Lüktető lélekkel, ballag a paraszt,
Éhínség után, végre búzát arat.
Szeme előtt lebeg az arany tábla,
de mellette még van, köles, zab, árpa.
Hirtelen rettenet ejti rabul,
itt nem ő parancsol, nem ő az úr.
Esti vihar, a búza táblát elmosta,
a maradék termést valaki ellopta.
Ennyi volt a paraszt nagy napja,
sorsát keservesen siratja.