Egy elképzelt szánon húzott öröm,
Kivágott fákra helyezett szépség,
Nem tudom kinek, de köszönöm!
De hol a megígért fehérség?
Sehol sem látom…
Lopkodott cukor zöreje ébreszt,
Huncut húgom nevetve szalad,
S sikítva, ’’ csak még ezt’’,
Mert neki szabad:
Hisz ő még, nevetve szalad.
Sült hal illata támadja orom,
Lerúgott paplan marad utánam,
Megfogom s eszem, forró,
Nem érdekes, majd meghűl a számban:
Csak érezzen az ember meleget a gyomrában.
Leírott karácsonyi kívánságok,
Gondolatban létező vágy,
Sokszor átélt ábrándok,
Mint melegen tartó ágy:
Veled van, mint egy igaz barát.