Szombaton a délutáni órákban a magyarellenes erők élőláncot vontak a magyar parlament köré.A DK, Együtt, Párbeszéd Magyarországért, Kétfarkú Kutyapárt, Modern Magyarország, MigSzol, MSZP és még ki tudja milyen felforgatásra mozgósított szerveződések aktivistái vettek részt a súlyos hazaárulás bűnét maximálisan kimerítő magyarellenes cselekedetben, melyet néhány tíz évvel ezelőtt még úgy jutalmaztak volna, hogy a kötelet dobnak a gyűlölködő lények nyakába és szemrebbenés nélkül kirúgják alóluk a sámlit.
Mostanában olyan idők járnak, hogy a hazaárulóknak még parlamenti képviseletük és szavazóbázisuk is lehet.
A gyűlölet mozgósító ereje, néhány ezer forintos bankjeggyel kiegészítve ismét működött. Mozgósította azt a söpredéket, mely azonnal utcára vonul, ha a magyar népbe kell rúgni. Legyünk tárgyilagosak és jegyezzük meg, hogy itt azért többről van szó, mint hangot adni a már szokásosnak és folyamatosnak mondható magyargyűlöletnek.
A kiírt népszavazás remélhetőleg lehetőséget ad a magyar nép véleményének kinyilvánítására, miszerint:akarunk-e betelepítési kvótát, akarjuk-e a bevándorlók integrálását a magyar élettérbe?
Nos, a magyar emberek válasza egyértelmű: NEM! Nem akarunk egyetlen betolakodót sem, ennek gazdasági, biztonsági, biológiai okai vannak, egyebek mellett.
A magyar nép akaratát pedig semmiféle humanista mázzal borított liberális hazugság sem írhatja felül. Ha valóban demokráciában élünk, akkor Brüsszelnek és a tüntetésen megjelent felforgató közösségeknek is meg kell érteni, valamint el kell fogadni, hogy a demokrácia lehetőségeivel élve a magyar nép véleményt nyilvánított és határozottan elutasítja a Magyarországra mért betelepítési kvótát, mely hosszú távon hazánk,mint önálló nemzetállam végleges felszámolásához vezet.
A felforgatók élőlánca inkább egy halálos gyűrűnek tűnt a magyarság nyaka körül, hogy kiszorítsa népünkből az ellenállás utolsó leheletét is. Gyurcsány vezetésével kezdődött meg az a parádé, amely súlyos kórképet festett arról, milyen mélyre került Magyarország az erkölcsi fertőben.
Az őrjöngő csőcselék folyamatosan bömböltette a Himnuszt, a magyar nép Himnuszát, amelyhez nekik nem sok közük van. Ezzel szerette volna elnyomni a téren törvényesen demonstráló, nemzeti ellenállás szavazásra mozgósító rendezvényét.
Az itt megjelent zömében fiatalok több alkalommal skandálták azokat a rigmusokat, melyeket a liberálisok olyannyira gyűlölnek, a nemzeti rock vezető zenekara, a Romantikus Erőszak pedig a dalok között sorolta fel a liberális rendszer jóvátehetetlen bűneit, a hangulatra tehát nem lehetett panasz.
A létszám viszont e sorok írójának minden képzeletét alulmúlta. Hol voltak a pesti srácok, akikről az olasz fasiszta ifjúság még dalt is írt. Ennek a dalnak a sorai jelenítik meg a munkásfiatalok harciasságát, azokét a fiatalokét, akik molotov-koktélokkal a kézben néztek farkasszemet az orosz tankokkal, az akkori legerősebb hadsereggel rendelkező Vörös Hadsereg halálosztagaival.
Hol voltak szombaton azok, akik megtöltik az Ismerős Arcok és a Kárpátia zenekarok koncertjeit, akik a lelátókon biztatják kedvenc csapataikat? Velük lett volna tele a tér, mely határozott erőt mutathatott volna Gyurcsány elmebetegjeivel és gyűlölködőivel szemben.
