Két-három évig lesznek javítóintézetben azok a lányok, akik egy süteményért adták el 15 éves barátnőjüket. A bűnük nagy, a büntetésük ehhez képest enyhének tűnik, de nem szabad elfelejteni, hogy még ők is nagyon fiatalok és valahol ők is áldozatok. Egy olyan gyerekotthonban történt meg mindez ugyanis, ahová súlyos problémákkal küzdő, drogos, pszichotikus, börtönviselt gyerekeket gyűjtöttek össze. Egy ilyen közösségben a szakértők szerint törvényszerű, hogy kialakul az erőszakkultusz, egy ombudsmani jelentés azt állapította meg, hogy a gyerekek között terrorviszonyok uralkodtak.
A kislányon nem látszott, hogy különösebben meg lenne illetődve, sőt, néha egy-egy mosoly is felcsillant az arcán, miközben az őrökkel várakozott a bíróság folyosóján. Valószínűleg még mindig nem fogta fel, hogy milyen súlyos bűncselekményt követett el.

A lány a kaposvári Zita gyermekotthon lakója volt. Tavaly az egyik barátnőjével kipécéztek maguknak egy fiatalabb, alig 15 éves kislányt, és rászálltak.

Hónapokig alázták, zsarolták, undorító dolgokra kényszerítették. Elvették a ruháját, mert tetszett nekik, volt, hogy a zsebpénzét kérték el tőle, ötezer forintot, amikor pedig kimenőn voltak, arra kényszerítették, hogy cigarettát kéregessen vagy csikkeket gyűjtögessen nekik.

Rabszolgák

Áldozatuk úgy érezte, nincs választása, engedelmeskednie kell az idősebb, akkor 17 éves nagylányoknak. Pedig fizikailag nem is bántották, elég volt fenyegetőzniük is. Gyakorlatilag rabszolgát csináltak belőle.

Végül egész egyszerűen eladták egy férfinak egy éjszakára. Ezért egyébként egy 200 forint értékű lúdlábat, egy süteményt kapott az elsőrendű vádlott a férfitól.

A most is alig 18 éves lánynak zsarolás, kényszerítés, kerítés miatt kell felelnie a bíróságon. Első fokon három év javító-nevelő intézetre ítélték, most, másodfokon azt szerette volna, ha enyhítik a büntetését. Bár, hogy miért, azt maga sem tudta megfogalmazni.

A bíróság ezek után helyben hagyta az elsőfokú ítéletet. A lány három évre javító intézetben kerül, társa két és fél évet kapott, az ő büntetése már korábban, első fokon jogerőssé vált.

Mindennapos

A kaposvári Zita gyermekotthonról fél éve jelent meg egy ombudsmani jelentés, amely szerint az intézményben a gyerekek között mindennapos az erőszak. Sőt, sokan kifejezetten felnéznek azokra a fiúkra, akik már voltak börtönben.

Ilyen közegben egyáltalán nem meglepő, hogy időnként súlyos bűncselekmények is előfordulnak. Ez azonban, mondja a gyermekvédelmi szakember, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ott folyó nevelői munka értéktelen lenne.

„A Zitában olyan gyerekek vannak, akik a speciális szükségletük okán kerültek oda, az alapproblémájuk, hogy nehezen beilleszkedők, droghasználók, vagy súlyos pszichés tüneteket mutatnak, ezért kerültek ebbe az otthonba. Hosszú időt vesz igénybe, hogy a reszocializációjuk megtörténjen, és amíg ez a folyamat zajlik, addig sajnos benne van az élettörténetükben és az ellátásban is, hogy megtörténnek ilyen esetek” – magyarázza Radoszáv Miklós.
Illúziók

Menthető-e az, aki úgy nőtt fel, hogy az erőszak teljesen elfogadott volt a környezetében? Lehet-e becsületes embert nevelni abból, aki már gyerekkorában megszokta, hogy teljesen normális elvenni a másét?

A feladat hihetetlenül nehéz, mondja már Síklaki István, szociálpszichológus, az ember jellemét ugyanis alapvetően a környezete határozza meg, az, hogy szuverén egyéniség vagyok, illúzió.

