Svájc addig keménykedett az Európai Unióval, amíg végül Juncker meghajolt a svájciak előtt.
Az Európai Unió és Svájc között két éve romlott meg drasztikusan a viszony. Az alpesi országban 2014-ben tartottak népszavazást arról, hogy az állam korlátozza-e az országba áramló uniós munkavállalókat. A szavazók többsége amellett tette le a voksát, hogy nem kellenek az uniós bevándorlók, ez azonban szembemegy az unió egyik alapelvével, szabad munkaerő-áramlással. 

Az EU-nak joga van ahhoz, hogy felmondjon minden kétoldalú megállapodást, ha Svájc azokat megsérti. 

Ez gerjesztette a feszültséget az ország és az unió között, hisz a mai napig tartó fenyegetések döntő többsége csak üres szólamok az EU részéről, hisz Svájc kizárásával súlyos gondok adódnának a nemzetközösség gazdaságában, ugyanis az alpesi ország kiemelt üzleti partnere a tagországoknak. 

A nyolcmilliós Svájcban a munkavállalók közel negyedét az EU-s államokból érkezett bevándorlók alkotják, rajtuk kívül naponta csaknem háromszázezer ember jár át a szomszédos országokból. 

A két fél között megakadt kapcsolatok helyreállításának érdekében először a svájci kormány terjesztett be egy kompromisszumos törvényjavaslatot, amely nem korlátozná közvetlenül a bevándorlást az EU-ból, hanem a helyiek alkalmazását részesítené előnyben a bevándorlókkal szemben.

A múlt héten keverte meg az egyik legnagyobb svájci párt, Keresztény Néppárt (CVP) a kártyákat, hisz eleinte ők is támogatták a kompromisszumos csomagot, ám Juncker hétfői látogatása előtt hirtelen meggondolták magukat. 

A párt frakcióvezetője akkor azzal indokolta döntést, hogy közelebb kell hozni a javaslatot a nép akaratához. A svájci törvényhozóknak 2017 februárjáig van idejük arra, hogy végrehajtsák a 2014-es népszavazáson hozott döntést a bevándorlás korlátozásáról.

A britek hátulról leskelődnek 

A két fél közötti huzavonát élénk figyelemmel követi Nagy-Britannia, amely számára az unióból való kilépésről döntő népszavazás után precedensértékű lehet bármiféle kompromisszumos egyezmény. A brüsszeli bürokraták nagyrészt úgy gondolják, hogy ha engedményeket kapnak a svájciak, az növeli a britek igényeit a kilépési tárgyalásokon, amit mindenképp el akar kerülni az unió. Theresa May brit miniszterelnök azon a véleményen van, hogy benntartaná az országot a szabadkereskedelmi társulásban, ám megfékezné a migrációt. Utóbbi döntés egyértelműen zavarja az uniós vezetőket.

Adam Posen, a Bank of England egykori vezető elemzője szerint látható, hogy korábban az Európai Unió és elsősorban Juncker rugalmatlanul járt el, nem volt hajlandó engedményeket tenni Svájc számára, ezért juthatott a mélypontra a két fél viszonya. 

Egy svájci tanulmány szerint, amennyiben az ország kilép az Európai Szabadkereskedelmi Társulásból és szembemegy az unióval, azzal 32 milliárd franktól, azaz 8960 milliárd forinttól eshetnek el évente.

Jean-Claude Juncker a hétfői tárgyalás követő sajtótájékoztatón kiemelte, hogy sikeres volt a megbeszélés. Elmondása szerint sokkal közelebb kerültek az álláspontok a Johann Schneider-Ammann svájci miniszterelnökkel folytatott beszélgetés után, továbbá kifejtette, hogy már sokkal derűlátóbb, mint korábban.