Ausztria lassan megérett egy pótvizsgára demokráciából. Kezdi az abszurd humor határát súrolni, amit a szavazással művelnek. Először ugye szimplán elcsalták az államfőválasztást, mint valami banánköztársaságban, hogy a zöldpárti Van der Bellen nyerjen a szabadságpárt Hofferrel szemben. Körülbelül 78 ezer szavazatot manipulálhattak, és volt olyan választókörzet, ahol 147 százalékos volt a részvétel, ami mondjuk egy kongói referendumon megszokott, Ausztriában viszonylag ritka.
De eszünkbe juttatja azt a magyar történelmi anekdotát is, amely szerint Kádár János MSZMP-főtitkár leüzent a Központi Bizottságba egy választás után, hogy „elvtársak, ha lehet, legközelebb ne 120 százalékkal nyerjünk!”

Az osztrákok viszonylag olcsón megúszták a balhét, nem akarta őket kizáratni az Unióból egy futóbolond luxemburgi miniszter, és nem érkeztek magángéppel szigorú tekintetű, aktatáskás brüsszeli megfigyelők. Pedig lehet, hogy legalább egy válásmenedzsert érdemes lett volna küldeni, mert most meg képtelenek megismételni a választás második fordulóját. Az osztrák belügyminiszter tegnap elnézést kért a választóktól, hogy egy későbbi időpontban kell voksolniuk október 2-a helyett, de a levélszavazatok borítékjának ragasztása nem megfelelő, így az visszaélésre ad lehetőséget. Szóval a borítékok tehetnek mindenről, nyilván majd őket vonják felelősségre is. A politikai elemzők persze felvetették, hogy a technikai hiba csak az időhúzást szolgálja, a választás decemberre halasztásával a kormány a zöldpárti jelöltet segíti.

Heinz-Christian Strache, az első szavazást elveszítő FPÖ vezetője tegnap már azon ironizált a Facebookon, hogy a fogadóirodákban lehet arra tenni, hogy Ausztria 2019 előtt képes lesz-e megrendezni az elnökválasztást. Sőt azt a kérdést is feltette, hogy nem a fogadási irodák állnak-e a voksolás elhalasztása mellett?

Ez már annyira szürreális, hogy a jelen helyzetben akár igaz is lehet.