Egy férfi ismerősömmel röpke beszélgetést folytattunk a mai esélyekről, ami a párkapcsolatok kialakulását adja. Amikor is elhangzott a bűvös mondat a szájából: „Ha bemész az éjszakába, nem látsz mást, csak szeretetre és figyelemre éhes egyedülálló nőket, akik között irdatlan a konkurenciaharc, egy férfinak manapság baromi könnyű dolga van…”- ekkor elgondolkoztam.
Azt hiszem valahol a fejemben lévő kérdések és az évek tapasztalata között arra jutottam, hogy vélhetően sok szempontból igaza volt az úriembernek, aki mindezeket mondta. Tulajdonképpen azt hiszem, egy globális problémáról van szó, melynek alapja a magány. A nők és férfiak többsége ki van éhezve a szeretetre, és abban a pillanatban, hogy csak egy morzsáját is megkapják, rögtön kiéhezve vetik rá magukat az illetőre, aki nagyon sok esetben nem is az, akire igazán vágynának.

Ilyenkor kezdődnek el azok a játszmák, ahol az emberek eladják a saját valódi értéküket, nagyon olcsón. Belemennek méltatlan helyzetekbe, megalázkodnak, ha kell és kuncsorognak a szeretetért. Ennek egyik formája az, amikor nők képesek bármit megtenni egy férfi figyelméért. Ácsingózhatunk és üres tekintettel, felajánlkozva várhatjuk a herceget a fehér lovon, de az a sejtésem, hogy nem egészen így képzeli el a herceg az ő hamupipőkéjét, hacsak a herceg nem éppen egy gyors menetre vágyik. Elfeledkezünk arról, hogy a férfiakban ősi kódolt génként működik, miszerint egy nőt nem tudnak tisztelni és piedesztálra emelni, ha az lehasal eléjük a földre. Hiszen hogyan is tehetnék?

A férfinak kell a küzdelem, a férfinak kell, hogy tisztelhesse a nőt a tartásáért, az önazonosságáért és azért, mert nem éri be kevesebbel, mint ami jár neki. Szó sincs arról, hogy ez azt jelentené, hogy színpadiasnak és jégkirálynőnek kell lenni. Egy nő nyugodt szívvel lehet a természetes önmaga, ettől még a férfi érezheti azt, hogy meg kell őt hódítania. Talán itt van a kutya elásva a nők részéről. A másik oldalról, a férfioldalt érintve pedig jobb leszögezni, hogy az nem a meghódítás jele, ha az éjjel közepén félrészegen felhívja a magát férfias férfinak tartó úriember a nőt, hogy van-e kedve összeakadni valahol az éjszakában, most, rögtön azonnal. Ahogyan az sem a tartás jele, ha egy nő erre zokszó nélkül, bólogatva igent mond, jegyzem meg mellékesen. Szóval tény, hogy valami elképesztő elsiklás van a történetben mind a két oldalról.

Persze, marad a papírforma, hiszen innentől fogva elindul ugyan a játék, de ez nem a letisztult, egymás értékeit kereső ismerkedésről szól. Ez leggyakrabban – mondjuk ki – a szexről szól. Amivel megint semmi gond, az égvilágon. Mindenki azzal fekszik le, ahol és, amikor akar, de utána ne verje a fejét a falba, mondván ő a komoly, tartalommal teli kapcsolatot kereste.

Addig, amíg nem szabjuk meg a saját határainkat és nem ismerjük a valódi igényeinket, addig könnyen zsákutcában landolhatnak a nagy szerelem után vágyó gondolatok.”

Valahol félúton a férfiak tökének és a nők tartásának elvesztésénél állunk, ami valljuk be nem egy hálás időszak. Azért azt kijelenthetjük, hogy a legtöbb ember a társát keresi. Ki így, ki úgy, de a lényeg az az, hogy vágyja a közelséget, az érzelmeket, és a társtudatot. Ellenben egészen addig, amíg nem szabjuk meg a saját határainkat és nem ismerjük a valódi igényeinket, addig könnyen zsákutcában landolhatnak a nagy szerelem után vágyó gondolatok.

Egy ember minél távolabb jut, annál közelebb kerül önmagához. Ez az én olvasatomban pedig azt jelenti, hogy amikor elérsz arra a pontra, ahol már látod önmagad, a vágyaidat, az értékedet (mert, hogy van olyan), akkor elkezdheted listázni, hogy milyen minőségi időt töltesz el egy férfival vagy nővel a későbbiekben. Egy idő után így is, úgy is megcsömörlik a kalandvágy és elkezd munkálkodni belül a stabilitás utáni vágyódás. Ehhez pusztán idő kell, és persze jó néhány pofon az élettől. Feladni pedig kár lenne, főleg önmagadat. A Neked való az tudni fogja, hogy mennyit érsz, és mit kell tennie azért, hogy megoszd vele az életed és kiérdemelje a szerelmedet, tiszteletedet. Könnyű nők ide, üres férfiak és olcsó szexek oda, az életben az önazonosság a legelső saját magunkkal szemben. Így tudsz majd teljes értékű társává válni, annak a bizonyos valakinek a számára.