Olybá tűnik, hogy Spanyolország területén a jégkorszakban élt emberek nem voltak ijedősek, levadászták a barlangi oroszlánokat, majd bőrüket felhasználták többek között sátorszerű lakhelyeik beborítására.
A modern oroszlánokkal szoros rokoni kapcsolatban álló és nagyjából hasonló méretű, de sörényt nélkülöző barlangi oroszlánok valamikor széles körben elterjedtek voltak Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, majd 14 ezer évvel ezelőtt kihaltak.

Spanyol kutatók friss vizsgálatukban bizonyítékot találtak rá, hogy őseink barlangi oroszlánokat nyúztak meg a cantabriai La Garma-barlangban.

A 16 ezer éve kőcsuszamlás lezárta, többszintes La Garma nagyon jó állapotú pillanatfelvételt nyújt a kutatóknak a kőkorszaki (paleolitikum) életről, az emberi temetkezésektől kezdve a lándzsahegyekig, rovátkolt lócsontokig és barlangrajzokig.

Az új elmélethez lábujjcsontok felfedezése segítette a kutatókat, amelyek szerintük talán egyetlen barlangi oroszlánhoz tartoztak.

Rajtuk olyan nyomok, amelyeket egy modern vadász hagyna a csonton az oroszlánbőr olyasféle eltávolításakor, hogy a karmok ne váljanak le róla. Mindez a kutatók szerint bizonyítja a paleolitikumi vadász ügyességét, speciális szándékát és tapasztalatát.

A csontokat három, kőből készült kunyhó maradványai között lelték meg a barlang alacsonyabb fekvésű folyosóján. Úgy vélik, a bőrt használhatták rituális célra, a lakhely befedésére, vagy egyfajta szőnyegként is.

Korábbi hasonló, németországi leletek azt is sugallják, hogy a barlangi oroszlánok levadászása széles körben elterjedt, ha nem is túl gyakori esemény lehetett, ami a klímaváltozás mellett hozzájárulhatott kihalásukhoz.

A kutatók jelenleg azt vizsgálják, vannak-e egyéb, hasonló módon megnyúzott ragadozóktól, többek között hiénáktól, rókáktól vagy medvéktől visszamaradt kövületek a helyszínen.