése szerint csak a fővárosban több ezer hasonló esetre bukkannának, hiszen minden huszadik háztartásban alkalmaznak fiatalkorú cselédet.

"Ezt jól tudja mindenki" - jegyezte meg.