Frank W. Abignale Jr.
Frank W. Abignale Jr. 1948. április 27-én született Bronxville-ben amerikai apa és francia anya gyermekeként. Steven Spielberg Kapj el, ha tudsz című filmjében elfelejtette elmesélni, hogy a tizenéves bűnözőzseni első áldozata a saját édesapja volt. A módszer nem volt túl kifinomult: Az apuka átadta hitelkártyáját a kis Frank Jr.-nak, hogy a másodállásához szükséges felszereléseket vegye meg. Emberünk el is ment az üzletbe, ahol azonban a nagybevásárlás helyett megbeszélte a tulajjal, hogy ha a kártyáról lehúzott összeget odaadja neki készpénzben, akkor cserébe nála hagyja az árut, illetve az összeg bizonyos százalékát. Ugyanezt még néhány üzletben eljátszva a kár több ezer dollárra rúgott. Amikor emberünk 16 éves lett, a szülők elváltak és az Abagnale Show ekkor izzította be igazán a reflektorokat.
A már említett filmnek hála kevesen vannak, akik nem hallottak még a múlt század második felének legnagyobb szélhámosáról. Franknek még alig pelyhedzett az álla, amikor az FBI felrakta a térképre. Kezdetben a legegyszerűbb módszere a fedezet nélküli csekkek kiállítása volt, melyhez nem volt szüksége másra, mint bizalomgerjesztő megjelenésre, egy raklapnyi csekkfüzetre és a csekken egy nem túl figyelemfelkeltő összegre. Később ez már nem elégítette ki, ezért fogta magát, és vett egy biztonsági őr egyenruhát. Ebbe belebújva aztán odaállt ahhoz az automatához, amelybe a reptéri autókölcsönzők és üzletek dobálták a napi bevételt. Kirakott egy „Nem működik” táblát a gépre, majd készségesen átvette a zsákokat a gyanútlan futároktól. Zseniális, bár veszélyes trükk volt. Később pilótának adta ki magát, ami olyan jól sikerült, hogy több mint egymillió mérföldet repült, nem kevesebb, mint 250 járaton, és az utazásai során még a szállásdíjat sem kellett kifizetnie. Saját bevallása szerint egy alkalommal még az irányítást is átengedte neki egyik „kollégája”. Egy new orleans-i reptéren aztán a személyzet gyanút fogott, ezért egy időre visszavonult a pilótaságtól… és doktorként kezdett dolgozni egy georgia-i kórházban. Ezt sem aprózta el. Mivel nem értett a gyógyításhoz, ezért rögtön vezetőként kezdett dolgozni, így nem volt más dolga, mint igazat adni. Persze nem sokáig bírta repülés nélkül, ezért amint a vész elült, visszatért régi foglalkozásához. Az FBI minden bizonnyal úgy érezhette, hogy egy szellemet üldöz.
A 60-as években, amikor más a bolondos tinédzser-éveit élte, ez a srác 26 országban összesen 2,5 millió dollárt harácsolt össze hamis csekkekkel, miközben nyolc fiktív személyazonosságot használt. Ezek között volt pilóta, orvos, jogász és büntetés-végrehajtási tiszt (!). Még nem volt 21 éves, de már kétszer szökött meg rendőri őrizetből, melyekből az egyik szövetségi börtön volt.
