Néha erős vagyok mint a szikla
Melyről hó pereg, vagy a nap tűző sugara,
Van hogy elgyengülve nézek vissza,
Vajon merre szállt a boldogság kék madara?
Csapongó természetem emészt, megöl,
Angyalomhoz szólva kérem higgyetek nekem
Szemem fénye csak nektek tündököl,
Adjon erőt még itt a földön, maradjon velem.
Kérem, mutasson mindig fényes holnapot,
Az elmúlt évekért, jövőért, szerelmes jelenért
Tárjon a világra nekem hatalmas ablakot,
Hagyja még vállamon sokáig, jóságos kezét.
Mert néha erős vagyok mint a szikla
Érzem mindent elbírok, a kövek aztán törnek…
Látjátok? - ez gyenge lelkem titka
Nélkületek szemem fényét felváltják a könnyek.