Égő falevelek…
Vörösbe forduló őszi táj.
Megrebben a csend,
Magányos madár
Egy álomba térő
Faágról felkiált.

Suttog a szél,
Érzi magában az erőt,
A télnek fátylát.
Üres, halk vidékről
Újból megindul
Hosszú útjára a zord halál…

Minden nyugodni tér.
A fákról megannyi
Elsárgult levél ejti sóhaját;
Utolsót lehel,
S rövid életéből
Aláhullva nedves sírba száll…

(1996. szeptember 30.)