Schmitt Pál este a közszolgálati televízióban adott választ a doktori címével kapcsolatos kérdésre - olvassa el a teljes interjút!

"Hogyan reagál a történtekhez köztársasági elnökként?" - kérdezte Obersovszky Péter. "Magam is nehezen választom külön a két dolgot. Mint köztársasági elnök, örülök, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. Nincs kettős mérce, erősíteni kell az emberek hitét a törvényekben és az intézményekben." - szólt a válasz.

A riporter megkérdezte, hogy marad-e köztársasági elnök Schmitt Pál. "Nincs összefüggés szerintem, bár sokan így értemezik, hiszen ne felejtsük el, hogy én húsz éve írtam mint hallgató egy kisdoktori dolgozatot, a legjobb tudásom és szándékom szerint. Szüleimnek fogadtam egyébként meg, hogy egyszer majd én is doktor leszek. Megírtam a dolgozatot, az egyetem bíztatott, hogy ez a téma érdekes, erdemes feldolgozni. Ekkor már hét éve a
Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja voltam - olimpiai bajnokként és a MOB elnökeként."

"A legjobb tudásom szerint megírtam a dolgozatot, kijelölték számomra az opponenst és a konzulenst, akik a tollamat úgymond vezették. Más instrukciót nem kaptam, csak azt, hogy bíztattak. Az előopponensi vélemény is pozitív volt, ezért tudtam beadni a dolgozatot. Ez az utolsó pillanat volt, amikor mondhatták volna, hogy nem így kellett volna megírni a dolgozatot, többet tegyen idézőjelet, vagy írd az oldal aljára, hogy kitől származik ez és ez, de mivel ez akkor - hangsúlyozom, húsz éve, amikor még írógéppel írtuk a dolgoazatokat - ez bevett szokás volt, hogy a dolgozat legvégén van egy úgynevezett bibliográfia, forrásjegyzék, hgoy kitől idéztünk."

"Becsületbeli kérdésről van szó: nem kívántam senkinek a szellemi termékét magaménak deklarálni. Feltüntettem a forrásokat, követtem az útmutatásokat. Nem én készítettem a TF doktori szabályzatát, én egyszerű hallgató voltam. Amikor az egészen túlvoltam, jó érzéssel dőltem hátra, hogy egy becsületes férfimunka volt." - mondta Schmitt Pál.

"Nem nagyon használtam a címet, semmi anyagi és erkölcsi hasznom nem származott belőle, de néha az aláírásnál a doktori megjelölést használtam - korábban és most, köztársasági elnökként is." - tette hozzá.

"Mindenki, akit kifogásoltak, Georgijev, a hölgyek, akiknek a dolgozatáról szó van..." - mondta a riporter, akinek a kezében van a doktori disszertáció néhány fénymásolt oldala. "Egy német, Heinemann professzor" - szúrta közbe Schmitt Pál. "Pontosan itt van, a felhasznált szakirodalom jegyzékében, kimásolva az Ön szakdolgozatából. Minden inkriminált részre itt vannak a bizonyítékok." - tette hozzá a riporter.

"Miért volt ennyire visszafogott? Ha ezek a dokumentumok előbb kikerülnek, vagy Ön a szokásos lendületével felveszi a kesztyűt, akkor lehet, hogy ez a dolog idáig el sem jut." - szólt a kérdés. "Én bíztam benne, hogy ezek a dolgok kikerülnek. Felállítottak egy tényfeltáró bizottságot, nekem azt tiszteletben kell tartanom - ennyit nyilatkoztam, hogy megvárom az eredményét, és bármi lesz a döntés, én azt tiszteletben tartom és ezt elvárom másoktól is. "

"Öt ember dolgozott ezzel, 1200 oldalánál hosszabb jelentést írtak a 220 oldalas dolgozatról. Én ezt tiszteletben tartom, mert ők a végkövetkeztetésben azt írták, hogy a dolgozatom megfelel tartalmilag és formailag, voltak benne hiányosságok, de ezt betudják annak, hogy a konzulensem és az opponensem nem hívta fel rá a figyelmemet. Őket szeretném a legkevésbé bántani." - mondta Schmitt Pál.

