A Sesztina Galéria szeretettel meghívja Önt 2011. szeptember 16. (péntek) 17.30 órára Darabont Tamás festőművész képeiből rendezett Átjárók című kiállítás megnyitójára. "Darabont Tamás festményei átjárók, kapuk, - ki belép rajtuk csodába érkezik."
A kiállítást megnyitja: Kerékgyártó Kálmán, Közreműködnek: Beeri Szilvia (brácsa, ének) Ács Sándor (hegedű)
Helyszín: Debrecen, Sesztina Udvar, Sesztina Galéria (A galéria a Hal köz és a Bajcsy Zs. u. felől is könnyen megközelíthető.) A kiállítás megtekinthető: 2011 szeptember 16-tól október 07-ig.
Tel: +36 20 921 5747; +36 30 218 2162

Darabont Tamás 1930-ban született Budapesten, mindkét ágon erdélyi székely családból. Az erdélyi eredet döntő motívum emberi és művészi pályáján. Már a középiskolában feltűnik jó rajzkészségével, amelyet a 60-as évek elejétől módszeres tanulással és képzéssel teljesít ki. Művészi irányítói közül elsősorban Gallé Tibort, Graber Margitot és Tamás Ervint kell megemlítenünk.
Már az első képeit rendkívül jó megfigyelőképesség és ökonómia jellemzik. A közvetlen környezetet, a világ apró jelenségeit hitelesen regisztráló művek az első önálló lépéseket jelentik a művészpályán. Ezt követően a család, a belső világ sajátos témái válnak meghatározóvá életében. Ezeknek fontos lenyomatát adják kiemelkedő figurális alkotásai –, ezek közül is megkapó szépségű Anyaság, a kompozíciójában is feltűnő Három Grácia és a Nemzeti Galéria által megvásárolt Önarckép.
Egy rövid alkotói szakaszát a modern világ jelenségei, a technikát jellemző elemek töltik be, ezzel párhuzamosan bizonyos absztrakt törekvéseknek is tanúi lehetünk.
A 70-es évek elejétől, a külföldi utazások nyomán felfakadó élmények merőben új művészi utakra terelik. Bulgáriában és Jugoszláviában tett utazásai, a tengerpart közelsége; Neszebar vagy a dalmát táj rendkívüli hatást gyakorolnak rá és megújítják piktúráját.
Nyilvánvaló tény, hogy az idegen tájak érdekes és új élményvilága ébreszti rá a hazai terrénum fölfedezésére, szépségeinek fölismerésére is. A 70-es évek végétől egyre világosabbá válik, hogy belül hordott patriotizmusa és izzó tájszeretete a magyar vidék szélesebb körű megörökítésére inspirálja. A magyar vízpart, a nádasok és vizek egyedi világa hatalmas szintézissé növekszik képzeletében, s ebből a fölismerésből fakad számos egykorú kiállításának sok-sok pazar darabja is.
Darabont Tamás nem egyhúrú művész. Állandó művészi nyugtalansága és újat keresése joggal készteti arra, hogy új mezsgyéket és utakat vágjon a megszokott és kiegyengetett utak helyett.
Az 1990-es évek kezdetén, pontosabban 1993-tól az új termés és testvérmúzsák ihletésében jön létre: a zene jelenléte és inspirációja bukkan föl. A zenének egy mediterrán jellegű, a napot és sugárzást magába foglaló és továbbadó világa: az ibériai félsziget, a spanyol és katalán táj vagy a dél-francia Provance mélytüzű, vörösben és sárgában égő sűrítettsége van jelen.
A 90-es évektől egyre elmélyültebbé válik Darabont Tamás szakrális érzékenysége, fogékonysága is. Egyik kiemelkedő festménye, az "Éli, éli lámmá sábáktáni" a keresztfán függő Krisztus sejtelmes jelenlétével olyan szívbemarkoló keresztényi élményt kelt életre, melyre kevés példát láttunk az elmúlt évtizedek hazai képzőművészetében.
Darabont Tamás állandó készsége, hogy az emberi lét princípiumait megláttassa műveiben, mintegy biztosíték arra, hogy további alkotásaiban is ezeket a magasrendű emberi és művészi célkitűzéseket szolgálja töretlen életpályája során.