A nyelvtudományi felfedező kutatások egyik legfontosabb és legvitatottabb kérdése az adattípusok alkalmazhatósága és megbízhatósága. A probléma megoldásában segítséget jelenthet az a modell, amelyet az MTA-DE-PTE-SZTE Elméleti Nyelvészeti Kutatócsoport dolgozott ki. A csoport vezetője, Kertész András akadémikus és Rákosi Csilla nyelvész a patinás Cambridge University Pressnél megjelent kötetben publikálta az eredményt.

"Az utóbbi évtizedben az elméleti nyelvészettel foglalkozó kutatók körében egyfajta válsághangulat alakult ki" – jellemezte az mta.hu-nak nyilatkozva Kertész András akadémikus a tudományágban tapasztalható helyzetet. – A probléma lényege, hogy a jelenleg is zajló, éles hangú vitákból kiderült: tarthatatlan az a szemlélet, amely szerint a nyelvészek a hipotéziseik alátámasztásához felhasznált adatokat pusztán egy-egy adattípusra korlátozhatják." A korábban szinte kizárólagosan alkalmazott adattípusok – a nyelvész saját anyanyelvi tudásának megfigyelésén alapuló, úgynevezett introspektív adatok és a korpuszadatok, vagyis a nagy mennyiségű, elektronikusan tárolt szöveg – kettősségén túllépve a jelenlegi nyelvészeti kutatások több adattípust kombinálnak, és újabbakat is felhasználnak. Ugyanakkor eddig nem állt rendelkezésre olyan tudományelméleti módszer, amelynek segítségével az új, illetve a korábban kritikátlanul elfogadott adattípusok szerkezete, megbízhatósága, kombinálhatósága feltárható és megítélhető volna.

"A kutatócsoport ilyen módszert keresett. Az általunk kidolgozott, úgynevezett p-modell a nyelvészeti adatok problémakörének első átfogó és szisztematikus megoldási kísérlete, amely az elméleti nyelvészet új tudománymódszertanát körvonalazza" – foglalta össze a Cambridge University Pressnél Data and Evidence in Linguistics: A Plausible Argumentation Model (Adat és evidencia a nyelvészetben: a plauzibilis argumentációs modell) címen megjelent munkájuk jelentőségét Kertész András. A szerzők az adatok bizonytalanná válása miatt kutatási eredményeik megalapozottságát féltő elméleti nyelvészek számára a p-modell révén különböző problémamegoldó stratégiákat kínálnak. A nyelvészeti adatok tulajdonságait, szerkezetét és funkcióit egy dinamikus érvelési folyamat részeként értelmező p-modell lehetséges magyarázatot ad a nyelvészeti elméletalkotás számos lényeges sajátosságára. A könyvben ismertetett mintegy negyven esettanulmány segítségével a szerzők vizsgálják többek között az adatok bizonytalanságát és sokféleségét, az elméletalkotási folyamatban betöltött funkcióit, feltárják az ellentmondások fellépésének és feloldásának dinamizmusát, valamint elemzik a különböző adattípusok integrációjának lehetőségeit és korlátait.