1925 januárjában a nyugat- alaszkai Nome városában kezdődő diftériajárvány jelei mutatkoztak. A tél kellős közepén az oltóanyag odaszállításának egyetlen lehetséges módja a kutyaszán volt. Húsz hajtó és mintegy százötven kutya öt és fél nap alatt teljesítette a Nenana és Nome közötti 1085 kilométeres távot.
A szérumfutás résztvevőinek hősiessége a korabeli sajtó és rádió egyik fő témája volt. A médiavisszhang jelentősen hozzájárult a védőoltások elterjesztéséért folytatott kampányhoz.
 Az utolsó szakasz egységének vezérkutyája, Balto a New YorkCentral Parkban kapott szobrot. A szérumfutás emlékére rendezik meg 1967 óta az Iditarod kutyaszánhajtó-versenyt, valamint 1997 óta a kutya- és motoros szánokkal az eredeti útvonalon zajló Serum Run 25 túrát.
Forrás: Wikipedia

A kutya 1923-ban született Odate-ben. Gazdája sokszor utazott vonattal, de általában reggel indult, s estére haza is ért. Hachiko ilyenkor mindig megvárta őt.
1925-ben az akita gazdája, Dr. Ueno szívinfarktust kapott, és meghalt. Hachiko, mint mindig, azon a napon is a peronon várta gazdáját, aki már nem jött vissza. Az eb késő estig várt, majd egyedül hazament. Másnap reggel azonban újból elindult az állomásra, majd késő estig várt gazdájára a peronon.
Dr. Ueno özvegye néhány hét elteltével leköltözött vidékre szüleihez, s a hű ebet barátai felügyeletére bízta. Hachiko-t szinte mindenki ismerte a piacon, ahol nap mint nap át kellett haladnia, hogy az állomáshoz jusson, s az árusok, mikor látták adtak neki enni. A hű kutya minden nap a peronon várt, nem volt akadály számára sem fagy, sem tűző nap, semmi! Ádáz telek és forró nyarak telek követték egymást, de a kutya nem adta fel a reményt. Hite, hogy gazdája még hazajön. A kutya egyre gyengébb és soványabb lett, de mégis minden nap kora reggeltől késő estig az állomáson várt.
1934-ben szobrot állítottak tiszteletére, melynek leleplezésére sok százan mentek el. Mindenkit meghatott a hű kutya várakozása. Egy évvel később, 1935-ben Hachiko elpusztult. Ekkor 12 és fél éves volt. Halálának hallaták ezrek látogatták meg szobrát, melyeket virágokkal borítottak be. Később egy újabb szobrot is felállítottak a hű akita emlékére, Odatéban. A két szobor nagyon népszerű mind a helybéliek, mind a túristák körében, évente több százan emlékeznek meg a csodálatos ebről a szobroknál.
– Kántor a fénykorában verhetetlen volt: minden szakmai versenyt megnyert, igaz, öregkorára elfáradt az izomzata, emiatt lelassult egy kicsit – mondja Tóth Tibor. – Aztán 1964 áprilisában éppen egy bűnözőt üldöztünk a Fertő tónál, amikor a vizenyős területen egy a határzár miatt elhelyezett aknára lépett. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az állatorvos azonnal elaltatta. Egy üveg konyakkal és száz szál piros rózsával búcsúztam tőle.
Kántort halála után kitömték, és a Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeumban helyezték el. Csupati még tíz évig dolgozott kutyás rendőrként: Kántor lánya, Elli lett a társa.

Forrás:Cseri Péter
Népszabadság (részlet)                                                                                  Kató Marianna-Pólus Online