Felmerül a kérdés: van még ebben a nemzetben élni akarás? Tud e nemzet harcot vívni, ha a haza érdeke úgy kívánja?
A fővárosban rendkívül elkeserítőek a kondíciók ezzel kapcsolatban, Demszky Gábor 20 évig tartó főpolgármesteri ámokfutása letette az alapokat, hogy a szebb napokat is megélt Budapest mélyre süllyedjen a multikulturalizmus rothadt pöcegödrében. A helyzet pedig tovább romlott, és a szabadosság hazug tanai tévútra vezették a fővárosi fiatalokat.
A bevásárló központokban bizonyára több ember tartózkodott, mint magyar hazafi a téren és ez rendkívül szomorú. A közöny és érdektelenség azok részéről, akik nem jöttek el egészen megdöbbentő!
A tét óriási. Történelmünk során elődeink kardot rántottak a ránk törő ellenség láttán, most pedig magunk tárnánk ki az országunk kapuit a hódító hadak előtt?! A magyarok kibékíthetetlenül szemben állnak a liberalizmus mocskos fertőjével és annak képviselőivel, azokkal, akik elsüllyesztenék a magyar nemzetet a tömegkultúra poklában, hogy a magyar nép megszűnjön létezni végérvényesen.
Budapestet akár megszállt fővárosnak is nyilváníthatjuk, amely fejet hajtott a világhódító erők halált osztó gépezete előtt, olyan gépezet előtt mely ellen 1956 pesti srácai felvették a harcot és vérük hullajtásával bizonyították be a világ előtt, hogy a magyar nem gyáva nép és a leglehetetlenebb helyzetekben is képes az oroszlánok bátorságával harcolni azért, ami az övé.
Körülbelül 300 magyar állt a téren. Akár a thermopülai szorosban Leonidász bátor harcosai, akiknek meg nem fordult a fejében, hogy Xerxész előtt letérdelve fognak kegyelemért könyörögni. A hasonlat egyáltalán nem túlzás, hiszen a liberalizmus eszelős pusztításában maradt 300 ember a magyar fővárosban, amire nemzetet fogunk építeni.
A magyar nemzet készen áll az újjászületésre, azokon a romokon, melyeket a liberális buldózer hagyott maga után.300 ember, akiknek szemében lángol a hazaszeretet olthatatlan lángja, melyek a magyarság éltető lángjai, nemzetünk harcba hívó lármafái.
A téren megjelent 300 harcos bármikor elbánt volna a kordon túloldalán parádézó magyargyűlölőkkel, akik bázisát most is genetikai hulladékok, korcsok, csökevények, eltorzult humanoidok alkották. A buzik, narkósok, keverékek népes táborát bármikor szétkergette volna a 300 harcos, akik készek kiállni az országért.
Az országunkért és a fővárosunkért is, hiszen bármilyen mélyre süllyedt a szellemi és fizikai értelemben vett posványban, most nekünk kell megacéloznunk szíveinket, hogy felszámoljuk azt a pokoli kórságot, mely a magyarok fővárosát emészti.
Tegyük meg a kötelességünket és utasítsuk el az emberevők, pedofilok, terroristák betelepítését. Ha ez sikerül látni és érzékelni fogjuk, hogy népünknek még vannak erőtartalékai, élni akar és igent mond a magyar jövőre.
A liberális patkányok veresége után levegőhöz jutunk és elkezdődik a magyarság honmentő munkája. Az a 300 ember aki ott volt a téren a történelmi jelentőségű szavazás előtt, újjá fogja építeni a magyar fővárost. Könnyel, vérrel és verítékkel, de sikerül majd megtisztítani a liberális dögvésztől Budapestet.
Olyan erő rejlik a magyarságban, amelyhez nem kellenek nagy tömegek. A minőség mindenek felett áll! Eljön az idő, amikor beigazolódnak az itt megfogalmazott gondolatok. Nem több, mint 300 derék ember, a pesti srácok, kikben szenvedéllyel izzik a honszeretet.
Dicsőség nektek! Dicsőség a harcosoknak!
Kovrig Attila
0 Megjegyzések