Obersovszky ezután idézett a korabeli szabályrendszerből, hogy mik a feltételei az egyetemi doktorátus megszerzésének: "A szigorlatok letétele, idegennyelv ismerete - ez Önnél bőségesen megvolt... D pont: A tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló új tudományos eredményt tartalmazó értekezés, vagy a társadalom számára hasznos új, és gyakorlatban hasznosított alkotás benyújtása." - Schmitt Pál örült, hogy a riporter mindezt beidézte, ez egyszerűen csak úgy elsiklott. Mivel a mondat vagylagos volt, ezért bármelyik feltételt teljesítettem, akkor a feladatot teljesítettem. Úgy gondolom, hogy ez a dolgozat a társadalom számára hasznos és új ismereteket tartalmazott, legalábbis használható ismereteket. Én magam is később sokszor használtam, mint NOB-tag az épp veszélyben lévő magyar sportágak védésére és megtudták a magyar sportági szakszövetségek, hogy milyen alapon kerülhetnek be vagy ki a mindenkori olimpiai játékok programjáról."

Georgijev professzor tudása közforrás volt, erre Schmitt rákérdezett akkoriben, a válasz szerint a kutatás a NOB szellemi kincsét képezi. Várható-e, hogy a NOB a kérdésben most állást foglal? "A lelkiismeretem tiszta, a legjobb tudomásom szerint készítettem a dolgozatot. Georgijevet is jól ismertem, a neve a dolgozatomban első helyen szerepelt, hiszen tőle idéztem a legtöbbet. De az ő tudása is köztudás volt már, ő is kutatott jegyzőkönyvekből, olimpiai eredménylistából, olyan forrásokból, ami mindenki számára közkincs. Nem mondom, hogy új értéket állítottam elő, de hogy a munkám a társadalom számára hasznos, ahhoz ragaszkodom." - válaszolt a köztársasági elnök.

"A Semmelwies-egyetem szenátusa úgy véli, elveheti Öntől a doktori címet. Mit gondol erről?" - szólt az újabb kérdés. "Nem esett jól, hogy amíg én Szöulban képviseltem az országot, eközben egy gyorsított eljárással döntött a szenátus. Egy napot kellett volna, hogy várjanak. Ahogy Önöknek most elmondom, nekik is elmondtam volna, hogy hogy képzelem ezt az egészet." - reagált Schmitt Pál a csütörtöki döntésére.

"Hogy elveszik a kisdoktori címemet, lelkük rajta, én nem fogok vitatkozni. Én magam is visszaadtam volna, ha kell. Nem használtam, nem használtam annyira, hogy kérkedtem volna vele, anyagi előnyöm egyáltalán soha nem származott belőle" - mondta. "De be fogom bizonyítani, hogy van még bennem kitartás, mint volt olimpiai bajnokban. Így most, hetven éves fejjel be fogom bizonyítani, hogy képes vagyok egy mostani, nehéz kritériumoknak megfelelő Phd. doktori dolgozatot írni abban a témában, amiben otthon vagyok, hiszen több mint 15 éve vezetem a NOB-ban a környezetvédelem és sport bizottságát." - tette hozzá.

"A köztársasági elnököt nem lehet perelni, akkor én sem perelek" - mondta arra a kérdésre az államfő, hogy a becsületén ért csorba miatt pert fontolgat-e. "Nem perelek, de érvelek. Így most is, amikor az Önök segítségével mindenki megtudja, hogy tisztességesen jártam el és a becsületemen nem eshet csorba - ezt sem mint köztársasági elnök, sem mint Schmitt Pál, sem mint olimpiai bajnok, sem mint szabályokat tisztelő ember nem tehetem meg. Kiállok az igazamért, de pereskedni nem fogok. Meg kell védenem a TF-et is, a témavezetőimet is, akik az akkori szabályoknak megfelelően jártak el és most őket is támadják. Húsz éve ez volt a szabály, én akkor a szabályok szerint megvédtem a dolgozatomat. Ezzel nem kívánok többet foglalkozni. Az a baj, hogy sem az előopponensi vélemény, sem az opponensi vélemény, sem a jegyzőkönyvek nem kerültek nyilvánosságra, így nem volt, aki megvédjen." - mondta.

"Én hallgattam, azt mondtam, az igazság előbb-utóbb győzni fog. Most már ott vagyok, hogy mivel már becsületbeli ügy, így egy személyben Schmitt Pálként és köztársasági elnökként is kiállok saját magamért, és az igazságért" - zárta a beszélgetést az államfő.