Franciaországban kapták el, amikor egyik Air France-os ex-barátnője felismerte. (Nem kellett volna stewardessekkel kezdeni.) Két napos tárgyalás után meztelenül bevágták egy kicsi és nyirkos cellába, ami kis híján elvitte hősünket, de szerencséjére hamarosan kiadták Svédországnak, ahol Malmöben ült egy ideig. Mielőtt körbehordozták volna Európában, mint egy véres kardot, az USA is jelezte igényét a fiatalemberre, így nem sokára hazaszállították, hogy ott töltse le a kiszabott 12 év szabadságvesztést. Persze ekkor sem hagyta el híres mázlija, hiszen az FBI enyhítette a büntetését és szaktanácsadóként kezdték alkalmazni. Jelenleg Franknek van egy biztonsági cége is Abagnale & Associates néven. Charlestonban él feleségével és három gyermekével. Az egyik fia az FBI-nál dolgozik
Trebitsch Ignác
Trebitsch Ignác 1879-ben született Pakson egy jómódú gabonakereskedő családban. Kilencen voltak gyerekek, de egy ekkora mezőnyben is sikerült neki kitűnnie, hiszen 18 évesen kitalálta, hogy nem érdekli a családi üzlet, mert ő színészkedni akar. Mivel ezekben az időkben a színészkedés még nem azt jelentette, hogy az embert sikoltozó tizenévesek eperszagú serege üldözi hazáig, hanem ez az életforma inkább egyenlő volt az állandó nyomorgással, ezért az apuka inkább utazgatni küldte az ifjoncot. Ignác az utazás előtt még csendben magához szólította nagynénjének néhány aranyékszerét. Biztos, ami biztos.
Trebitsch zsidó családból származott, de ideológiai rugalmasságáról már 19 évesen tanúbizonyságot tett, amikor először református lett, majd mikor ez az egyház nem engedte nősülni, gyorsan átcuccolt Kanadába és ott csatlakozott a presbiteriánusokhoz. Mivel itt sajnos nem kapott elég pénzt a hittérítői melóért, ezért átigazolt az anglikán egyházba, aztán később kipróbálta magát a buddhizmus színeiben is. A neveit szintén úgy cserélgette, mint más az alsógatyáit. Egy időben még az egzotikus Ignatius Timothy Tribich Lincoln nevet is felvette, de buddhistaként az összes addigi neve hülyén nézett ki, ezért egy huszárvágással Csao Kung lett belőle. Hősünk alig töltötte be a 22 éves kort, amikor a montreali egyetem négy éves filozófia szakát egy év alatt abszolválta és a magyar mellett anyanyelvi szinten beszélt angolul, franciául és németül. Egészen elképesztő, amit ez az ember véghezvitt! Angliában egyszerű hittérítőből vált olyan liberális politikussá, akit még Winston Churchill is támogatott, aztán angol kém lett belőle, majd elsikkasztott ezt-azt, végül kiderült, hogy közben a németeknek is kémkedett, ezért nincstelenként menekült Amerikába feleségét és két gyermekét hátrahagyva. Az USA-ba bár egy huszadik senkiként érkezett, de néhány hét múlva már leleplező bestsellert írt az angol politikai elitről „Egy nemzetközi kém vallomásai” címmel. Letartóztatták, visszavitték Angliába, ahonnan három éves börtönbüntetés után öt fonttal a zsebében menekült Németországba, majd eltelt néhány hónap és emberünk már egy hatalmas monarchista összeesküvés vezéralakja volt. Közben meghamisított néhány váltót, garancialevelet, de akárhányszor vált kegyvesztetté, mindig visszakapaszkodott a felső tízezerbe. Amikor már sem Európában, sem Amerikában nem látták szívesen, Sanghajba ment. Itt nem hogy nem ismert senkit, de még a nyelvet sem beszélte, pár hónap múlva mégis két tábornok személyi tanácsadója és Kína nemzetközi patrónusa lett belőle. Hogy hogyan csinálta? Passzoljuk a kérdést.
Talán a legszebb az volt, amikor a monarchista összeesküvés részleteit a francia kémelhárításnak és a cseheknek is eladta. Az erkölcsi rugalmasság bizony kifizetődő is tud lenni. Trebitsch nem csupán a századelő ikonikus alakja volt, de Rejtő Jenő még egyik figuráját, Buzgó Mócsingot, az igazi Trebitsch-et is róla mintázta.
