Hancsovszki Renáta: Bújócska

Örök játékot űzünk mi ketten,
de az egyességet nem feledtem,
élet a mi titkos játszmánk tétje,
a vízen is tükröződik fényed.

Elbújtál, nem talállak,
kereslek, futok utánad,
ha ezt szeretnéd, legyen úgy,
zord, félelmetes, sötét út,

melyet bejárok miattad,
s közben vérrel itatnak.
Zarándokként járom sorsom,
tudom lehetek még boldog.

Nem segít nekem senki,
se barát, se rokonság,
bújócskázunk estig,
én és a boldogság.

(Minden másnap újra kezdjük,)
néha megtalálom,
néha ez csak álom,
de soha be nem fejezzük,

bár letettem az esküt,
enyém lesz mire vágyom,
ha átlépem határom.