Azért vagyok itt, hogy elérhetővé tegyem a Marsot – kezdte Musk a beszédét, hangsúlyozva hogy két lehetőségünk van: vagy itt maradunk a Földön, vagy űrutazó, több bolygót is benépesítő fajjá válunk.
Musk szerint olyan sok választásunk nincs, a közeli bolygók közül a Vénusz és a Merkúr kiesik, maradnak a Jupiter holdjai, de azok meg túl messze vannak a Naptól, szóval marad a Hold és a Mars. A Hold szinte semmilyen szempontból nem felel meg, hiszen nulla légköre van, alig van rajta használható ásványi anyag vagy erőforrás, ráadásul a gravitáció a földi hatoda.

A Mars ezzel szemben nem annyira rossz ötlet. Musk szerint a bolygót fel kell melegíteni, az nem kérdés, de ha az sikerül, akkor egy halom dolog a földi körülményekhez hasonlóvá válik. A nappalok hossza nagyjából stimmel, van víz, és elméletileg akár a növénytermesztés sem lehetetlen. A bolygóra azonban nem csak eljutni kell, de ott önellátó települést is létre kell hozni.

Fontos azonban már most leszögezni, hogy Elon Musk mostani bejelentése nem arról szólt, hogy lehet lakhatóvá tenni a bolygót, hanem arról, hogy lehet eljutni a Marsra.

Musk szerint egyelőre még a legszerencsésebb technikai megoldásokkal is 10 milliárd dollárba kerülne egy jegy a Marsra, természetesen per fő. Musk szerint valahogy azt kell elérni, hogy az utazás ára 200 ezer dollárra csökkenjen, ami egy ház átlagos ára az USA-ban. Ha ez összejön, akkor máris bárki mehetne, aki akarna – jelentkezőből pedig akadna bőven.

Négy pillérből négy hiányzik


Ötmillió százalékkal olcsóbbá tenni az utat nem egyszerű. Musk szerint négy alappillér kell.

A teljes körű újrahasznosítás a legnehezebb feladat, hiszen ez valóban a használt technika teljes újrahasznosíthatóságát jelenti – de ez az, ami minden eddigi utazási módszert, legyen az a lovas kocsi vagy a repülő, elérhetővé tett. Ha egy repülőt egy útra terveznek, az baromira megdrágítja a jegyet annak az egy útnak az utasainak, de ha tömegével használják, az már más kérdés. Ha egy űrhajó kétévente indulna.
A föld körüli pályán való újratöltés is fontos, hiszen így nagyban csökkentheti a rakétafokozatok számát, az indítás és az utazás költségeit. Az újratöltés ráadásul lehetővé tenné, hogy a Marson újratöltsék az ott leszállt űrhajót, amely vissza is jöhetne.

Ehhez a megfelelő üzemanyag kiválasztása is fontos, Musk szerint egy metán alapú meghajtás lehet a kulcs – egyszerűen azért, mert azt a legegyszerűbb és legbiztonságosabb előállítani és tárolni a marsi körülmények között is. Ez utóbbi amúgy a negyedik fontos pillér: olyan üzemanyag kell, amit a Marson is lehet gyártani, rögtön a kezdetektől.

A bemutatott videó Musk szerint szimuláció, nem művészi koncepció, vagyis a tervek alapján tényleg ilyen lesz a folyamat is.


Az űrhajó óriási lesz, száz ember, a csomagjaik, a szállított rakomány, a létfenntartó rendszerek, és persze a hajtóanyag meg az oxigén sok helyet foglalnak. Musk szerint 40-100 év kell majd ahhoz, hogy elérjék az önfenntartó városméretet és lakosságszámot a Marson, és az első néhány utazás után akár 200 személy is felférhet majd az űrhajóra.
Musk egy ábrán azt is megmutatta, miben tér majd el a történelem során eddig használt rakétáktól a SpaceX tervezett óriásrakétája. A legendás Saturn V-nél háromszor erősebb lesz, miközben csak kicsit, pár méterrel lesz nagyobb és szélesebb – mégis a holdrakéta teherbírásának négyszeresét remélik majd.