Éppen Sri Lanka szigetén „buddhistáskodott”, amikor az egyik fiát Angliában gyilkosság miatt halálra ítélték. A kivégzés előtt nem tudott hazaérni, így az ítéletet végrehajtották és ezután hősünk is visszavett a fiatalos lendületből. A hivatalos verzió szerint Csao Kungként halt meg 1943-ban Kínában 64 évesen. Több mint százezren kísérték utolsó útjára. Slusszpoén: 1947-ben a Reuters egyik tudósítója jelentette, hogy Indiában egy kolostorban találkozott Ignácunkkal. Bár életének több mozzanata is homályba vész, egyetlen dologban biztosak lehetünk: Nem sok hozzá hasonló embert hordott a hátán a föld.
Giacomo Girolamo Casanova
Casanova 1725-ben született Velencében egy színész-házaspár első gyermekeként. Kis költői túlzással elmondhatjuk, hogy ebben a korban Velence olyan lehetett, mint napjaink riói karneválja. Nem hiába nevezték az élvezetek európai fővárosának, hiszen minden sarkon volt egy kaszinó és minden utcában egy kupleráj. Nem épp ideális környezet a gyereknevelésre.
Casanovát elsősorban onnan ismerheted, hogy állítólag több mint száz nő megvolt neki és ennek köszönhetően a neve fogalommá vált az évszázadok során. Bár pontos számadatot ilyen vonatkozásban nem tudunk eléd tárni, azért a kor feljegyzései alapján kijelenthetjük, hogy valóban volt szufla hősünkben. Egyszer például vett egy selyem-manufaktúrát, ami nem sokára tönkre is ment, hiszen emberünk az üzleti ügyek helyett az ott dolgozó nőket igazgatta, így az emlékirataiban ezeket a nőket nem is munkásközösségnek, hanem a háremének nevezte. Casanova a többi világjáró szélhámoshoz hasonlóan nem volt mindennapi ember. Már tizenkét évesen filozófiát hallgatott a padovai egyetemen és a kémia, a matematika és az orvoslás is érdekelte. Ezeknél már csak a szerencsejáték és a nők izgatták jobban. Kevesen tudják, de emberünk kifejlesztett egy lottó-szisztémát is, amivel házalt Oroszországban, Angliában, Franciaországban is, de sehol nem voltak rá vevők az illetékesek. Casanovát a világtörténelem legszínesebb egyéniségének is nevezhetnénk. Az egyetem mellett kapott rá a zsugára, és akkora tartozásokat halmozott fel, hogy hamarosan vissza kellett menekülnie Velencébe. Később is olyan természetességgel vette nyakába a világot, mintha a sarki boltba menne át tejért. Egész Európát bejárta, és mindenhol talált támogatóra. Azt vallotta, hogy a bolondok átverése az intelligencia diadala, és ehhez mérten kezelte társadalmi kapcsolatait is. A családfáját például meghamisította (rosszul néztek ki a színész felmenők), és nemesi származásával hízelegte be magát előkelőbb körökbe, hogy ott pénzes patrónusokra tehessen szert. Először mindenhol kedélyesen fogadták, aztán amikor elkezdte halmozni a kártya-adósságokat, elkezdte ágyba vinni a lányokat, feleségeket, nagymamákat, majd átvert ezt-azt különböző módszerekkel, akkor menetrend-szerint kitették a szűrét.
A legfigyelemreméltóbb az volt, amikor az idős Marquise d’Urfé-val elhitette, hogy fekete mágiával meg tudja fiatalítani. Nem jött össze, ezért a márkiné elzavarta, de távozás előtt Casanova még megpakolta a szütyőjét ékszerekkel. Elvégre ő megpróbálta, nem?
73 évesen érte a halál. Mivel ezzel az életkorral akkoriban matuzsálemnek számított, feltételezzük, hogy az izgalmas élet konzerválta hősünket. Halála előtt hat évig írta memoárját, mely máig a korszak legarcpirítóbb pillanatképe. Az biztos, hogy Casanova rászolgált a hírnevére. Gáláns világutazó volt, egy élvhajhász szélhámos, aki mégis elég művelt és őszinte volt ahhoz, hogy a ma embere is pironkodás nélkül csodálhassa.
