Az ogyesszaiak vasárnap – a már kialakult hagyomány szerint – ismét összegyűltek, hogy megemlékezzenek áldozataikról. Csodák csodája, a tér ezúttal nem volt “aláaknázva”. Így a hozzátartozók közvetlenül a rémtett helyszíne, a szakszervezeti székház előtt gyűlhettek egybe.
Megemlékezésüket most senki sem zavarta meg, csupán ketten figyelték, szótlanul az eseményeket. (Meglehet, az ogyesszai nácikat aznap lefoglalta az, hogy – Kijevhez hasonlóan – megzavarják a szavazást az ogyesszai orosz főkonzulátus előtt, ahol szintén zaklatták, bántalmazták a városban élő, szavazati jogukkal élni kívánó orosz állampolgárokat.

Kijevől eltérően azonban az ogyesszai hatóságok rendet tettek: a “Jobb Szektor” hőzöngő városi vezetőjét is előállították. Képzeljük el ha ugyanezt művelnék az Oroszországban élő ukrán állampolgárokkal! Bőgnének a szirénák, zúgnának a harangok, dörögnének az ágyúk – a nyugati politikusok pedig egymás kezéből kapkodnák ki a mikrofont, hogy elítéljék Moszkvát, amiért az ott élő ukránokat legelemibb állampolgári jogaik gyakorlásában akadályozza.)