Munkácsy Mihály Munkácson született 1844-ben. Apja, Lieb Mihály kincstári sótiszt volt, az ő édesapja, szintén Lieb Mihály a tiroli Lindenfeldből vándorolt ki a mai Szlovákia területén levő Sóóvárra. Anyja Reök Cecilia ( a Reök nevet 6 féleképpen láttam leírva ). Anyai nagyapja Reök Theofil és anyai nagybátyja Reök Antal játszottak még szerepet életében, ők intézők voltak Cserépváron a Coburg kastélyban. 1848-ban Miskolcra költözött a Lieb család. A házról, amelyikben laktak és a mai Zsolcai kapuban állt, Telepy Károly festett egy képet. A szabadságharc idején Cserépvárra menekültek a Lieb gyerekek anyjukkal. A kis Mihálynak ezek voltak életének legboldogabb napjai és később ezt írta visszaemlékezésében, hogy talán ez a legszebb vidék egész Magyarországon. A kastélyt, melynek kapuja mögött régi ágyúgolyókkal játszottak a gyerekek, lebontották az 1950-es években. De a kápolna még áll, és a kút fölé, melyből egy szamár segítségével húzták a vizet, egy 8 szögletű kútházat építettek 1860 körül.
A szabadságharc után visszaköltözött a Lieb család Miskolcra. A gyerekek a Szinvába és a Pecébe dobáltak kavicsokat és a Sajóhoz jártak játszani. A kis Mihály Miskolcon kezdett iskolába járni 5 éves korában. Anyjuk korai halála után idősebb féltestvérük, Lieb Cecilia segített gondoskodni róluk. Apjuk harmadik felesége, Eötvös Erzsi alkalmatlan volt az 5 gyermek nevelésére. ( Lieb Cecilia a Szent Anna temetőben nyugszik, sírhelye nem ismert. A tényt emléktábla hirdeti a kápolna falán. ) 1852-ben Lieb Mihály is meghalt. Mindkét szülő a miskolci Mindszenti temetőben van eltemetve. A Lieb gyerekek nevelését egy-egy nagybácsi vállalta magára. Így került Mihály Békéscsabára, lánytestvére pedig ugyanoda egyetlen nagynénjükhöz. Már épp a gimnáziumi tanulmányok következtek volna a kis Mihály életében, de a sors másképp rendelte. Nagybátyja, Reök István úgy látta biztosítottnak a jövőt, ha mai kifejezéssel élve valami szakmát tanul a gyermek. Asztalos inasnak adta. Ezekre a nehéz időkre emlékezve festette meg később Munkácsy az ásító inas című képet. Ezután Aradra került, ahol tehetsége kezdett kibontakozni. Lehet, hogy itt ismerkedett meg későbbi barátjával, Paál Lászlóval is, akivel évek múlva együtt voltak a Párizshoz közeli Barbizonban. De addig még nagy utat kellett megtenni.
Először Bécsben tanult, majd Münchenben látogatta az Akadémiát, Düsseldorfban alkotott, végül Párizsba költözött a rue de Lisbonne 24. szám alá. Bár a Siralomház című képével elnyerte a Szalon aranyérmét 1870-ben, kétsége támadt saját tehetsége iránt. 1872 januárjában de Marches báró meghívta Colpachra, luxemburgi birtokára, ahol a nyugodt környezet visszaadta alkotó kedvét.
1874-ben feleségül vette de Marches báró özvegyét és Párizsban béreltek egy fényűző palotát. Titkára, Malonyay Dezső jóvoltából részletesen tájékozódhatunk életéről. Műveit megismerhetjük a Tóth kiadó által megjelentetett Munkácsy című albumból is.
Én gyerekkoromból emlékszem a Petőfi búcsúja a szülői háztól című képre, amelynek papír lenyomata szinte minden kisnemesi család házában jelen volt. Később a debreceni Déri Múzeumban az Ecce Homo-val ismerkedtem meg. Nagyon szeretem gyermekábrázolásait és az interieurök színeit. Egyik kedvencem az aradi városi képtárban látható két alakos kép, a Levelet olvasó hölgy, amelynek zöld üvegű, virággal díszített ablaka több festményen is szerepel. A bécsi Kunsthistorisches Museum kupoláját díszítő „ a renaissance apotheosisa” a festő életében jelentős szerepet játszó személyek alakjának állít emléket. Napjainkban a Trilógia 3 festménye együtt van a debreceni Déri Múzeumban, a Munkácsy teremben.
Az Ecce Homo-t 1916-ban vásárolta meg Déri Frigyes. Ez volt Munkácsy utolsó nagy műve 1895-96 fordulóján. Bemutatása Budapesten volt a millenáris ünnepségek keretében.
Tőle balra a Golgota van ( 1884 ). Ehhez itt Miskolcon ceruzavázlatot készített bátyjánál való látogatásakor.
Jobbra a Krisztus Pilátus előtt látható. ( 1881 ) Pilátus helytartó latolgatja, mitévő legyen; a római törvények szerint nem bűnös a Jézusnak nevezett férfi. Az ellentétet, feszültséget elsősorban a színekkel fejezi ki Munkácsy. Döntő a képen a fehér szín tisztaságát sugárzó öltözék Krisztus alakján.
Liszt Ferenc arcképét 1886-ban festette Colpachon. Ez volt az utolsó kép, amelyik a nagy zeneszerzőről készült. Hazafele utaztában megfázott és rövidesen meghalt Liszt Ferenc, a jó barát.
Munkácsy többször látogatott haza rokonaihoz. Legidősebb testvére, Emil, Mezőkeresztesen is lakott a Hofmann kúriában, később Miskolcon is. 1863-tól Mihály a Munkácsy nevet használta, 1868-tól hivatalosan is engedélyezték számára. Emil is követte ebben.
Élete végén betegséggel küzdött a festő óriás. A ma Bonnhoz tartozó Endenichben élt egy szanatóriumban. Itt halt meg 1900. május elsején. Vonattal szállították haza és Pesten ravatalozták fel. Búcsúzóul a Műcsarnok előtt kedvenc nótáját énekelték el tisztelői : Mi füstölög ott a síkon távolban…
A Kerepesi úti temetőben egy márvány női alak vigyázza örök álmát.