Égi háztartásod egek ura,
Fenn a tejúton, a holdudvara,
Merengesz fenn az udvarodon te égi király,
Kertedben virágzik a szép csillagvirág,
Letépném azt, és adnám kedvesem kezébe,
Úgy lennék én a hold úrnak helyében,
Kráterek tükröződnek könnycseppként szemébe,
A csönd a sötétség, urunknak reménye.

Váltja mindig az arcát,
hogy ne lássuk a haláltáncát,
Hogy ne lássuk, hogy siratja szerelmét,
Kit már elvesztett már nagyon rég...
De egy nap régi fényét visszakapja,
Ez a holdunknak ünnepnapja,
Mikor udvara régi fényében ragyog,
Egy napon vigyáznak rá az arkangyalok..