Az ötvenes-hatvanas évek alatt az embernek nem sok reménye lehetett megőrizni az méltóságát vagy nyíltan szembeszállni a rendőrséggel, melyet szervezett spicli-hálózat támogatott. Azt azonban nehéz volt megakadályozni, hogy a megfélemlített emberek a Rákosi- és a Kádár-korszak alatt, nevessenek elnyomóikon, az elvtársakon, még akkor is, ha ezt nagyon óvatosan, kizárólag szűk családi-és baráti körben tehették.
A legkisebb vétségért bárkit elvihetett éjjel a nagy fekete autó, hogy aztán nyomtalanul eltűnjön az ávós pincék mélyén. Tilos volt kigúnyolni a rendszert, a pártot, a nép vezetőit, a politikusokat, és bár súlyosan büntették a viccek terjesztését is, valahogy mégis megtalálták a módját, hogy eljusson mindenkihez…

15 éves vicc

Jó hangulatú társaságba becsöppen az egyik barát, aki történetesen büntetőbíró.
– Fiúk, most hallottam egy 15 évi elzárással járó politikai viccet.
– Mondd el nekünk is!
– Ha bolond lennék, most szabtam ki érte 15 évet.

Ebben az időszakban zajlik az erőszakos téeszesítés és az államosítás, megindul a harc a jómódú parasztok, a kulákok ellen, beszolgáltatásra kényszerítik a parasztságot, folynak a koncepciós perek és a kitelepítések.

Kérdések

1953-ban fejtágító falugyűlést tartanak. A beszéd után a szónok így szól:
– Elvtársak, várom a kérdéseiket!
– Nekem volna három kérdésem – jelentkezik Kohn bácsi. – Hová lett a hús, hová lett a kenyér, és hová lett a bor?
Egy hét múlva ismét falugyűlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi.
– Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?…

A rettegett Államvédelmi Hatóság (rajta ragad elődje, az Államvédelmi Osztály rövidítése – ÁVÓ) miatt az emberek nem tudnak nyugodtan aludni, hiszen köztudott, hogy éjnek idején becsöngetnek, és elhurcolják a fekete kocsival azokat, akiket megvádol valamivel a sok ezer besúgó egyike. Aztán a verőlegények segítségével még azt is beismerik, amit el sem követtek.

Dolgozik az ÁVO

A tanító méltatlankodva meséli az ávós százados ismerősének:
– Képzeld, történelemórán kihívtam Mórickát, és megkérdeztem tőle, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét. Erre sírva fakadt, és azt válaszolta, hogy "tanító bácsi, nem én voltam!"
Másnap a százados nagy diadallal újságolja:
– Én már tudom, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét!
– Na, ne beszélj, és szerinted ki tette?
– Hát Móricka meg a papája!
– Ezt meg honnan veszed?
– Bevallották!

Ki az?

1955. Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy pesti bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, reszkető hangon kérdi:
– K-k-ki az?…
– A Halál!
Az illető megkönnyebbülve:
– Hála Istennek, már azt hittem, az ÁVH…

A konkrét események – mint például a koncepciós perek – is csakhamar megjelennek a villámgyorsan terjedő viccekben. Sok ember számára ezek egyféle információforrások is, hiszen a korabeli újságokban és híradásokban nem a valós híreket közölték.

Hárman – egy cellában

Hárman ülnek egy sötét cellában és kérdezik egymást, miért vannak itt.
– Én azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.
– Én is azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.
– És te ki vagy?
– Én vagyok Rajk László!

Az 1956-os forradalom eseményei viccek és anekdoták formáján továbbéltek, és ezen az úton is megőrződtek a köztudatban. Amikor ledöntötték a Sztálin-szobrot, és a talapzaton csak a csizmák maradtak, az emberek azon élcelődtek, hogy idén a Mikulásnak Sztálin rakta ki leghamarabb a lábbelijét. Sokat nevettek a Szovjetunióba távozott Rákosi Mátyás állítólagos táviratán is, aki szerencsés megérkezéséről biztosította az az MSZMP Központi Bizottságát, megemlítve, hogy a csúfosan leszerepelt Gerő Ernővel együtt várják Kádár János érkezését is…

Hogyan köszöntek egymásnak az ismerősök '56 végén és '57 elején?

Októberben: – Hogy vagy?
Novemberben: – Megvagy?
Decemberben: – Te még itt vagy?
Januárban: – Mondd, te hülye vagy?!
Forrás:

– Homa János internetes viccgyűjteménye: Ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is?
– Katona Imre: A helyzet reménytelen, de nem komoly, Budapest 1994