Valóban létezik a pornófüggőség, és ha igen, milyen tünetei vannak? Mikortól számít betegesnek a pornófilmek nézése? Csonka Balázs szexuálpszichológus, pornókutató beszélt a témában.
A pornográfia a nyilvánosság felé nyílt elutasítással, a statisztikák alapján viszont növekvő érdeklődéssel kezelt társadalmi tabutéma. Igény márpedig jól láthatóan van rá: egy népszerű pornóoldal adatai szerint 2015-ben két és félszer annyi időt töltöttek az emberek pornófogyasztással, mint amennyit a homo sapiens összesen élt a Földön. A szélessávú internet minden lehetőséget biztosít a terjedésére: a pornográf tartalmak óriási választéka névtelenül, nyomtalanul, és többnyire ingyenesen elérhető. Meddig egészséges a pornófogyasztás, és hol válik betegessé? Valóban létezik pornófüggőség, és ha igen, hogyan vehetjük észre magunkon a jeleit? Gary Wilson, a Your brain on porn blog szerzőjének nemrég itthon is megjelent a Pornóra kattanva című könyve, melynek kapcsán a szakmai lektort, Csonka Balázs szexuálpszichológust, pornókutatót faggatta a Dívány.

"A gyakori pornónézés önmagában még nem függőség, bár az egyéb káros hatásokon túl könnyen azzá is válhat. Függőségről akkor beszélhetünk, ha elveszik a viselkedés feletti kontroll, ha az illető észleli a gyakori pornóhasználat káros hatásait, mégsem képes arra, hogy változtasson" - mondta el Csonka Balázs. Káros hatások akkor is érhetik az embert, ha tényleges függőségről még nem beszélhetünk. A pornókínálat széles spektrumban elégíti ki az igényeket, ezáltal változhat a néző szexualitásról alkotott képe, máshol lesznek a határok. Bizonyos perverziók iránti vágyat támaszthatnak benne a felvételek, melyek kipróbálására több-kevesebb érzelmi nyomással, vagy akár erőszakkal partnerét is próbálhatja megnyerni. A viselkedés ilyenkor konkrét szexuális erőszakban is kicsúcsosodhat, ennek ellenére a pornóhasználat módja önmagában mégsem tekinthető kórosnak.

A pornó nem elégíti ki a szexualitás többi dimenzióját, az intimitás, a kötődést

Eleinte a legtöbben egyszerű, alkalmi használók, akik örömüket lelik a pornóban. A kezdeti örömkereső viselkedés mellől azonban fokozatosan leszakadoznak a való élet élvezetei, az illető így egyre több időt tölt a gép előtt. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb örömét leli az offline térben, ahol csak gyűlnek a különféle problémák. Például a társas kapcsolatok felszakadozása, lemorzsolódása, az elszigetelődés, a való élettől való eltávolodás, elidegenedés, és a különféle életvezetési nehézségek. Mindezek hosszabb távon mentális zavarokhoz is vezethetnek. Végül az örömkeresés a problémák, konfliktusok, kudarcok elöli meneküléssé válik. Mindez persze igen nehezen tudatosul, sok esetben csak ha már szexuális funkciózavarokkal jár együtt, vagyis a pornó elkezdi leépíteni az illető szexuális működését. Ilyenkor kezdetben az orgazmussal, később az erekcióval kapcsolatban lépnek fel nehézségek, végül maga a vágy is csak pornóval váltható ki. Sajnos a pornót még elég masszív tabu övezi, így a függők közvetlen társas környezetüktől rendszerint nem sok segítséget, elfogadást remélhetnek - magyarázta a szexuálpszichológus.

Nem feltétlenül kell, hogy a függőség hátterében bármilyen, korábban is fennálló zavar álljon, ezek időközben is kialakulhatnak. Azokban az esetekben, amikor kezdetben is már jelen van valamilyen lelki probléma, a pornó már ezekre tud ráépülni. Jellemző például, hogy valamilyen szociális szorongás, hangulati zavar, magány áll ennek hátterében, ilyenkor a problémát a pornó értelemszerűen tovább mélyíti. A másik gyakori jelenség, amikor a pornóhasználat és a maszturbáció mint stresszkezelő rituálé alakul ki, és feszült helyzetekhez kötődik. A pornóra történő, magányos maszturbálás ráadásul csak a stresszt oldja, a szexualitás többi dimenzióját nem elégíti ki, például nehezebb az intimitás, a kötődés megélése - magyarázta Csonka Balázs.