„Ha az emberek felismernek nyilvános helyen, akkor nagyon kedves vagyok velük. De kedves vagyok velük akkor is, ha nem ismernek fel. Engem az sem zavar, ha odajönnek hozzám, miközben ebédelek, de ha szex közben ismernek fel, akkor nem adok autogramot!”
Nagyjából ennyire lehet komolyan venni Hollywood egyik legismertebb nagyágyúját, a nők bálványát, Harrison Fordot. Sorozatunkban a – napokban Magyarországon vendégeskedő – szupersztárként is nagyon emberi színésznek a titkait boncolgatjuk.

Harrison Ford 1942 jú­niusában született, fél évvel a Pearl Harbor-i csata és az USA hadba lépése után. Chicagóban látta meg a napvilágot, ír, német és zsidó felmenőktől. „Magánemberként ír vagyok, de színészként zsidónak vallom magam” – mondta egyszer, ami Hollywoodban nem is árt, bár Ford karrierindítása az álomgyárban nem volt épp álomszerű.

Kiskamaszként a cserkészet töltötte ki a napjait, vezető is lett – később az Indiana Jones harmadik részéhez Steven Spielberggel innen vették az ötletet, hogy a fiatal Indy is cserkészparancsnok legyen. A középiskola eseménytelenül telt, a kis Harry meglehetősen félszeg gyerek volt, s kamaszként sem lett jobb a helyzet.

Egyetemi tanulmányait a Wisconsin állambeli Ripon College-ban végezte, ahol filozófiát hallgatott, és esténként a Sigma Nu kollégium diákjaival itta az asztal alá magát.

– Későn érő típus voltam, és rendkívül félénk, ami erősen kihatott a nemi életemre – emlékezett később Ford, aki félénkségét leküzdendő jelentkezett utolsó évesként a drámaszakkörbe.

Azonnal beleszeretett a színészetbe, így az egyetem után Los Angelesbe költözött, ahol sorra bukott el a meghallgatásokon. Egy-két kisebb szerepet kapott, de főleg statisztált, miközben nem tűnt fel senkinek. Ennie azonban kellett, így ácsként és asztalosként kezdett dolgozni a stúdiókban, díszleteken, de mivel ügyes keze volt, több híresség is ajánlott neki otthoni munkát. Aztán 1972-ben eljött az Amerikai Graffiti, és ezzel elérkezett végre Harrison Ford ideje is.

A kudarcok éveiből Ford így emlékezett vissza egy sikertelen meghallgatásra:

– A stúdiós fickó azt mondta: Kölyök, neked nincs jövőd ebben a szakmában. Mire én: Miért nincs? Erre ő: Mikor Tony Curtis először bejött a kamera elé kezében egy zöldségeszacskóval, csak ránéztünk, és azt mondtuk, na, ez egy mozisztár! Mire én: Nem azt kellett volna inkább mondani, hogy na, itt a zöldségesfutár!?