A Kepler-16 rendszer (NASA)
Egy nemzetközi csillagászati kutatócsoport megtalálta az első olyan exobolygót, amely egy szoros kettőscsillag körüli pályán kering, azaz a bolygóról nézve két nap látszik az égbolton. A szenzációs felfedezést bejelentő Science-cikk társszerzői között van Fűrész Gábor, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet munkatársa is.

"A Kepler-16 új irányt nyit a bolygókeletkezési elméletek területén" – mutatott rá a felfedezés jelentőségére Kiss László, a kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese, hozzátéve, hogy ma még nem teljesen értjük, hogyan alakulhat ki bolygórendszer kettőscsillagok körül. A Laurance R. Doyle (SETI Institute) és munkatársai által a tekintélyes Science magazinban publikált tanulmány elsőként számol be egy olyan, naprendszerünkön kívüli bolygó felfedezéséről, amely nemcsak hogy kettőscsillagot övező pályán kering, de pályája ráadásul fél fokos pontossággal beleesik a két csillag kölcsönös pályasíkjába. A bolygó a rendszer korai történetében, a csillagpárt övező anyagkorongban keletkezhetett – vélik a csillagászok. "Ez az első alkalom, hogy minden kétséget kizáróan kiderült: kettőscsillagok körül is keringhetnek bolygók." Mivel a galaxisunkban található csillagok mintegy fele kettős vagy többszörös rendszer tagja, a jelenlegi felfedezés arra engedi következtetni a csillagászokat, hogy a bolygókeletkezés általános jelenség a Tejútrendszerben. "A más csillagok körül keringő bolygók ma már inkább minősülnek szabálynak, mintsem kivételnek" – hangsúlyozta Kiss László, aki szerint a bolygókeletkezés minden bizonnyal a csillagkeletkezés természetes velejárója.

A Kepler-16 rendszerben a központi égitestet egy 0,69 és egy 0,20 naptömegű hideg törpecsillag kettőse alkotja, amely elnyúlt pályán 41 nap alatt járja körbe a tömegközéppont körüli útját. Hozzájuk képest a bolygó 229 napos, azaz mintegy nyolc hónapos pályán kering, miközben a véletlennek köszönhetően a Földről nézve mindkét csillag korongja előtt átvonul. A felfedezéshez nélkülözhetetlen volt a Kepler-űrtávcső rendkívül pontos és megszakításoktól mentes mérési sorozata. A kutatók a csillagról 600 napon át rögzített adatsort elemeztek, amelyben összesen négyféle, szabályos időközönként ismétlődő fényességcsökkenést találtak. Az adatsorban háromszor detektálható a bolygó elvonulása a központi csillagpár előtt, emellett a csillagok fedéseiben parányi, ám szignifikáns időbeli elmozdulások figyelhetők meg. Utóbbit a harmadik test gravitációs hatásai okozzák, így a mérésekből közvetve megbecsülhető a bolygótest tömege is.

Az adatok részletes elemzéséből kiderült, hogy a különleges exobolygó Naprendszerünk legnagyobb bolygójánál, a Jupiternél jelentősen kisebb tömegű, átmérője pedig a Szaturnusszal vethető össze. Összetételét tekintve mintegy felerészben hidrogénből és héliumból, felerészben pedig nehéz elemekből állhat (jég és szikla). Összehasonlításképpen: a Szaturnusz tömegének nagyjából kétharmad része áll gázokból. Az újonnan felfedezett bolygón az élet kialakulása meglehetősen valószínűtlen. Felszíni hőmérséklete ugyanis 170-200 K (- 100 – -70 ˚C) körül lehet, azaz messze kívül esik a kettőscsillag lakhatósági zónáján.

A különleges csillag-bolygó rendszer felfedezésében részt vett Fűrész Gábor magyar csillagász, a bostoni Center for Astrophysics, illetve az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet munkatársa, aki a központi csillag első földfelszíni spektroszkópiai méréseit végezte az 1,5 m-es Tillinghast-teleszkóppal az arizonai Fred Lawrence Whipple Obszervatóriumból.