Csupán, egy árnyéknak születtem
És a fény volt számomra a lételem
Nem kötődtem senkihez, független voltam
Egy kitoloncolt szabadként, hiába szóltam
Törvénytelen igása, a szavak csatájában
A nációért föllépve, egy sötét szobában
Csendben voltam, és mindent elfojtottam
Mert minden szavamért, biz keményen meglakoltam
Bár mily sokat adtam, vajmi kevésnek vélték
S a lázadó ifjúságomat száz darabra tépték

Most is árnyék vagyok, egy komorabb világban
Százszor visszasírtam régi mivoltom, egy imában
Megfosztottak mindentől, és megcsaltak a múzsák
Akkor naiv voltam, és nem zavart, ha szívem kihasználták
Régen elfeledett, elhányt darabka vagyok
S nem magamat okolom, amiért itt tartok
Mert nem álltam be a sorba, nem kullogtam mindenki után
Maradtam sallangnak, és éltem a magam igazán
Viszlát, hát ó becses világ, mely felőrölte kölykét
Felőrölt engem a rendszer, melynek te szülted öklét