Barack Obama a héten egy új utasítást adott ki, melynek célja az, hogy felkészítse az országot az extrém űridőjárási jelenségekre. Egy ilyen anomália akár az elektromos hálózatokat is tönkreteheti.
Az űridőjárás valóban komoly fenyegetést jelent, hiszen megvan benne az erő, hogy az egészségügyi és a biztonsági rendszert is megzavarja. Sőt, extrém esetekben bizonyos jelenségek hosszútávú, helyrehozhatatlan károkat is okozhatnak a hálózatokban.

Valerie Rapson, a Dudley Csillagvizsgáló asztrofizikusa szerint a napviharok komoly kockázati tényezők. Bár a napkitörések – melyek során korona lökődik ki a csillagból – nem ritkák, és így nem is igazán veszélyesek, egy extrém nagy kitörés elképesztő hatással lenne bolygónkra. Ha egy direkt ütközés érné a Földet, az nem csupán az elektromos hálózatokat, de a műholdakat is tönkretenné.

Rapson állításai összhangban vannak a Fehér Ház oldalán megjelent közleménnyel: Az űridőjárási események napkitörések, szoláris energiarészecskék, geomágneses zavarok formájában rendszeresen jelentkeznek, néhánynak a kritikus infrastrukturális rendszereken és technológiákon – mint amilyen a Globális Helymeghatározó Rendszer (GPS), a műhold-üzemeltetés és kommunikáció, a repülés és az elektromos hálózat – is mérhető hatásai vannak.

A Fehér Ház a szakértőhöz hasonlóan azon az állásponton van, hogy az extrém időjárás az elektronika megbénításával végső soron sok egyéb létfontosságú szolgáltatásra, így az egészségügyre, a vízellátásra és a szállításra is súlyos hatással lehet.

Az eddig ismert legnagyobb napkitörés 1859-ben történt, melyet az azt megfigyelő brit tudós után Carrington-eseménynek neveztek el. Az akkori vihar már a 19. század közepén használt kezdetleges elektromos eszközökben is súlyos károkat okozott, nehéz pontosan megmondani, hogy manapság mi történne egy ekkora kitörés után. Rapson szerint egy ilyen erejű viharban országok, vagy akár az egész világ maradhatna áram nélkül.

Az 1859-es eset ráadásul szabad szemmel látható problémákhoz is vezetett. A korabeli feljegyzések szerint Amerika északkeleti városaiban a kitörés után olyan világosság lett, hogy a lakók éjszaka, lámpa nélkül is tudtak újságot olvasni. A távirati irodák ugyanekkor arról számoltak be, hogy az üzeneteket továbbító póznák szikráznak, bizonyos esetekben pedig ki is gyulladnak.

Míg a 19. század közepén ezek a jelenségek érdekességnek számítottak, nem kérdéses, hogy egy napjainkban bekövetkező nagy erejű kitörés a high-tech infrastruktúra szétrombolásával akár globális méretű katasztrófához is vezethetne.