Köszönsz, halkan, csendesen.
De mi bujkál szemedben, oly édesen?
Ragyog, mint a smaragd,
Álmomban már csókoltalak….
Nem szólsz semmit, csak mosolyogsz,
Vajon most meg mire gondolsz?
Talán az álmokra, mit külön-külön éltünk át,
Vagy, hogy meddig győzzük a szenvedély hadát?
Kezed felém nyúl és remeg az ajkad.
Vajon tényleg ezt akartad?
A csók csak egy pillanat,
De örök, édes, vajon igazi-e?
Csak az izgat, vajon nem álmodtam-e?
Zavartan állunk mindketten,
Égető érzéssel ajkunkon, szívünkben.
Mit tettünk, ó, mit tettünk a pillanat hevében??