Miután Ismail Abdurahman Nagy-Britanniában letöltötte a terrorcselekményben való részvétel és segédkezés miatt rászabott nyolc évnyi börtönt, azonnal az Európai Parlament (EP) emberi jogi bizottsághoz fordult annak érdekében, hogy beperelje azt a nemzetet, amelynek részleges likvidálásában ő maga is részt vett.
Az EP Abdurahman indítványának helyt adott, miszerint őrizetbe vételekor a brit rendőrök eleinte tanúként hallgatták ki, és nem pedig gyanúsítottként. Az EP bizottságának indoklása szerint azonban a terroristát utóbbiként kezelték a londoni Metropolitan rendőr-főkapitányságon, ráadásul megfosztották a megfelelő jogi képviselet igénybevételének a lehetőségétől is:

a kormány többek között elmulasztotta a gyanúsított figyelmébe ajánlani, hogy joga van a hallgatáshoz. Ennek fényében, amikor Abdurahman önmaga ellen kezdett vallani, a hatóságok nem tájékoztatták kimerítően “

A EP által felállított bizottság döntésének értelmében így 16 ezer euró – 4,5 millió forint – kifizetésére kötelezték Nagy-Britannia kormányát, mivel indoklásuk szerint a korábban elhangzott vádak lapján a kormány megsértette Ismail Abdurahman emberi jogait.

Érdemes leszögezni, hogy az Abdurahman által napokig bujtatott merénylő, Hussein Osman mindeközben életfogytiglani szabadságvesztést kapott, miután kiderült: saját kezűleg is részt vett a hidrogén-peroxidos, repeszbombák előállításában.

Ugyanakkor az incidenst tovább árnyalja az a jegyzőkönyvi részlet, miszerint Abdurahman később kinevezett ügyvédje arra szólította fel a terroristát, vonja vissza azokat a vallomásait, amelyeket még “jogfosztott” státusban tett a kihallgatások során, hiszen a tárgyalóteremben erre lehetőséget fognak biztosítani a meghallgatás során.

Ennek ellenére, Abdurahman mégis felhasználta az önmagát inkrimináló vallomásait, amelyek később már bizonyítékként kerültek az EP emberi jogi bizottság asztalára.

A hosszas bizottsági ülésben végül 11-6 arányban nyertek a kártérítést propagáló szavazatok, melyeket többek között török, spanyol és brit bírók adtak le. Ezen jogi személyek mindegyike olyan nemzeti örökségben nőtt fel, ahol a terror komoly és állandó fenyegetettséggel jár együtt, mégis egy olyan döntés mellett foglaltak állást, amely alapjába véve megrengette az európaiak igazság- és biztonságérzetét.