Az Egy nyári éj mosolya című előadás vidítja fel a fővárost így a hideg tél grimasza ellenére. Puskás Tamás, a színház igazgatója kérlelte Törőcsik Marit, hogy játsszon a darabban.
A művésznő többször is átgondolta, végül mégis elvállalta a szerepet, mert valódi kihívásnak érezte. A próbák során a Centrál Színházban megszerette a kollégákat, és nagyon élvezte a munkát.
Egyszer egy tévés szerep kapcsán mesélt arról, hogy nagyon inspirálják a gyönyörű ruhák, kosztümök, helyszínek. Létezik egy másik valóság, vagy fantáziavilág a képernyőn?
- Édesanyám azt mondta, mikor ezredszer látott a televízióban, a konyhaasztal mellett flanel ruhában: „ – Fiam, ha még egyszer meglátlak a konyhaasztal mellett flanel ruhában, betelefonálok, hogy ezt már nem tűröm tovább!”
Rengeteg gyönyörű szerepem volt tévében és színpadon is, a sok szép kosztüm különleges ajándék számomra, szeretem a gyönyörű ruhákat, jelmezeket, szóval inspirálnak ezek a dolgok is, de azt hiszem a fantáziája és valósága egy-egy alkotásnak ennél összetettebb dolog. A nyári éj mosolyában nem számít annyira a kosztümöm, hiszen ülök egy tolókocsiban.
Kiemelhető a darabban az énektudás fontossága, az énekesek szerepe, akiket kiváló tehetségeknek tart. Ön is énekelni fog?
- Fontos megemlíteni, hogy ebben az előadásban csodálatos énekesek – akik zeneakadémiát végeztek – játszanak. Szerepük szerint a cselédséget alakítják, akik tologatják a díszleteket, úgy énekelnek, hogy szinte a bútorok is táncra perdülnek. Azt gondolom, ez a mű nélkülük egyszerűen nem létezne. Elárulom, van egy dalom, izguljanak értem, hogy ne süljek bele.
Azt is bevallotta, hogy Tom Littler végig "diktálhatott", mert a rendező – tehetsége miatt – belopta magát a szívébe.
- A szerepeimről soha nem beszélek, esetleg a körülményekről. Én igazából nyáron nem szoktam dolgozni, de ezt a feladatot nagy kihívásnak tekintettem. A sors elkényeztetett és sok nagymesterrel dolgozhattam együtt, a rendező úr beköltözött a szívembe a kollégákkal együtt.
Mivel tudja belopni magát a szívébe egy rendező?
- Ha a tehetség a feje búbjától a kislábujjáig benne van – egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogyan lopja be magát a szívembe – a személyisége, a tudása, azt érzem, hogy hiszek neki. Rengeteget tudok beszélni, úgyhogy elmesélem ezt az érzést. Egyszer volt egy nagyon nagy magyar színész, Básti Lajos.
Nem nagyon lehetett hozzászólni próbákon, rendezői akarattal és szándékkal kényszeríteni, de egyszer jött egy híres szerb rendező, Bojan Stupica – azt mondta Bástinak, hogy menjen az ablakhoz, álljon ott, mintha ötig számolna, és akkor hirtelen forduljon meg és kezdjen el beszélni. Básti mondta: „– Én ezt nem érzem”. A rendező válasza ez volt: „– hiszen nem kértem, hogy érezze, azt kértem, hogy csinálja”. Teljesen megfagyott a levegő, mi volt Básti reakciója?! Ránézett a Stupicára, felfogta, hogy kivel áll szemben. Nekem ez diktálhat. Kész.
Puskás Tamás elmesélte, hogy amikor a West End-en látta az előadást, úgy érezte, mindenképpen el kell hoznia Budapestre, hogy a magyar közönségnek is bemutathassa, mert Trevor Nunn munkáját óriási szellemi és színházi teljesítménynek tartotta. Elkezdődtek a válogatások. Kovács Patrícia említette, hogy külön öröm volt, hogy nem sztereotípiák alapján válogattak, hanem igyekeztek megtalálni a személyiségeket.
Egyházi Géza szerint ez egy zeneileg nehéz és összetett, szövegközpontú darab. Gergely Róbert látta a Broadway-n, Catherine-Zeta Jones főszereplésével az eredeti változatot. Nagy-Kálózy Eszter alakítja a női főszereplőt. Patai Anna nagyon érzékeny tehetségű, intelligens kislány, aki páratlan fegyelmezettséggel viseli a sikert. Szerte a világban ez a harmadik verziója és az ötödik szereposztása az Egy nyári éj mosolyának, de a rendező ezt tartja a legjobbnak, és kihangsúlyozta, hogy ez a magyar színészek szakmai színvonalának köszönhető.
Hogyan értékeli a létrehozott alkotást?
- Csak olyanok között tudok dolgozni, akiket szeretek. Nagyon örülök ennek az előadásnak, ahogy már említettem a rendező úr beköltözött a szívembe a kollégákkal együtt. Bízok, hiszek a véleményében, ahogyan a közönség érzéseiben. Az a fontos, hogy ők, hogyan értékelik. Abban hiszek, hogy a színházban mindenkinek szerepe van, az öltözettőtől a közönségig mindenki főhős.
Gratulálunk a nemrég átvett Életműdíjhoz. A közönség óriási tapssal, felállva ünnepelte a Színikritikusok Díjátadó gáláján.
- Nyugodtan elmondhatom, hogy ez egy igazi boldog pillanat volt. Van annak is előnye, ha az ember közel nyolcvan éves, mondtam a díjat átvéve, hogy szerencse nélkül ez a pálya katasztrófa, nehéz küzdelem, én elképesztően szerencsés vagyok, ezzel együtt nagyon hálás.
Szerző: Vári Sasa