A kivándorlás joga előtt létezik a jog a helyben maradáshoz
Néhány nappal ezelőtt – épp a Bányásznapon – volt egy éve, hogy Tatabánya utcáin is migránsok masíroztak. A városban való jelenlétük eltérő érzéseket és reakciókat váltottak ki az itt élőkből. Voltak, akik rémülten húzódtak vissza otthonaik biztonságába, s voltak olyanok is, akik az úton lévők számára élelmet és vizet vittek.

Mindkét emberi megnyilvánulást érthetőnek és egyben helyénvalónak tartom. Rendkívüli helyzetekben nem könnyű eldönteni azt, hogy a lehetséges cselekvő válaszok közül melyik is a helyes, vagy a még helyesebb. Időnként úgy érezhetjük, hogy összeütközésbe kerül az igazságosság és a szeretet.

Mégis, milyen szempontok figyelembe vétele segíthet a helyes mérlegelésben?

Megfontoltságra, s abból kiinduló felelős döntésekre van szükség. Teológiai tanulmányaim során találkoztam az „ordo caritas” megfogalmazással, mely a keresztény egyházak tanításának egyik legfontosabb kiindulópontja. Ez arról szól, hogy a szeretetnek is van rendje. Miután az ember szellemi és fizikai ereje, de még az anyagi helyzete is véges, ezért a szeretetének okosnak kell lennie. Az azonos élethelyzetben lévők közül a szeretetben hozzánk közelebb állóknak kell elsőként segítenünk. Első tehát a család, a baráti kör, a lakóhely, a nemzet, s végül minden ember. A migráns is, kiváltképp, ha életveszélyben van. A sebesült és éhező menekülteket azonnal, soron kívül kell megsegíteni. Az idősebbek még emlékeznek a délszláv háborúk menekültjeire. Két évtizeddel ezelőtt Magyarország soron kívül segített rajtuk.

Akkor a migránsok pontosan hol is helyezkednek el ebben a sorrendben?

Vannak menekültek és vannak bevándorlók. A menekültek sürgetőbb helyzetben vannak. Közvetlen életveszélyből érkeznek. A nemzetközi szerződések alapján kell kérelmüket elbírálni az országhatáron, s a valós élethelyzet értékelését követően kell dönteni a befogadásukat eredményező jogosultságról. Magyarország az elmúlt egy esztendő során közel ezer menekült befogadásáról határozott. És vannak a bevándorlók, akik a jobb élet reményében jönnek, de a szeretet rendjében ők hátrébb foglalnak helyet. Előttük vannak a mi családjaink, a barátaink, a településeink, a nemzetünk. Az igazságtalan az lenne, ha a hozzánk közelebb állók helyett, akik élethelyzetük alapján ránk vannak utalva, az idegenek között osztanánk szét korlátozott mértékű javainkat. De még egyszer, a vérző sebesültek és éhezők minden esetben elsőbbséget élveznek.

Nem furcsa akkor az, hogy a katolikus Ferenc pápa rendre a migránsok befogadására buzdít?

Inkább az a furcsa, hogy a megnyilatkozásainak csak az egyik felét adja közre a nemzetközi sajtó. Benedek és Ferenc pápa is rendre azzal kezdi megnyilatkozását, hogy a kivándorlás joga előtt létezik a helyben maradás joga. Mindenki ott élhessen, dolgozhasson és szerethessen, ahol született, s ahol az otthona van. Elég világos beszéd. De még a menekültek esetében is arról beszélnek, hogy azoknak nem csak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. Nemrégiben hallottam beszélni Papp Miklós görögkatolikus lelkészt, aki nagyon precízen fogalmazott ebben a kérdésben. Azt mondta, hogy a harmonikus együttéléshez a menekülteknek is el kell sajátítaniuk a helyi értékek ismeretét, meg kell tartaniuk a helyi törvényeket, s munkájukkal hozzá kell járulniuk a közjóhoz. A befogadók joga pedig a bevándorlás ellenőrzése annak érdekében, hogy közösségeiket megvédjék a bűnözőktől, terroristáktól, s az általunk még nem ismert betegségeket terjesztőktől. A saját gyermekeink védelmében. Erről szól az október 2.-án megtartandó népszavazás is.

Az októberi referendummal kapcsolatosan időnként felszínre kerülnek azok a kételyek, hogy egyáltalán egy nemzeti szintű népszavazással lehet-e érdemben befolyásolni a brüsszeli döntéseket?

A kérdés az, hogy Brüsszelnek van-e joga eldönteni, hogy a magyarok kivel éljenek együtt? Mi a helyben maradás jogára hivatkozva szeretnénk megváltoztatni a brüsszeli bürokrácia döntéseit, s ezzel a kényszerbetelepítést is. Ezért arra kérjük a magyar embereket, hogy szavazzanak nemmel.

Korábban többször is sürgette a határvédelmet ellátó rendőri állomány és a honvédség megerősítését. Elégedett a megszületett kormányzati döntésekkel?

Az irányukkal mindenképp. A következő egy évben, a határvadász századok felállításával háromezer új rendőr léphet szolgálatba. Az önkéntes katonai szolgálatra jelentkezők szervezett kiképzése is elindul januártól, s megyénként önkéntes zászlóaljak szerveződhetnek. Rendkívüli helyzetekben felértékelődik a józanész és az egészséges életösztön szerepe. Köszönet minden határon szolgálónak.

Forrás: Mi Tatabányánk