Ehhez természetesen a rakéta felépítésében, a felhasznált anyagokban és a hajtóműben magában is komoly fejlesztések kellenek. Musk szerint a jövő Mars-rakétája nagyrészt olyan lesz, mint a most használt Falcon-9, csak minden kicsit nagyobb lesz rajta. Hajtóműből például rögtön 42 darab lesz rajta, de Musk szerint ez nem nagy dolog, már most eleve kilenccel repülnek, a Falcon Heavy-n 27 lesz, szóval hozzá vannak szokva, hogy sok hajtóművel dolgoznak.
Sokkal nagyobb kihívás az óriásrakéta óriástartályainak legyártása. Fontos szempont volt, hogy valami könnyű, mégis erős anyagot találjanak ehhez, hiszen minden plusz kiló számít. A megoldás egy erős szénszálas anyag lett, már építettek is egy első változatot, az oxigéntartály már a fényképen is óriásinak tűnt.

Az utazás Elon Musk szerint a következőképp fest majd.

1. Elstartol a rakéta, rajta az embereket szállító űrhajóval.
2. Föld körüli pályára áll az űrhajó, a rakéta visszatér a kiindulási pontra.
3. A rakétát újra tankolják, közben a tetejére raknak egy másik űrhajót, amelyben már hajtóanyag van csak.
4. A rakéta felviszi a hajtóanyagot szállító teherűrhajót az emberes űrhajóhoz, hogy megtankoljanak belőle – ezt megismétlik négyszer vagy ötször.
5. Az emberes űrhajó elindul a Mars felé.

A Mars-Föld állástól függően az utazás átlagosan 115 napig tart majd a következő évszázad során. Musk szerint az utazás jó móka lesz, az űrhajó kényelmes, lesz bőven mit csinálni, súlytalanságban jó poén lehet akár sportolni is, de lesznek mozik és egyéb foglalkozások, amikkel el lehet ütni az időt. A megfelelő körülmények között (kis ember kevés csomaggal) akár 100 ezer dollárnál is kevesebb lehet a jegy.

A marsi landolásnál két összetevő kap szerepet. Az egyik az űrhajó hővédő pajzsa, amely a kezdeti lassításnál segít, a másik pedig, hogy újra begyújtják az űrhajó hajtóműveit, és azzal fékezik a szerkezetet leszállás közben annyira, hogy a végén a hajó függőlegesen állva, az akkor kieresztett lábakra érkezzen.
Az utazás alatti védelemről beszélve Musk elmondta, hogy szerintük nem kell azt túlgondolni, a sugárzás ellen minimális védelem kell. A marsi védelemről beszélve viszont fontos dolog hangzott el: a SpaceX nem a marsi kolóniát építi fel, ők csak az utazás lehetőségét kínálják, hogy bárki, akinek van egy jó ötlete, eljuthasson oda és megvalósíthassa. Musk az USA korai vasútvonalaihoz hasonlította a fejlesztést – akkor azokat is őrültségnek gondolták sokan.

A visszatérés lehetősége is fontos, még akkor is, ha sokan nem élnek majd vele. Tudni azt, hogy ha valami félrecsúszik, még vissza lehet térni, segíthet a jelentkezők bátorításában. Ott lesznek a hajók, amik a tankolás után vissza is indulnak – ha valaki akar, felülhet rájuk (nyilván nem ingyen). De az Amerikából Európába visszainduló hajók sem roskadoztak a telepesektől, mondta Musk.

Miért mennénk a Marsra? – jött a következő kérdés. Az új határvidék mítoszát fontos lesz megteremteni, filmek, könyvek kellenek, melyek beleplántálják az emberek fejébe a gondolatot, hogy érdemes lenne elutazni. Az első utazók persze a kalandvágyó, felfedező lelkületű emberek lennének, akik nem törődnek a veszéllyel. A Földön elfogytak az elérhetetlen helyek, az űr a következő, ami meghódításra vár.

Honnan lesz erre pénz?


