Szokatlanul hűvösen csapdossa lábam a szellő
Megint rám tör a képzelgés, a kádamban úszik egy sellő
Milyen furcsa apró kis teremtés, fújja a szappanbuborékokat
Egy különc világban cikázik, hol az önimádat főgyakorlat

Havonta írok, és súlyos letargiába mállok
Lassan eltelik egy év, de újra és újra jönnek az apatikus álmok
Mintha nem lenne vészkijárat, nem villog semmi az üres omladozó falakon
A salak gyűlik, és a keserűség túlnyúlik a lebilincselő szavakon