Az Európai Unió, a tagországok vezetői nagy örömüket és elégedettségüket fejezték ki, hogy tegnap, 2016. október 30-án, aláírták a Kanada-USA szabadkereskedelmi szerződést, a CETA-t.
A megállapodást támogató szakértők is nem győzik hangsúlyozni annak előnyeit.

A tegnapi és mai belga lapok igen lakonikusan kezelik azt a tényt, hogy az aláírástól mindeddig minden erejével tartózkodó Vallónia miért írta azt alá. Vagy fura módon hallgatnak róla.

A tény: a vallónok kedvéért az 1500 oldal (!) terjedelmű megállapodás mellékletét néhány helyen módosították. És Paul Magnette-ék – e kiváló uniós alkotmányjogász a francia nyelvű Vallónia miniszterelnöke – fenntartották maguknak a jogot, hogy ne ratifikálják azt.

Ugyanis azt még 40 uniós tagországnak és tartománynak kell parlamenti szinten jóváhagynia.

Addig – nagyjából jövő januártól kezdődően – a megállapodásban rögzítetteknek csak egy részét tudják megvalósítani.

Európa-szerte nő az amúgy is már most igen erős ellenállás a CETA-val szemben. A környezetvédők például kifogásolják, hogy az 1500 oldalban egyetlen egyszer nem említik a „klímaváltozást”, miközben uniós és tagországi politikusok naponta szónokolnak ennek rendkívüli fontosságáról.

A CETA-val szembeni legnagyobb ellenállást az okozza, hogy az európai közvélemény egyre nagyobb részében tudatosul az, hogy e megállapodás révén a Kanadában bejegyzett hivatallal működő  amerikai multinacionális vállalatok a CETA-t európai kormányok perbefogására használják majd.

Most pedig a kormányzati/szakértői konszenzussal szembe menve madárbél/kávézacc jóslat következik:

1. Az aláírt CETA statisztikailag érzékelhetően nem fogja befolyásolni az aláírók bruttó nemzeti termékének (GDP) növekedését.

2. A CETA évekig elhúzódó ratifikálása meg fog bukni az azzal szemben növekvő „populista” (népakaraton nyugvó) ellenállás miatt.