A világ talán legismertebb szociálpszichológiai kísérletében egyetemistákat kértek fel arra, hogy eljátsszák a börtönőrök és a rabok szerepét. A kísérlet alanyai teljesen normális, hétköznapi fiatalemberek voltak, akik azonban napokon belül olyannyira alkalmazkodtak a szerepükhöz, hogy válogatott kegyetlenkedéseket követtek el. A kísérletet végül le kellett állítani.

Verekedett, mint állat

Síklaki azt meséli, Pestszentlőrinc határában nőtt fel, ahol az volt a norma, hogy az a klassz gyerek, aki jobban verekszik. Úgyhogy verekedett, mint állat és nagyon büszke volt, hogy másodikos létére negyedikeseket vert meg.

„Ezek olyan normák, amiket teljesen egészséges lelkű emberek elfogadnak ilyen szituációban. Aztán mindez szélsőségessé tud válni a börtönökben, nevelőintézetekben, ezek ugyanis tipikusan olyan helyek, ahol ezek a normák fel tudnak erősödni” - teszi hozzá.

„Ütni kell, hogy elfogadjanak”

Aki olyan környezetben él, mint a Zita gyermekotthon, ahol az erőszak mindennapos, ahol „ütni kell, hogy elfogadjanak”, ott a szociálpszichológia szerint gyakorlatilag törvényszerű, hogy lesznek rabszolgák és urak.

Kitörni az ördögi körből rettenetesen nehéz, ahhoz egy intézménynek kell nagyon eltökéltnek és nagyon felkészültnek lenni, hogy folyamatosan olyan helyzetet teremtsen a bent lakók számára, amivel nem ezek a normák alakulnak ki, hanem az együttműködés és egymás tiszteletének a normái.

Óvatosan az általánosítással

Magyarországon az utóbbi hónapokban több olyan, gyermekotthonokat érintő botrány is napvilágra került, amely alapvetően aláásta az intézményekbe vetett társadalmi bizalmat.

A bicskei gyermekotthonban a gyanú szerint egyenesen az igazgató zaklathatott gyerekeket, de hasonló vádak érték az Alföldi utcai befogadó állomást is, ahol a néhány gyerek azt állította, hogy prostitúcióra kényszerítették őket.

A gyermekvédelmi szakember azonban óva int attól, hogy néhány sajtóhír alapján elítéljük a teljes szakmát, a tények ugyanis, azt igazolják, hogy az intézmények többségében jó nevelő munka folyik, és egyáltalán nem igaz a közvélekedés, amely szerint a nevelőintézetekből egyenes út vezet a börtönökbe.
Nem írják a homlokukra

Évente 3-4 ezren válnak nagykorúvá a gyerekvédelemben, hogy ha ez a képlet igaz lenne, valószínűleg még több börtönt kellene építeni ahhoz, hogy oda mindannyian beférjenek.

Teljesen normális egy ilyen közhangulatban, ahol így gondolkodnak a volt állami gondozottakról, azok, akik sikeresen illeszkedtek be, nem írják ki a homlokukra, hogy ők egyébként 4-5 évet a gyerekvédelemben töltöttek el.

A számok azt mutatják, hogy az állami gondozottakból pont olyan eséllyel lesz tisztességes ember, mint azokból, akik a családjukban nőnek fel. Egy jó szakember számára ugyanis, mondja Radoszáv, nincs menthetetlen gyerek.

Hallgatnak

Az persze továbbra is kérdéses, hogy a Zita gyermekotthonban mindent megtettek-e azért, hogy megvédjék azt a kislányt, akit a társai eladtak egy szelet süteményért. Egy biztos: az áldozat ott nem merte senkinek sem elmondani, hogy mit tettek vele a társai. Csak akkor kezdett beszélni, amikor áthelyezték egy másik otthonba.

Érdekes módon az a férfi, aki megvette a kislányt az ominózus lúdláb tortáért, nem kapott semmilyen büntetést, ugyanis azt vallotta, azt hitte, kölcsönös szimpátián alapult a légyott, nem tudta, hogy kényszerítették a partnerét. A süteményt pedig nem fizetségképpen, hanem hálából adta a nagylánynak, amiért összehozta a kislánnyal.