Trebitsch Ignác
Trebitsch Ignác 1879-ben született Pakson egy jómódú gabonakereskedő családban. Kilencen voltak gyerekek, de egy ekkora mezőnyben is sikerült neki kitűnnie, hiszen 18 évesen kitalálta, hogy nem érdekli a családi üzlet, mert ő színészkedni akar. Mivel ezekben az időkben a színészkedés még nem azt jelentette, hogy az embert sikoltozó tizenévesek eperszagú serege üldözi hazáig, hanem ez az életforma inkább egyenlő volt az állandó nyomorgással, ezért az apuka inkább utazgatni küldte az ifjoncot. Ignác az utazás előtt még csendben magához szólította nagynénjének néhány aranyékszerét. Biztos, ami biztos.
Trebitsch zsidó családból származott, de ideológiai rugalmasságáról már 19 évesen tanúbizonyságot tett, amikor először református lett, majd mikor ez az egyház nem engedte nősülni, gyorsan átcuccolt Kanadába és ott csatlakozott a presbiteriánusokhoz. Mivel itt sajnos nem kapott elég pénzt a hittérítői melóért, ezért átigazolt az anglikán egyházba, aztán később kipróbálta magát a buddhizmus színeiben is. A neveit szintén úgy cserélgette, mint más az alsógatyáit. Egy időben még az egzotikus Ignatius Timothy Tribich Lincoln nevet is felvette, de buddhistaként az összes addigi neve hülyén nézett ki, ezért egy huszárvágással Csao Kung lett belőle. Hősünk alig töltötte be a 22 éves kort, amikor a montreali egyetem négy éves filozófia szakát egy év alatt abszolválta és a magyar mellett anyanyelvi szinten beszélt angolul, franciául és németül. Egészen elképesztő, amit ez az ember véghezvitt! Angliában egyszerű hittérítőből vált olyan liberális politikussá, akit még Winston Churchill is támogatott, aztán angol kém lett belőle, majd elsikkasztott ezt-azt, végül kiderült, hogy közben a németeknek is kémkedett, ezért nincstelenként menekült Amerikába feleségét és két gyermekét hátrahagyva. Az USA-ba bár egy huszadik senkiként érkezett, de néhány hét múlva már leleplező bestsellert írt az angol politikai elitről „Egy nemzetközi kém vallomásai” címmel. Letartóztatták, visszavitték Angliába, ahonnan három éves börtönbüntetés után öt fonttal a zsebében menekült Németországba, majd eltelt néhány hónap és emberünk már egy hatalmas monarchista összeesküvés vezéralakja volt. Közben meghamisított néhány váltót, garancialevelet, de akárhányszor vált kegyvesztetté, mindig visszakapaszkodott a felső tízezerbe. Amikor már sem Európában, sem Amerikában nem látták szívesen, Sanghajba ment. Itt nem hogy nem ismert senkit, de még a nyelvet sem beszélte, pár hónap múlva mégis két tábornok személyi tanácsadója és Kína nemzetközi patrónusa lett belőle. Hogy hogyan csinálta? Passzoljuk a kérdést.
Talán a legszebb az volt, amikor a monarchista összeesküvés részleteit a francia kémelhárításnak és a cseheknek is eladta. Az erkölcsi rugalmasság bizony kifizetődő is tud lenni. Trebitsch nem csupán a századelő ikonikus alakja volt, de Rejtő Jenő még egyik figuráját, Buzgó Mócsingot, az igazi Trebitsch-et is róla mintázta.