Nos, több forrásból. A SpaceX már most is komoly pénzekért teljesít NASA-megbízásokat a Nemzetközi Űrállomásra, de a gazdag támogatók és a közösségi finanszírozás sem elvetendő lehetőség. Musk szerint ráadásul egy idő után a vállalkozás megtérül majd, így a profitból is dolgozhatnak. Személyes megjegyzése is volt: ő például semmi másért nem gyűjti a vagyonát, csak azért, hogy ezt a projektet finanszírozhassa.
Musk szerint sokan elfelejtik, hogy a technika nem fejlődik magától – az Apollo-küldetéseknél még a Holdon jártunk, azóta az űrképesség elmúlt. Ha nem kap új lökést, nem várható el, hogy a fejlődés megtörténjen. Egyértelmű, hogy kellenek ilyen lökések, ahogy a történelemben mindig is kellettek.

Mennyire hihető ez az egész?


Nos, ha bárki más állt volna elő ezzel az előadással, valószínűleg csak legyintenénk. Igazából még Elon Musktól is sok volt ez így egyszerre, és a legerősebb kritika mindenképp az, hogy ahhoz, amit elmondott, már nem is kéne más (a rengeteg pénzen kívül), mint egy rakéta, egy űrhajó meg valami módszer, amivel rakéta-hajtóanyagot lehet gyártani a Marson. Jelen pillanatban még a NASA sem mondhatja el magáról, hogy egyáltalán ötlet szintjén rendelkezik azzal a techikával, amellyel a saját, néhány emberes, Mars-körüli missziójukat végre tudnák hajtani, és a SpaceX épp a közelmúltban szenvedett el egy csúnya balesetet: még tankolás közben felrobbant az egyik rakétájuk.

Ennek ellenére mégsem lehet lesöpörni az asztalról mindazt, amit Musk elmondott. Az elmélet működhet, és azt leszámítva, hogy tényleg elképesztő mennyiségű, mármint még extragazdag milliárdosként is soknak mondható pénz kell a megvalósításához. A mérnöki teljesítmény is csak ezután jön, hiszen arról az emberről beszélünk, akit mindenki kinevetett, mikor pár éve arról beszél, hogy át akar venni pár küldetést a NASA-tól, meg automatikusan visszatérő rakétát akar csinálni.
Hogy a mostani bejelentés egy sci-fi sorozat első részét vezette fel, vagy egy-két évtizeden belül valóban százasával indulnak majd emberek a Marsra, nehéz megmondani. Jó lenne hallani talán azok véleményét, akik ötven éve jót röhögtek, mikor először került szóba az, hogy hamarosan ember sétál majd a Holdon. Muskon látszott, hogy bár teljesen komolyan gondolja, amit mond, tisztában van azzal is, mennyire hihetetlenül hangzik ez az egész. Poénkodott például kicsit azon, hogy lehet, hogy az első űrhajót Arany Szívnek nevezik majd el. Ez egy utalás a Galaxis útikalauz stopposoknak című kultregény híres űrhajó-prototípusára, melyet a valószínűtlenségi hajtómű vitt előre (vagyis hát épp mikor merre). Musk szerint illene a SpaceX Mars-űrhajójára is a név, annyira valószínűtlen a siker.

Azt sem tagadta, hogy a dolog, főleg az első küldetés extrém veszélyeket rejt, ő maga például nem biztos, hogy elmegy majd a Marsra – ha meghal, nem biztos, hogy a víziója valósággá válik, ráadásul szeretné látni, ahogy a gyerekei felnőnek.

Hatalmas űrunikornis


Musk előadását többen lelkesen, mások kétkedve fogadták, de volt pár szakértő, aki szerint egyenesen blődség az egész. Mark McCaughrean, az Európai Űrügynökség egyik munkatársa, a Rosetta küldetés vezetőinek egyike Twitteren hüledezett a hallottakon. Szerinte Musk ötlete egy óriási űrunikornis, az ötlet ezer sebből vérzik. Eleve lehetetlennek tartja száz ember szállítását, nem hiszi, hogy tényleg ennyire le lehet szorítani a költségeket, és szerinte az egész nem más, mint egy olyan ember ötletelése, akinek inkább bázisugrania kéne – a halál esélye ott is nagyjából hasonló, mint az űrhajón, amiről ma este beszélt.