Éppen Sri Lanka szigetén „buddhistáskodott”, amikor az egyik fiát Angliában gyilkosság miatt halálra ítélték. A kivégzés előtt nem tudott hazaérni, így az ítéletet végrehajtották és ezután hősünk is visszavett a fiatalos lendületből. A hivatalos verzió szerint Csao Kungként halt meg 1943-ban Kínában 64 évesen. Több mint százezren kísérték utolsó útjára. Slusszpoén: 1947-ben a Reuters egyik tudósítója jelentette, hogy Indiában egy kolostorban találkozott Ignácunkkal. Bár életének több mozzanata is homályba vész, egyetlen dologban biztosak lehetünk: Nem sok hozzá hasonló embert hordott a hátán a föld.
Giacomo Girolamo Casanova
Casanova 1725-ben született Velencében egy színész-házaspár első gyermekeként. Kis költői túlzással elmondhatjuk, hogy ebben a korban Velence olyan lehetett, mint napjaink riói karneválja. Nem hiába nevezték az élvezetek európai fővárosának, hiszen minden sarkon volt egy kaszinó és minden utcában egy kupleráj. Nem épp ideális környezet a gyereknevelésre.
Casanovát elsősorban onnan ismerheted, hogy állítólag több mint száz nő megvolt neki és ennek köszönhetően a neve fogalommá vált az évszázadok során. Bár pontos számadatot ilyen vonatkozásban nem tudunk eléd tárni, azért a kor feljegyzései alapján kijelenthetjük, hogy valóban volt szufla hősünkben. Egyszer például vett egy selyem-manufaktúrát, ami nem sokára tönkre is ment, hiszen emberünk az üzleti ügyek helyett az ott dolgozó nőket igazgatta, így az emlékirataiban ezeket a nőket nem is munkásközösségnek, hanem a háremének nevezte. Casanova a többi világjáró szélhámoshoz hasonlóan nem volt mindennapi ember. Már tizenkét évesen filozófiát hallgatott a padovai egyetemen és a kémia, a matematika és az orvoslás is érdekelte. Ezeknél már csak a szerencsejáték és a nők izgatták jobban. Kevesen tudják, de emberünk kifejlesztett egy lottó-szisztémát is, amivel házalt Oroszországban, Angliában, Franciaországban is, de sehol nem voltak rá vevők az illetékesek. Casanovát a világtörténelem legszínesebb egyéniségének is nevezhetnénk. Az egyetem mellett kapott rá a zsugára, és akkora tartozásokat halmozott fel, hogy hamarosan vissza kellett menekülnie Velencébe. Később is olyan természetességgel vette nyakába a világot, mintha a sarki boltba menne át tejért. Egész Európát bejárta, és mindenhol talált támogatóra. Azt vallotta, hogy a bolondok átverése az intelligencia diadala, és ehhez mérten kezelte társadalmi kapcsolatait is. A családfáját például meghamisította (rosszul néztek ki a színész felmenők), és nemesi származásával hízelegte be magát előkelőbb körökbe, hogy ott pénzes patrónusokra tehessen szert. Először mindenhol kedélyesen fogadták, aztán amikor elkezdte halmozni a kártya-adósságokat, elkezdte ágyba vinni a lányokat, feleségeket, nagymamákat, majd átvert ezt-azt különböző módszerekkel, akkor menetrend-szerint kitették a szűrét.
A legfigyelemreméltóbb az volt, amikor az idős Marquise d’Urfé-val elhitette, hogy fekete mágiával meg tudja fiatalítani. Nem jött össze, ezért a márkiné elzavarta, de távozás előtt Casanova még megpakolta a szütyőjét ékszerekkel. Elvégre ő megpróbálta, nem?
73 évesen érte a halál. Mivel ezzel az életkorral akkoriban matuzsálemnek számított, feltételezzük, hogy az izgalmas élet konzerválta hősünket. Halála előtt hat évig írta memoárját, mely máig a korszak legarcpirítóbb pillanatképe. Az biztos, hogy Casanova rászolgált a hírnevére. Gáláns világutazó volt, egy élvhajhász szélhámos, aki mégis elég művelt és őszinte volt ahhoz, hogy a ma embere is pironkodás nélkül csodálhassa.
Nagy Gábor
0 Megjegyzések